Dean
Most nem vadászunk. A város, amiben éppen tartózkodunk elég csendes . Egyetlen hír, amit találtunk, hogy valami tini kiscsaj lelépett otthonról a kétszer annyi idős barátjával. Viszont, nincs ebben semmi túlvilági, ez csak az emberi hülyeség.
Sammy elment, hogy vegyen valami kaját, én itt ülök a motel ósdi kanapéján, a TV csatornái között kapcsolgatva. Remélem, hogy Sam nem felejt el nekem pitét hozni. Nem szoktam tőle sok minden kérni, de mindig elfelejti. Azért ha pitét nem, remélem hoz pár sört, mert kifogyóban vagyunk. Leragadok valami nyálas műsornál, ami igazából egyáltalán nem érdekel, de jelen esetben nincs sok választásom. Gondolataim egész messze kalandoznak. Előveszem a kis papírt, amin Hannah lakcíme van. Olcsó trükk volt tőlem, de úgy láttam tetszik neki a helyzet, kételkedés nélkül leírta. Vajon várja, hogy viszont lásson? Vajon neki is olyan rossz érzés ez az egész? Haragszom magamra. Haragszom, mert Dean Winchester nem olyan, aki beleszeret egy lányba. Ő olyan, aki egy éjszakára szédíti a nőket, majd másnapra lelép úgy, hogy a nevét sem tudja, mert nem szeret kötődni senkihez. De az a Dean nincs többé. Már akkor eltűnt, amikor megláttam Hannah-t. Gondolatmenetemet ajtócsapódás szakítja meg, Sam hazajött. Kockás inge félre van csúszva, sötét haja szanaszét áll.
-Hát te mibe keveredtél öcsi? - kérdezem vigyorogva.
-Összefutottam Maggie-vel a boltban. Tudod, ő a pultos lány tegnapról.
-Szóval ő tépett meg? - röhögöm.
-Felhívott magához-jelenti ki, mire egyből leesik mire céloz. Ó Sammy, legalább neked sikerült, ha már én egy csődtömeg vagyok.
-Remélem azért pitét hoztál.-mondom, mire meglebegteti előttem a bevásárló szatyrot.
-Hoztam. - mosolyog, és én rögtön rávetem magam a lezárható műanyag dobozba rejtett csodára. Almás. Az egyik kedvencem. Percek alatt elpuszítom, Sam nevetve néz rám.
-Dean emlékszel még tegnapra? Arra amit mondtál?
-Sammy pár dolog kiesett. Mit mondtam?
-Azt, hogy szereted Hannah-t. Igaz ez? - kérdezi. Reméltem, hogy csak álom volt az egész, de nem, tényleg elmondtam.
-Igaz. - jelentem ki. Rég láttam már Samet ilyen meglepettnek.
-Ez... Ez biztos? - kérdezi
-Halál biztos, Sammy. Másra sem tudok gondolni, csak arra, milyen hülye voltam, hogy elmentem.
-Nagy szavak, Dean.-forgatja a szemét Sam.
-Szeretem, Sammy. Nehéz kimondani, de utánad ő a legfontosabb ember számomra ebben a nyomorult életemben.
-Akkor szerezd vissza! - rázza meg a vállam.
-Nem lehet, Sam. A vadászoknak nem lehet családjuk. Nem akarom, hogy olyanok legyünk mi Hannahval, mint anya és apa. Félek, hogy nem bírná ezt az egészet.
