-Maga a nagynéném?-kérdezem hitetlenkedve, mire az előbb említett lány elmosolyodik.
-Igen, Rachel. De semmiképp sem akarlak erőszakkal elvinni innen. Ha akarod, elmehetek. Ja, és tegeződjünk, hiszen csak 23 éves vagyok-mondja kedvesen, mire bólintok és gondolkozni kezdek. Régebben álmatlan éjszakákat okozott, amikor a családomon gondolkoztam, és most itt áll előttem anyám testvére. El akarok innen menni. Minden vágyam, hogy ne kelljen többé Mr. Rogers életunt arcát látnom minden nap. Aztán ott van Jenny. Istenem, mennyire fog hiányozni! Lehet, hogy soha többé nem látom őt, Madisont és Shawnt. De nem maradhatok itt.
-Szívesen elmegyek.-mosolyodok el, mire Ashley megkönnyebbülten fújja ki a levegőt.
-Annyira örülök!-kiált fel, és újra megölel, mire csak mozdulatlanul állok, aztán visszaölelem.
-Miss Morgan, ezeket magának kell kitölteni.-mondja Mr. Rogers,miközben Ashley kezébe nyom egy halom papírt. Ashley szeme elkerekedik, de aztán egy tollal a kezében leül, és beletemetkezik a munkába.
-Rachel, neked ezeket kell aláírni.-lép felém Mr. Rogers ezúttal kevesebb papírral, aminek örülök. Leülök Ashley mellé, és elkezdem kitölteni az üres lapokat. Észreveszem, hogy a lány sokszor felpillant rám az írásból, és elmosolyodik.
-Olyan izgatott vagyok! Nagyon régóta várok már erre!-suttogja.
-Én is.-mondom szűkszavúan, de Ashley arca felragyog, amikor válaszolok neki, majd lehajtja fejét, és lapoz egyet a papírtömegben.
-Kész!-fújja ki magát Ashley tizenöt perc múlva, majd diadalmas mozdulattal ledobja a tollat az asztalra. Én régóta aláírtam már minden papírt, szinte elolvasás nélkül adtam minden oldalra az aláírásomat. Minél hamarabb itt akarom hagyni ezt az átkozott helyet.
-Akkor úgy gondolom végeztünk.Elmehetnek.-mondja Mr. Rogers, arcán semmilyen érzelmet nem látok tükröződni.
Ashleyre nézek, aki izgatottan néz vissza rám.
-Mehetünk?-mosolyog.
-Hát persze!-mosolygok vissza, majd a kijárat felé igyekszünk. Ashley teljes súlyával omlik rá a hatalmas kilincsre, így sikerül kinyitnia az ajtót. Kilépünk, az utcára, de aztán eszembe jut valami.
-Várj, vissza kell mennem!-kiáltok fel, mire Ashley kérdőn néz rám, de már szaladok is vissza.
-Egy pillanat és megyek! El kell köszönnöm. -kiáltok vissza a portásnak, aki megrántja a vállát és felvágtatok a lépcsőkön. A szobánk ajtaja előtt megállok, lehajolok és kezeimet a térdeimre teszem, miközben hangosan kifújom magamat. Elfáradtam a rohanásban. Felegyenesedek, és benyitok az ajtón. Jenny lehalkított hangon szólal meg.
-Miért vitt el Mr. Rogers?-kérdezi. Madison éppen utánam vágtat be az ajtón, és rögtön letámad a kérdéseivel.
-Miért szaladtál annyira Rachel? És ki volt az a lány Rogers mellett?-kérdezi összezavarodva.
Leülök egy rácsos ágyra, ami hangosan nyikorog alattam.
-Megmagyarázom.-mondom higgadtan, de hirtelen nem tudom hogy kezdjek hozzá. Jenny és Madison leülnek mellém. Nagy levegőt veszek, és beszélni kezdek.
-Azt hiszem elmegyek innen. Itt van a nagynéném. Mr. Rogers egy csomó papírt aláiratott velünk, és azt mondta, hogy elmehetek. Örökbe fogadott.-hadarom el gyorsan. Jennynek egy könnycsepp gördül le az arcán, és Madison, akinek be sem áll a szája, most csendesen mered maga elé.
-Hiányozni fogsz, Rachel.-mondja Jenny, és mindhárman összeölelkezünk. Érzem,hogy mindjárt sírni fogok, de nem engedek utat a könnyeimnek.
-Ti vagytok a legjobb barátaim. Mindig is azok lesztek. Amint betöltitek a tizennyolcat és elhagyjátok ezt a helyet, keressetek meg. Még találkozunk.-mosolygok rájuk, mire mindketten bólogatnak.
-Azt hiszem, megyek. Elköszönök Shawntól. Szeretlek titeket.-mondom elcsukló hangon.
-Mi is téged.-mosolyog Madison, Jenny pedig a könnyei alól egy mosolyt küld felém. Felállok, és kimegyek az ajtón. Shawn szobája felé veszem az irányt, kopogok, mire egy hang szól, hogy menjek be.
-Rachel! Hát te? Tudod, hogy lányoknak nem szabad a fiúk emeletére jönni.-néz rám zavarodottan Shawn.
-Ma elmegyek innen. Jött értem a nagynéném.-mondom gyorsan, mire Shawn még zavarodottabb arcot vág.
-Istenem, milyen szerencsés vagy!-mondja göndör hajába túrva.
-Shawn, pár év, és kijöhetsz innen. Légy erős. Tudom, hogy kibírod.-mondom, mire keserűen elmosolyodik.
-Remélem értem is ellátogat a nagynéném. Vagy akármelyik rokonom.-mosolyog.-Sok szerencsét,remélem boldog leszel.-mondja. Egy gyors ölelés után távozok Shawn szobájából. Leszaladok a lépcsőn, és meglátom Ashleyt, aki egyik lábáról másikra állva mosolyog a kijárat előtt állva.
-Indulhatunk!-jelentem ki, mire Ashley kinyitja az ajtót, én pedig követem őt a szabadság felé. Nincs több büntetés, tilalom, menzakaja, verekedés, és nincs több Mr. Rogers sem. Megállok az épület előtt, és azon gondolkozom, hogy leköpöm ezt a helyet ami egész életemben fogva tartott, de meggondolom magam, és inkább Ashleyre nézek.
-Köszönöm, hogy kihoztál innen.
