-Mi az, hogy nem biztosan hatásos?-kérdezi Dean
-Ha gyenge a szervezete bele is halhat.
-Akkor találunk valami más megoldást.
-Nincs más megoldás, Dean. Vagy ez, vagy átváltozik.
-Sam, nem akarok kockáztatni, ha az életed a tét.
-Muszáj lesz. - száll be a beszélgetésbe Sam is. Eddig hallgatott, csakúgy mint én. Én igazán nem akarok ebbe beleszóni, mert egyáltalán nem rám tartozik, de azért izgulok amiatt, hogy mi lesz Sammel.
-Dean az átváltozásnál bármi jobb. Csak.. Kérlek.. Siess... - mondja a fogát csikorgatva. - Már érzem. -
-Bobby, a rohadt életbe! Mondd már mi az ellenszer! - kiabálja Dean.
-Kell hozzá az átváltoztató vámpír vére. Az az egyik legfontosabb összetevő. Tudjátok, hogy ki fertőzte meg? - fordul körbe, és választ vár. Mi már akkor értünk oda amikor már megtörtént a baj, ötletem sincs ki lehetett az. Samnek pedig elég durva emlékezet kiesése volt.
-Még mindig minden homályos. De egy férfire emlékszem. - mondja Sam. Sam keze remeg, szemét összeszorítja, küzd a méreggel.
-Akkor ez meglesz. Bobby, mi a többi hozzávaló? - érdeklődik Dean.
-Nincs több hozzávaló. Sam szervezetébe kell juttatni az átalakító vámpír vérét, de fontos, hogy előtte ne igyon emberi vért. Akkor teljesen hatástalan. -
-Akkor visszamegyünk a fészekbe, és lecsapoljuk a vámpírt. - mondja Dean, és az ajtó felé indul. - Kössz, Bobby! - kiált vissza neki. - Megyek, keresek pár fegyvert. Követem a Bobby háza mögötti kis raktárba.
-Dean, minden jól fog sikerülni. Ne légy ideges, rendben? - hirtelen témát váltok. Dean összehúzott szemekkel néz rám, majd egyszerűen vadul megcsókol.
-Ne aggódj miattam- mondja. - Ezt is átvészeljük.
-Együtt...- Teszem hozzá félénken, mire Dean megfogja a kezem, és a kocsihoz vezet a fegyverekkel. Sam nyugtalanul ül a kocsimban. Fogalmam sincs melyik motel parkolójában hagyták az Impalát. Mielőtt behuppanna az anyós ülésre, Dean lassan a testvéréhez lépked, óvatosan kinyitja az ajtót, és kutatni kezd a zsebében. Hamarosan meg is találja amit keres, büszke mosollyal emeli magasba a kezét amiben egy köteg... Kötél van? Mi?
-Bocs Sammy. - mondja majd elkezdi megkötözni Sam kezeit és lábait. A testvére nyugodtam tűri, arcán megkönnyebbülés suhan át. Kezei még mindig remegnek, szemét eltakarja a kezével amikor a napba néz.
-Siessetek. Nem bírom sokáig.-zihálja, mire bepattanunk a kocsiba és a gázra lépek. Őrült gyorsasággal száguldunk a raktárhoz, és reméljük, hogy nem tértek vissza a vámpírok. Egész úton azon kattog az agyam, hogy mi lesz ha... Mi lesz, ha Sam átváltozik? Mi lesz, ha a vámpírok megölnek minket? Millió új lehetőség cikázik át az agyamon, mire megpillantuk az ismerős, omladozó épületet. Sam vonakodva lépi át a küszöböt, Dean öccse minden lépését figyeli. Egyetlen rossz mozdulat, és Sam visszakerül a kocsiba és kap egy pár bilincset is. Megpillantjuk a halott pasit a földön, Dean a kezembe ad egy bozótvágót.
-Fedezz! - mondja, mire körbenézek, de sehol nem látok vámpírokat, ezért megnyugszom. Dean a vámpír férfihez térdel, akivel pár órája verekedett.
-Gyerünk, te mocskos rohadék, adj egy kis vért. - mondja, majd beleszúr egy fecskendőt, és vért vesz a vámpírtól. Sötétvörös, feketés színű vér szivárog az apró tűn keresztül. Dean Sam felé közelít a fecskendővel, de egyszer csak Sam fogai előrörnek, és Deanre támad. Balhoroggal indít, mire Dean kezéből kiesik a fecskendő, és a földre zuhan. Látszólag erős ütést kapott testvérétől, azonnal vér szivárog az orrából. Újra Dean felé közelít, mire hirtelen feléugrok, felkapom a fecskendőt a földről, Sam háta mögé ugrok és belényomom a tartalmát. A tű Samet a vállánál találja el, a levegőbe csap, de én elugrom mellőle és felsegítem Deant. Talpra állunk, mire Sam kezdi visszanyerni emberi gondolatait.
-Annyira sajnálom. Nem tudtam irányítani. Nem vagyok jól... - mondja zihálva Sam és a falnak támaszkodik. Sietünk az ajtóhoz, de amint kilépünk két vámpírral találjuk szembe magunkat. Az egyiket lendületből támadom meg, simán levágom a fejét a bozótvágóval. Aztán a másik Dean felé indul. Hátradobom neki a kést, elkapja, és ugyanazt teszi mint én. Két vámpír feje landol a földön közvetlenül előttünk.
-Fussunk! - kiáltja Dean, majd az öccsét támogatva sietünk a kocsimhoz. Dean beülteti Samet, de én meglátok egy vámpírt közeledni. Elkapom a kést Dean kezéből. A lény hosszú, borotvaéles fogait már méterektől látom, és úgy néz ki felénk igyekszik. Nekiiramodok, és egy nyisszantással lecsapom a fejét, ami véresen koppan mellette a földön. A Winchesterek már a kocsiban ülnek, futva közeledek hozzájuk, lepattanok az anyósülésre, mire Dean azonnal elindítja az autót, de az nyikorgó hangot ad, és mozdulatlanul áll.
-Most mit csináljunk? - kérdezem.
-Most már tudják, hogy itt vagyunk, az egész fészek ránk fog támadni. - mondja Dean.
-Ki kell törnünk- dobom fel az ötletet, mire Dean bólogat, és elővesz a hátsóülésről egy bozótvágót, és megforgatja kezében. Két halálos fegyverünk is van, már csak használnunk kell őket.
-Sammy, mi kitámadunk, te addig nézd meg mi van a kocsival. Be kell indítanod.-mondja Dean.
-Készen állsz? - kérdezi, mire a számba harapok. Egyáltalán nem állok készen. De megteszem. Mindent megteszek, hogy itthagyjuk ezt a rohadt raktárat! Végül csak bólintok egyet, mire Dean a szemembe néz, és megcsókol. Hosszan, bátorítóan. Úgy érzem mindjárt felrobbanok az energiától. Mostmár nem kételkedek, nem félek. Ha Dean mellettem van, nem eshet bajom. Levegőért kapva válunk szét, megszorítom Dean kezét. Sam felhúzott szemöldökkel néz ránk hátulról. Mindent látott.
-Várjunk.. Ti most?... - kérdezi a fejét kapkodva.
-Igen. - jelentjük ki egyszerre, magabiztosan.
-Vigyázzatok magatokra. - néz ránk Sam kölyökkutya szemekkel, mire bólintunk, és kicsapjuk a kocsiajtót. Mindhárman kiszállunk, Sam felhajtja a motorháztetőt, a vezetékeket kezdi piszkálni. Mi a vámpíroknak támadunk.
