Ashley sárga kocsija felé vesszük az irányt ami az árvaház parkolójában áll. Lassan lépkedünk felé, aztán kinyitom az ajtót, és a hátsó ülésen foglalok helyet. Látom,ahogy Ashley a visszapillantóban engem néz és mosolyog.
-Túl régóta vártam már erre.-mondja.
-Hogy érted ezt?-kérdezem értetlenül.
-Anyád a lelkemre kötötte, hogy amint készen állok az örökbefogadásodra, tegyem meg. Sajnálom hogy eddig vártam, de elvégeztem az iskolát, és találtam egy munkahelyet. Egész jó a keresetem, nem lesz gond azzal, hogy eltartsalak.-mondja kedvesen.
Ránézek a nagynénémre, és elgondolkozom. Anyám miatt hozott ki az árvaházból, és nem önszántából, de nem haragszok rá. Most egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak a szabadságra. Ashley nagyon kedvesen viselkedik velem, amit furcsállok, de mosolyogva válaszolok a kérdéseire, mert érdeklődőnek tűnik, nem pedig tolakodónak. Pár perc múlva a kocsi lefékez egy kicsi, de takaros háznál. Amint Ashley kiszáll a kocsiból és kinyitja az ajtót, elénk ugrik egy macska. Lomhán Ashley lába mellé telepedik és dorombolni kezd. Mosolyogva nyugtázom, hogy van macskánk, mert mindig is szerettem volna egy háziállatot, de sosem engedték meg az árvaházban.
-Hogy hívják?-kérdezem miközben az ölembe kapom az állatot és simogatni kezdem.
-Pár hete fogadtam be, azóta csak Bajussznak hívom, mint minden eddigi macskámat-rántja meg a vállát.
-Találó.-mosolyodok el a csöppet sem kreatív névtől.
-Gyere, körbevezetlek!-ragyog fel Ashley arca, majd megpördül maga körül és elindul egy szoba felé, én pedig követem őt.
-Ez a konyha, mellette pedig az ebédlő. Ha éhes vagy csak szolgáld ki magad, sütöttem palacsintát-kacsint rám.
-Még nem vagyok éhes.-mosolygok rá. A gyomrom golflabda méretűre zsugorodott az új helytől, biztos, hogy egy falat sem menne le a torkomon. Ashley bólint, majd tovább indul.
-Ez a fürdőszoba.-nyitja ki a szoba ajtaját, én pedig csodálkozva nézek rá. Az árvaházban nem ilyen volt. Ez sokkal jobb annál. Rácsodálkozok a helységre, összehasonlítom az árvaházi pókhálós zuhanyzóval, és tátva marad a szám. Ashley hangja riaszt fel gondolataimból, aki az ajtóban áll, készen arra, hogy megmutassa a ház többi részét is
-Mehetünk?-Kérdezi, mire bólintással válaszolok.
-Ez a nappali.-mutat körbe. Tekintetem megállapodik egy zongorán, ami a sarokban áll.
-Tudsz zongorázni?-kérdezem, és felcsillan a szemem. Mindig is szerettem volna megtanulni hangszeren játszani.
-Talán egy kicsit.-mosolyog.
-Játssz valamit!-kérem meg ugrálva, mire odasétál és leül. A zongoraszék megnyikordul alatta, megropogtatja ujjait, és játszani kezd. Ismerős a dallam, de nem tudok rájönni, hogy mi az. Ashley hazudott, amikor azt mondta, hogy egy kicsit tud zongorázni. Ez gyönyörű. Elmerülök a dalban, figyelem, ahogy Ashley fürgén kapkodja az ujjait a billentyűkön, majd hirtelen vége szakad.
-Tetszett?-kérdezi
-Marha jó volt!-mondom elképedve-Majd megtanítassz játszani?-kérdezem.
-Nem ígérek semmit, de megpróbálhatom.-mondja, mire legszívesebben a nyakába ugranék az örömtől.
-De gyere, előbb megmutatom a te szobádat is.-Ashley megindul az ajtón kifelé, én pedig követem.
Benyit egy faajtón, én pedig izgatottan lépek be a kis szobába. Az én szobámba. Az árvaházi zsúfolt kis zug helyett végre saját szobám lehet.
A falak sárgás színűek, és egy hatalmas TV áll az ágy előtti szekrényen. Ránézek a hatalmas ruhásszekrényre, majd belegondolok, hogy milyen üresen fog állni, ugyanis nem rendelkezek túl sok ruhával. Ashley pár plüssállatot is beszerzett nekem, amik az ágyon sorakoznak. Nem vagyok már óvodás, de mosolyogva nézek végig rajtuk, és képzeletben egy újabb jó pontot írok fel Ashleynek.
Vigyorogva vetem bele magam a puha ágyba, és percekig csak bámulom a mennyezetet. Ashley türelmesen figyel, aztán megköszörüli a torkát.
-Ha kell valami a nappaliban leszek.-kacsint.
-Okés.-mosolygok rá, mire kinyitja az ajtót, de mielőtt kilép az ajtón utána kiáltok.
-Ashley!-mondom,mire sietve visszafordítja fejét az irányomba.
-Köszönöm. Minden tökéletes.-mosolygok rá
-Ne köszönd. Örülök, hogy itt vagy.-néz rám kedvesen, majd kimegy, és egyedül hagy a szobámban.
