Dean azon gondolkozik hogyan kezdjen a történetbe. A semmibe mered, közben a borostáját piszkálja, majd megszólal.
-Hannah mutatott egy cikket ami szerint embereket öltünk meg. De mi nem csináltunk semmit. - mondja. Bele a közepébe, Winchester módra!
-Szerintem alakváltó.- szólal meg Sam. Előjeresi a telefonját, megmutatja Bobbynak a biztonsági kamera videóját, majd egy ponton megállítja. Ott, ahol a lény szeme acélszürkén villan egyet, mikor a kamera felé néz. Bobby bólogat, kikapcsolja a felvételt és felénk fordul
-Tényleg alakváltó.
-Hogy lehet őket megölni? - kérdezi Dean.
-Eddig még csak olvastam róluk. Szerencsére még nem volt dolgom velük, nem tudom. Keressük meg! - mondja a vadász, majd a kicsi íróasztalhoz sétál és előszed belő egy könyvet. Aztán még egyet, majd még egyet, majd int nekünk, hogy kövessük.
-Valamelyikben biztos benne lesz! - nevet ránk Bobby.
Sam leül az asztal melletti székre és fellapozza a régi könyvet.Haja a szemébe lóg, elmélyülten, szó nélkül lapozgat. Dean kényelembe helyezi magát a kanapén. Hasra fekszik, lábát kinyújtja, megtámasztja a fejét és bújni kezdi a könyvet. Körbenézek, nem látok több ülőhelyet a kicsi lakásban.Bobby rosszallóan néz Deanre.
-Fiam, nem akarod kicsit összehúzni magad? A vendégünk hova ül? - kezdi az ,,apai" megszidás, de szeme mellett látszanak a nevetőráncok. Dean felnéz a könyből és felül.
-Bocsi Hannah, még meg kell szoknom- mosolyog rám.
Lehuppanok Dean mellé a kanapéra. Végigsimítom a könyv bőr kötését, majd fellapozom, mire a lapok halk sercegéssel válaszolnak.
Vámpír, Vérfarkas, Ghoule, Boszorkány, Szellem, Démon... Ledöbbenek amikor meglátom a képeket és legendákat. Szóval azok, amik elől gyermekkoromban a takaró rejtekébe bújtam esténként, és reggelente azt mondták a szüleim, hogy nincsenek, mind igazak? Gondolatomból egy érdekes cím riaszt fel. Angyalok.
-Angyalok is léteznek? - kérdezem.
-Én nem hiszek azokban a szárnyas barmokban. Sosem találkoztunk még velük. - mondja Dean.
-Miért ne léteznének? Démonok is vannak. Sok más lény van még, amit a vadászok nem is ismernek- válaszol Sam. Szerintem vannak angyalok. Annyi mindenen mentem keresztül az elmúlt pár napban, hogy mindent elhiszek, amit ebben a könyvben látok. Tovább lapozgatok, mire Sam felkiált.
-Megvan!
Körülálljuk a könyvet, mindenki magában tanulmányozza a molyrágta oldal cirkalmas betűit.
Alakváltó
Az alakváltók olyan lények amik képesek felvenni a kiszemelt ember külsejét, legyen az valós vagy kitalált. A külső mellett az emlékeket is átveszik,amihez nem szükséges fizikai érintkezés. Ha egy alakváltó alakot vált, a bőrét, haját, körmeit és fogait hátrahagyja. A lényeket könnyen fel lehet ismerni arról, hogy kamerában a szemük szürkén fénylik. Ezüst kés, vagy ezüst golyó a szívbe azonnal végez velük.
-Megyek a cuccért! -
mondja Dean.
Kimegy a kocsihoz, én követem, hátha segíthetek neki valamiben.
-Hannah, nem muszáj itt lenned-Dean komolyan fordul felém. Tekintetében nincs harag, sem boldogság. Megbánás tükröződik gyönyörű smaragdzöld szemeiből.
-Szeretek veletek lenni Dean. Meguntam már a monoton mindennapjaimat.
-Hidd el, ez nem feltétlenül jobb.Veszélyes.
-Segíteni akarok! Embereket menteni, úgy mint ti!
-Hannah, neked ott a családod. A vadászoknak nincs olyan, hogy család.
-Neked ott van az öcséd!
-Ha szeretünk valakit, az a gyengepontunkká válik. Ezt nem csak az emberek tudják, hanem a szörnyek is.
-Mégsem történt még baj vele! - makacskodom
-Sam gyengepontja Jessica volt, a barátnője. A szeme láttára égett halálra a plafonon, úgy, mint anyánk.
-Sajnálom Dean. Nem akartam a terhetekre lenni.-mondom. Könnyek marják a szemem, elfordulnék,de Dean elkapja a kezem.
-Nem vagy a terhünkre. Én is szeretek veled lenni Hannah. De ez nagy felelősség. Őszintén válaszolj. Vállalod?
-Vállalom. - mondom magabiztosan. Dean büszkén néz rám, majd megölel. Percekig állunk így, a tüdőmbe szívom friss, tengerre emlékeztető illatát, majd szétválunk.
Dean a kocsi csomagtartójához lép, és kutatni kezd benne.
-Hozd az késeket! Van valahol a hátsó ülésen egy térkép. Megkeresem. - mondja, és a kezembe nyom három csillogó kést. Megvárom, amíg Dean diadalmas arccal meglobogtatja a hanyagul összehajtogatott papírdarabot, majd visszamegyünk Bobby házába. Dean kiteríti Amerika térképét az asztalra.
-Bobby kérhetek egy tollat?
-A fiókban van.
-Mi mindened van még abban a fiókban? - kérdezi Dean, mire Bobby csak nevet. Dean végül talál egy tollat, Sam a telefonját böngészi, gyilkossági helyszíneket keres és diktál a testvérének, aki szorgosan mindet bekarikázza.
Pár perc az egész, és Sam a helyszíne végére ér, addigra az egész térkép tele van piros tollnyomokkal. Bobby pislogás nélkül mered a papírra, gondolkozik.
-A folyó! A folyó mentén halad! - mondja izgatottan.
-Honnan tudjuk, hogy mikor csap le legközelebb? - kérdezi Dean. Sam a támadások időpontját nézegeti.
-Naponta történnek gyilkosságok a Kansas folyó mentén. Az újságírók szerint sorozatgyilkos az elkövető. Sietnünk kéne, a következő támadás Lawrence-ben lesz. - mondja Sam.
-Besegítsek? - kérdezi Bobby.
-Hagyd csak öreg harcos, megoldjuk. Kössz, Bobby. - nevet rá Dean, és kezet ráznak. Miután elköszöntünk egymástól, az ajtó felé vesszük az irányt.
-Vigyázzatok magatokra! - szól utánunk, mire kilépünk a házból, és beszállunk az Impalába.
