Kageyama's first love

-Tanaka furán viselkedik és Nishinoya is megjelenik-

Sziasztok! Először is köszönöm a vote-okat és kommenteket, örülök, hogy olvassátok a sztorimat^^ Másodszor sajnálom, hogy sokáig tart egy részt kiraknom, de így az év vége felé közeledve felhalmozódtak a tanulnivalók és ez annyira lefáraszt, hogy a napokban nem nagyon volt ihletem, de nem akarom abbahagyni az írást csak a megértéseteket kérem, a lassan haladó sztori miatt D:

Késő volt, így visszajöttünk a városba. Ő hazament és én is itthon vagyok már. Egész úton hazafelé a szívem hevesen vert és melegség öntötte el az egész testem. Még most is bizsergek, ha rá gondolok.

.
.
.
A reggelem elviselhető volt, bár megint Hinatáról álmodtam...amit inkább nem részleteznék...
Úton a suliba viszont már elég jól kitisztult a fejem, így vidáman léptem át a tornaterem ajtaját...(már amennyire én vidám tudok lenni...)
-Jóreggelt!-köszöntöttem az ott lévőket és közben tekintetemmel Hinatát kerestem.
-Jó re...Mi? Kageyama?-fordult Tanaka felém-beteg vagy?!
-He? Nem! Miért?
-Oh..hát csak olyan más vagy...hmmm...boldog...-gondolkozott el-...csak nem?!?! Csak nem megismertél valakit?
Kérdésére pedig az egész terem úgy ahogy volt elhallgatott...közben már Hinatát is kiszúrtam de jelenleg ez foglalkoztatott legkevésbé...És nem csak azért sokkoltam le mert rákérdezett, hanem mert nekem is most esett le!!
MEGISMERTEM VALAKIT!!!
NEM IS AKÁRKIT!
-Kageyama...?-zökkentett ki a gondolataimból Tanaka.
-Természetesen nem! Nem ismerkedtem meg senkivel!-szóltam kissé indulatosan, mire Tanaka gyanús pillantásokkal mért végig.
-Jól van...értem én...-mondta úgy mint aki egy szavamat sem hiszi el.
-Szerintem álljunk neki az edzésnek!-segített ki Sugawara.
-Jah..igaz is!-ocsúdott föl végre a kapitány is-kezdjük!
Bemelegítésnél Hinata egyből oda is jött hozzám és bátorítóan rám mosolygott, de egyikünk se szólt semmit...
Még az a szerencse, hogy Tsukishima és az idegesítő csicskása nem jöttek edzésre...
.
.
.
Épp a klubszobában öltöztünk amikor Sawamura lépett be egy nagy karton dobozzal a kezében.
-Srácok! Az egyenruhák!-dobta elénk a dobozt.
-Egyenruhák?-kérdezte furán Hinata.
-Igen. Az is kell, nem?-válaszolta a kapitány.
-Oh..tényleg!!-Csillantak meg a szemei és fel is kapott egy darabot, hogy felpróbálja.
Én vettem el az utolsót de akárhogy forgattam, igazgattam éreztem, hogy ezen valami nem stimmel...
-Hé! Ezek méretezve vannak, ugye?-kérdeztem.
-Természetesen-válaszolt Sawamura.
-Akkor azt hiszem valakivel elcseréltem, mert ez kicsi nekem.
-Hihi..-kuncogta el magát Hinata-azt hiszem akkor az az enyém-állt föl az egyenruhába és a nadrágja egyből le is csúszott. Mindenki más hatalmas nevetésbe tört ki csak én kaptam el paradicsomvörös színnel a fejem, mire Tanaka a nevetést abbahagyva gyanakodva végigmért...
"Most mégis mit gondolhat azzal a kopasz fejével?"
"Lehet, hogy már sejt valamit?!"
-Kageyama, add a ruháim!-hallottam meg hirtelen a törpe követelőző hangját.
Felé fordulni nem mertem csak lassan leraktam az egyendarabot a földre, úgy majd idejön érte, ha akar.
