Az Ashleynél töltött hetek teljesen megváltoztattak. Minden nap elvitt valahova, megmutatta a várost, és azt a közeli gimit is, ahova holnaptól fogok járni. Az iskolához szükséges dolgaimat kevesebb mint egy hét alatt beszereztük, teljesen bezsongtunk tőle.
Félek az új várostól, az új sulitól, és az emberektől is, hiszen tudom, hogy sokan mennyire előítéletesek lesznek velem és Ashleyvel is.
Aztán végre eljött az a nap, amikor a teljesen ismeretlen csaj, akire azonnal felfigyeltek a többiek, esetlenül belépett a terem ajtaján. Jobban mondva beesett.
-Elnézést, eltévedtem.-motyogom a középkorú nőnek, akivel már találkoztam, ezért tudom, hogy ő az osztályfőnököm, Miss Jackson. Az osztálytársaim röhögésüket visszafojtva néznek rám.
-Mutatkozz be kérlek.-mosolyog rám kedvesen Miss Jackson, én pedig hirtelen a nevemet is elfelejtem, amikor végignézek a többieken. Utálom, ha középpontba kell lennem, vagy ismeretlenek előtt beszélnem, de nagy levegőt veszek, és belekezdek.
-Rachel Morgan vagyok, 16 éves. Nemrég kerültem ide, és a nagynénémmel élek.-mondom akadozva, mire az ofő bólint, és mutat, hogy üljek le.
-Üdv a 12.F-ben, Rachel. -mondja.
A leghátsó pad teljesen üres, ezért fogom a cuccomat, odamegyek, és lepakolok rá, majd leülök. Egyedül.
Az óra hamar eltelik, osztálytársaim közül csak páran fordulnak meg, hogy végigmérjenek. Ezúttal nem hajtom le a fejem, hanem egy magabiztos mosolyt villantok rájuk, mire tehetetlenül grimaszolnak egyet. Aztán kicsengetnek, az osztály nagy része pedig kiözönlik az ajtón. Néhány ember a teremben marad, és a padom felé igyekeznek. Összeugrik a gyomrom, de aztán nagy levegőt veszek, és ökölbe szorítom a kezemet, majd megnyugszom. A három lány, és a két fiú megáll mellettem, egy darabig csendben állnak, aztán a vöröses hajú lány előrelép és a kezét nyújtja felém.
-Jenna Winters vagyok, üdvözöllek a sulinkban!-mosolyog rám kedvesen.
-Rachel Morgan.-bököm ki nagy nehezen. Próbálok velük rendesen viselkedni, szóval egy széles műmosolyra húzom ajkaimat.
-Ő itt Hayley, ő pedig Rebecca. - mutat a mellette álló lányokra. Mindhárman szép lányok, de már most észreveszem, hogy nem ők az osztály nagymenői, ezért sokkal oldottabb lesz a hangulatom.
Hayley magas, és hosszú, szögegyenes haja van. Sötét cuccban van, míg a mellette álló Rebecca a szőke hajával, és a rózsaszín ruháival teljesen ellentétje a lánynak. Simán beillene a plázacicák körébe, de úgy gondolom, hogy a bunkóság nem éppen az ő stílusa. Hiszen idejöttek hozzám, míg a többieket nem is érdeklem.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mosolyom mostmár igazi, és nem megjátszott, mint a mai összes. A két fiú felé nézek, akiknek még nem tudom a nevüket, majd az egyik felém nyújtja a kezét. A fiú magas, és eléggé izmos, ami jól látszik kockás ingjében. Sötétszőke haja van, és kék szemei, amik furcsán csillognak az izgatottságtól.
-Henry Walker vagyok, remélem tetszik az új suli-megrázom a kezét, majd vonakodva válaszolok.
-Hát...asszem...valami olyasmi...-mondom dadogva, mire a társaság felröhög, én pedig legszívesebben elsüllyednék.
-Hé, semmi gáz.-nevet Hayley.-Mi itt utáljuk ezt az egészet.-mutat magukra. -Rossz a társaság, utálnak a tanárok, és persze vitákból sincs hiány.-jelenti ki.
-Igaza van. Azok a kurvák folyton veszekednek.-forgatja a szemét Rebecca, mire megakad a szó a torkomon. Ki gondolta volna, hogy az angyalarcú, őzikeszemű csaj káromkodni is tud? Mindnyájan nevetünk, aztán a második srác is szóhoz jut.
-Nem hiszem el, hogy nem hagytok érvényesülni.-mondja tettetett szomorúsággal a társaságunkra nézve, de aztán elvigyorogja magát.
-Ryan Walker. Szolgálatára.-hajol meg nevetve, majd felegyenesedik, így körülbelül tíz centivel magasodik fölém. Sötétarna haja az arcába hullik, zöld szeme pedig kedvességet sugároz.
-Örülök mindenkinek.-mondom mosolyogva.
-Jó fej lehetsz.-bök felém.-Ha van kedved, kajálj velünk-mondja Ryan, én pedig mosolyogva elfogadom az ajánlatot.
