Kageyama's first love

-Fogadás-

Hinata idegesen járkált fel-alá és érthetetlenül motyogott valamit magának...vagyis gondolom magának mert én meg nem tudtam volna mondani miről beszél. A hideg aszfalton ültem, a nap kezdett már lenyugodni és kábán  a sok felgyülemlett stressztől ami a nap folyamán ért nem tudtam mást csinálni minthogy csak néztem Hinata apró testét ami néha megremeg (ideges?), néha csak megtorpan, erősen elgondolkozik majd folytatja a végtelennek tűnő sétát. Tekintetemet végül már csak az arcára fókuszáltam..hmm...aranyos...

-Kageyamaaa!!! Te most komolyan bealszol egy ilyen válságos helyzetben?!-a vállamat megfogva rázott és ordított- Téged nem is érdekel a röpi, igaz?

-Mivan? Hülye Hinata...persze, hogy érdekel! És ÉN be is fogok jutni edzésre!-leráztam magamról és elkezdtem dörömbölni a tornaterem kétszárnyas ajtaján. Sugawara kelletlenül húzta el az ajtó egyik részét, de épphogy csak a feje látszott ki!

-Én..!

-KÉRLEK ENGEDJ BE, HADD RÖPLABDÁZZAK! Még Kageyamával is ki fogok jönni!-vágott bele a törpe. (Ezért még kinyírom!)

-Daichi?-fordult hátra Sugawara kérdőn a kapitányoz. Azonban ő még csak meg se akart szólalni, nagyon elszánt volt. Nem bírom tovább! Hinatát félrelökve ugrottam oda.

-Sajnálom! Esküszöm jól kijövök ezzel a scráccal! Hadd játsszak!-szinte már kétségbeesettem hangzott de igazából az is voltam. Uristen! Mire ismét az ajtóra emeltem a tekintetem már egy ijesztő Sawamura meredt rám.

-Komolyan gondolod?-kérdezte sötét szemekkel...nyeltem egyet...baszki, az a tekintet!

-Ha együtt kell vele működnöm egy meccsen, inkább magam fogadok, passzolok és nyitok.-sóhajtottam.

-Mivan??-pattant fel a törpe sértődötten.

Daichi pedig csak felröhögött:

-El se hiszem, hogy az igazi érzéseidet mondtad el!-azzal mosollyal az arcán visszahúzta az ajtót...kis szemét!

-Mi van veled? Meghülyültél vagy mi?-nézett rám Hinata ártatlan szemekkel. Nyugi...csak tégy úgy mintha nem is hallottad volna..fuhh

-A francba! Nem pazarolhatom így el az időmet! Be fognak engedni és elfogadom, hogy a csapattársam leszel!-alig mondtam ki, a vakarcs már csillogó szemekkel állt előttem..."miket hisz ez?"

-Mit csinálunk?-kérdezte

-Kihívom őket egy kettő-kettő elleni meccsre, ha nyerünk beengednek minket! Egy csapatban fogunk lenni és így jó színben fogunk feltűnni. 

-Felsősök ellen fogunk játszani? És ha vesztünk?-kicsit látom megijedt.

-Nem fogunk.-válaszolom halál nyugodtan.

-Látom neked ez tényleg könnyen megy...de nekem nem ilyen egyszerű! Ahova jártam általánosba nem is volt röpicsapat. Egyedül játszottam...néha a lányokkal az udvaron, eldugott szegletekben és folyosókon-ez most komoly?...-az a "csapat" akikkel elmentem arra a versenyre nem is volt igazi csapat...csak pár barátom akik megszántak. De mégis amikor ott voltam...életemben először egy hatalmas tornateremben ahol az a sok ügyes sportoló fellángolt versenyszellemmel és tüzes tekintettel bemelegítettek és vizsgálták az ellenfelüket...üvölteni támadt kedvem! Maradni akartam...ameddig csak lehet...de vesztettem.

Azt hiszem egy kósza könnycsepp gördült le az arcáról de elbizonytalanodtam amikor már elszánt tekintettel nézett vissza rám:

-Ha röplabdázhatok....egy kis ideig mindent kibírok!-najó....már majdnem bocsánatot kértem...MÁR MAJDNEM!

-Hülye Hinata...szal benne vagy?-tettem fel a nagy kérdést.

-Csináljuk!-és bájosan mosolyogva döntötte oldalra a fejét "...mi?! Hogy mit csinált?!"

Az egészet gyorsan lerendeztük, a fogadást megkötöttük, bár elég mostoha feltételeket szabott ki rám a kapitány: "ha veszítetek, te Kageyama soha többet nem adhatsz fel"

"Enyhén" kiakadtam de kénytelen voltam beletörődni és bízni abban, hogy hatalmas mákom lesz. Persze a Hülye Hinatának semmi veszítenivalója nem lesz...Az esedékes mérkőzés pedig 3 nap múlva kerül sorra..ehh, alig várom! 

-Hol fogunk készülni rá?- tette fel a legnehezebb kérdést Hinata. De válaszolnom sem kellet hiszen meghallottuk ahogy Tanaka direkt hangosan fel is teszi a kérdést:

-HÉ, srácok! Mikor is lesz holnap edzés?

-7kor-válaszolja mellékesen Sugawara.

-4.30-kor itt találkozunk!-tűztem ki az időpontot és mélyen Hinata nagy barna szemeibe néztem

-Ne késs!-öltötte ki a nyelvét játékosan.

-Te se!-azzal sarkon fordultam és hazaindultam...bár nem bírtam ki és még egyszer hátra néztem és láttam a kis törpe még visszament egy kicsit figyelni a nagyok játékát.