-Kageyama...-kezdte gyanús hallgatása után Tanaka-neked volt már barátnőd?
-MIII?!-lepett meg a kérdése.
"EZ MOST HONNAN JÖTT NEKI?!"
-Tanaka! tartsd tiszteletben mások magánéletét!-parancsolt rá Sawamura.
-Gyere Tanaka! Menjünk órára inkább!-ragadta meg Sugawara a kopaszt és elrángatta. Suwamara is velük tartott, így csak Hinata és én maradtunk.
Mire visszafordultam Hinatához, ő már a felsőjét ráncigálta le, amibe akaratlanul is beleborzongtam...
"Mért is csorgatom a nyálam erre a nyeszlett testre...?"
-Kageyama...-szólalt meg zavartam a törpe-elfordulnál?
-Miért?
-Zavarba hozol...
-ehh..jól van-azzal hátat fordítottam neki.
"De miért is kell ezt csinálnom?"-folytattam a beszélgetést magammal-"hiszen mindketten fiúk vagyunk...gondolom...hmm...abból nem hiszem, hogy baj lenne, ha gyorsan hátrakukkantanék ellenőrizni, hogy ez a szégyenlős fiú nem-e lány...észre se fogja venni."
Azzal szememet szorosan lehunytam és lassan törökülésben megfordultam...
Mikor már úgy éreztem megfelelő szögben vagyok, szemeimet óvatosan kinyitottam...
Háttal állt nekem és épp a nadrágját ráncigálta föl magára, felső pedig még mindig nem volt rajta amitől halvány pír jelent meg az arcomon és nagyot nyeltem...
"MUSZÁJ MEGÉRINTENEM! CSAK EGYSZER!"-reagáltam heves indulatokkal magamban és felpattanva hátulról átkaroltam a kis testet.
-M-mi csinálsz?-kapott észbe Hinata és pirultan tolt el magától...
-Mivan? Már megölelni se lehet?
-Deee!~Csak...éppen öltözök...
-Jó, nem érdekel-fordultam meg sértődötten és az ajtó felé vettem az irányt.
-Várj!-kiáltott utánam, majd gyorsan felkapva magára egy felsőt felém ugrott és olyan erővel csapódott hozzám, hogy mindketten hátra is estünk.
-Most ezt meg miért csináltad?!-kérdeztem idegesen erre a rajtam lévő törpe elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra. Gondolom észrevette a meglepettséget az arcomon mert nem sokkal utána el is nevette magát és ismét átölelt...
-Kageyama...-zavarta meg az idilli pillanatot Hinata-hamarosan kezdődik az első óra.
-Menjünk...?
-Aha...-azzal föltápászkodott és engem is felsegített. Viszont ahogy sikerült fölállnom, megragadtam a törpét és finoman a falnak nyomva megcsókoltam...miután levegő hiányába elváltunk csak ennyit mondtam neki:
-Ez járt nekem...-majd az ajtót kinyitva kiléptünk az udvarra és egymás mellett indultunk a suli felé. Szinte már mindenki megérkezett de sokan még itt kint beszélgettek csapatokba verődve, köztük Tanaka is ott bohóckodott, de ahogy megpillantott minket arca komolyra változott és egy bukfencet vetve a fal mellé nyomult. Próbáltam nem törődni vele, de olyan feltűnően kukucskált rejtekhelyéről, hogy azt nézni is fájdalom volt...
-Tanaka..látom, hogy ott vagy-szóltam felé, mire összerezzent és ügyetlenül felénk lépett...
-Oh, hát én nem leskelődök! Csak..kiesett a kontaktlencsém! Nem láttátok valahol?-vetette be a legócskább szöveget...majd párszor körbefordult mintha most is keresné...
-Van kontaktlencséd?-kérdezte értetlen fejjel Hinata...
