Beszállok az Impalába, újra hátul foglalok helyet, míg a két Winchester azon veszekszik, hogy ki vezessen.
-Dean ne már! Add ide a kulcsot! - kérleli Sam.
-Nem. - Vágja rá gondolkodás nélkül Dean.
-De az anyósülésen nem férek el! - Sam tovább panaszkodik.
-Sammy én vagyok az idősebb. Egyszer talán lesz saját kocsid. Talán.- mondja a hős nagy testvér, az utolsó szót jól hangsúlyozva, majd Samre kacsint és levágja magát a vezető ülésre. Végigsimít a bőrrel bevont kartámaszon.
-Visszatértem Baby! - kiáltja, és elindítja a kocsit. Sam durcásan ül le az anyósülésre, feltűnően fészkelődik,a lábát nyújtogatja de Deant nem hatja meg. Összenevetünk, mire Sam olyan tekintettel néz ránk, mint aki azonnal nekünk ugrana. Erre még jobban nevetünk.
Dean rálép a gázra, és bekapcsolja a rádiót.
-Hová megyünk? - kérdezem.
-Bobbyhoz. Nincs túl közel, de megéri beavatni őt is. - mondja Dean.
-Bobby? A vadász Bobby? - kérdezem az ismerős név hallatán.
-Igen.- vágják rá egyszerre.
A forró puszták elsuhannak mellettünk. Aztán egy erdő is. Bámulom az amerikai tájat, míg a két testvér csendben ül. Repülnek a percek. Sam még mindig haragszik?
Előre lesek, mire elém tárul az alvó Sam látványa. Majdnem hangosan felnevetek, de mégsem teszem. Mint egy alvó kölyökkutya. Hosszú, sötétbarna haja az arcában, szája nyitva. Dean is az öccsére néz, mire összeszorítja a száját, és egy műanyag kanalat húz elő a napellenző kicsi zsebéből. Rutinos mozdulattal Sam szájába dugja, és csinál róla egy képet. Vakuval. Sam felkel az erős fényre, szeme elé kapja a kezét és kikapja a kanalat a szájából. Álmos szemmel néz Deanre.
-Ne már tesó! Nem unod még? - kérdezi Sam.
-Sose fogom megunni. - mondja, majd rányom valamire, és hátradobja nekem a telefont. Ügyetlenül elkapom, és megnézem. Hangosan felröhögök, mikor meglátom, hogy miért akarta Dean ideadni. Egy album virít a kijelzőn, a címe Öcsikém. Megnyitom, mire sok-sok kép jelenik meg Samről, köztük az előbb készített,,remekmű" is. Sam a képeken kanállal a szájában alszik, a következő az ébredés utáni arcát mutatja. Még mindig hangosan nevetek, mire Sam hátrafordul, és megpróbálja elvenni a telefont. Nem hagyom, de Sam még fél kézzel is erősebb, mint én.
-Dean segíts már! - kiáltom nevetve, mire Dean hátranéz.
-Ha nem akarod, hogy árokba boruljunk, oldd meg egyedül. Hajrá Hannah! - mondja Dean nevetve. Sam elkapja a kezem,égő fejjel kirántja belőle a telefont.
-Csalódtam benned. - csóválja a fejét mosolyogva Dean. Megrántom a vállam, most már Sam is velünk nevet. Dean megvárja, mire mindenki lecsillapodik majd a visszapillantóból rám néz.
-Egyre többet tudsz meg rólunk, de mi szinte csak a nevedet tudjuk. Mesélj már valamit magadról! - vigyorog rám. Elgondolkozom. Mit mondjak erre? Nem járok bulizni, hétvégéimen otthon, takaróba bújva olvasok egy tál popcorn társaságában. Nem valami izgalmas az életem, talán ezért vonzanak annyira a Winchesterek. Eddig gondolkodás nélkül követtem őket, és most itt ülök és a jó ég tudja, hova megyünk.
-Hát, most fejeztem be az egyetemet. 19 éves leszek és semmi ötletem arról, hogyan tovább, mi lesz velem. - keserűen mosolygok.
-Ismerős. Igaz Sammy? - kérdezi a testvére felé fordulva, aki bólogat.
-Üdv a klubban. Mi azért szívesen látunk! - mondja Sam.
Rámosolygok.
Az út többi része csendesen telik,majd miután ugyanolyan fák és mezők tömegét hagytuk el, Dean leállítja a motort. Egy kicsi, de otthonos ház mellett áll meg. Kipattanunk a kocsiból, Dean megszólal.
-Üdv a Singer birtokon! - mosolyog. Követem őket az ajtóig. Sam kopog hármat, mire egy őszülő hajú férfi unottan kinyitja az ajtót. Aztán meglátja a Winchestereket, majd arca felderül, szorosan megöleli őket.
-Istenem, de rég láttalak titeket! Apátok hogy van? - kérdezi
-Vadászni ment. De talán egy motelben lazul. Már megint itt hagyott minket.-mosolyog Sam keserűen. Bobby behív minket,előszed valamit a kopott asztalfiókból, majd felém fordul.
-Bobby Singer-nyújtja felém a kezét.
-Hannah Morgan- mondom.
Egy pillanat, és már úszok is a vízben. Szenteltvízben. Legutóbb Ellen is leöntött, de Bobbynak más módszere van. Ő egy egész vödörrel támad. A démonok ellen biztos, hogy hatásos. Nevetek. Csak pár napja ismerem a Winchestereket, de azóta már kétszer leöntöttek szentelt vízzel.
-Nyugi Bobby, már Ellen is megpróbálta. - röhög Dean.
-Bocsi, tudod fő a biztonság. - mosolyog, majd előhúz egy kést szintén a fiókból amibe ki tudja mi rejtőzik még. Felém nyújtja, de én hátraugrok.
-Erre semmi szükség. - jelenti ki Dean, de Bobby meg sem hallja.
-Elég egy karcolás.- mondja Bobby.
-Ez is egy teszt? - kérdezem. Mindhárman bólogatnak. Összeszorítom a szemem, majd megvágom magam. Felszisszenek, ahogy a csillogó penge a húsomba mar, és már vérzek is. Bobby elégedetten néz, Dean leragasztja az újdonsült sebemet.
-Most már biztos, hogy nem vagy sem vérfarkas, sem alakváltó.-jelenti ki Bobby.
-Mondjatok el mindent fiúk!-néz az öreg a Winchesterekre, majd leülünk a kopott huzatú kanapéra.