-Persze, hogy van!-jelentette ki határozottan, amire csak a szememet forgattam-egyébként miért voltatok olyan sokáig a klubszobában?? He?-próbált fenyegető arcot vágni...kérdésére pedig Hinata zavartan hajtotta le a fejét amit Tanaka észre is vett, így cselekednem kellett:
-A törpe lassan öltözött...
-Akkor miért vártad meg?-csodálkozott el a kopasz...
-Mert...mert...-gondolkodtam a válaszon de nem sokáig kellett mert a "megmentőnk" megérkezett.
-Tanaka!-lépett hozzánk Sawamura-gyere és segíts te is megszervezni az edzőtábor menetrendjét...
-Edzőtábor?-kérdeztünk rá egyszerre Hinatával.
-Igen, szeretnénk egyet tartani, amennyibe kapunk rá az igazgatótól engedélyt. De először is meg kell szervezni, úgyhogy Tanaka,  nyomás-mutatott a bejárat felé majd elvonszolta a kopaszt aki segélykérő pillantásokat küldött felénk.
-Nem láttam semmit...-fordultam el tőle és kicsit kuncogva tovább mentem Hinatával az oldalamon...
.
.
.
Az órák hosszú percei alatt sokat gondolkoztam rajta, hogy Tanakát vajon mi lelte..
"Vajon már ő is tudja?"
.
.
.
*lö: délutáni edzésen*
-Srácok!-kezdte Sawamura-két nagyszerű hírem van a számotokra. Először is, az igazgató engedélyezte, hogy jövő héten megtartsuk az első edzőtáborunkat ebben az évben. A második pedig, hogy a csapat két taggal bővül!-fejezte be mondandóját majd egy magas és egy elég alacsony srác lépett elő.
-Ők régebben is tagok voltak-magyarázta nekünk Sugawara.
-SziasztokAzumane Asahivagyok-mutatkozott be a magasabb-ász.
-Nishinoya Yuu, de egyébként csak senpai! Egy zseni, aki eljött megmenteni a röpicsapatot!-
-OOOH!-hallottuk hirtelen Hinata hangját-hiszen te tök pici vagy!
-Mivel még nem ismersz, most nem haragszom meg rád a sértő szavaid miatt -kezdte felszegett állal-nézd!-fogott meg egy labdát, nagy levegőt vett, és fel dobta, majd gyorsan csinált egy bukfenc szerűséget és fogadta a leérkező labdát-hurrikán....-suttogta az éterbe...
"Ez mi a szar volt?"
-Woooaaa! Nagy ügyes vaaagy!-csodálkozott el Hinata.
"MI? Mi volt ebben olyan elképesztő?! Az én feladásaim sokkal kifinomultabbak..."
-Pontosan!-hencegett a kis srác.
-Kérlek taníts engem is!-lelkesedett tovább a törpe..
-Hmm...megoldható lehet, hogy tanítsalak. De cserébe Senpainak kell hívnod!-csillantak meg a szemei Nishinoyának.
-Senpai! Kérlek taníts!
-....oké!-lépett vigyorogva Hinata mellé és átkarolta...
-Oh...király!-nézett felém Tsukishima aggódást játszva-miért lettél hirtelen olyan ideges? Csak nem...féltékeny vagy?-kijelentésere Tanaka gyanúsan kapta fel a fejét, és feszülten figyelni kezdett.
-Barom...-válaszoltam Tsukishimának. Bár még magam sem tudom, hogy mitől kaptam fel így a vizet...gondolom látszott rajtam, de nagyon idegesített az "új törpe".
-Ohm, nem tudom mi folyik itt, gyere öcskös, mi röpizzünk!-húzta arrébb Hinatát Nishinoya.
-Igenis, Senpai!-követte lelkesen Hinata.

Tanakán pedig látszott, hogy még pár percig erősen elgondolkozott, de hamar feladta és ő is csatlakozott a többiekhez.

.

.

.

"Az edzés hátralévő részében Hinata és Nishinoya felettébb jól szórakoztak, így Hinata hozzám nem is jött ide....de miért vagyok ettől ennyire szomorú?"