Kageyama's first love

-Nekoma-

*lö: Edzés után*
-Gyertek srácok! Megmutatom merre van a zuhanyzó-intett Sawamura és a többiek lelkesen indultak utána.
"Végre! Erre a pillanatra vártam!"-vigyorodtam el gonoszan-"Most mindenki le lesz foglalva."
Hinata után ugrottam és elkaptam a karját.
-Hülye Hinata!-súgtam a fülébe kuncogva-gyere velem, mutatok valamit-azzal a karjánál fogva magammal rángattam. Valójában magam sem tudom hova igyekeztem ilyen lelkesen...egyetlen célom volt csak: a lehető legmesszebb innen.
Amikor leértünk az utca sarkára egy cukrászdával találtuk szembe magunkat. Erre az eddig csendesen kullogó Hinata is felkapta a fejét.
-CUKRÁSZDA!-kiáltott fel vidáman-Kageyamaa, kérlek menjünk beeeee-húzogatta a ruhám ujját nyafogva.
*sóhajt*
-Jól van...-adtam be a derekam, hisz az volt a célom, hogy kettesben legyünk.
Hinata lelkesen rontott be az üzletbe és orrát a pult üvegének nyomta.
-Woaa! Még soha nem láttam ilyen szép sütiket.
-Természetes, hogy nem láttál még-szólalt meg a bolt tulajdonosa-ezek itt mind házi készítésűek, ilyet máshol nem kapsz.
-Hmm..maga nagyon ügyes-nézett fel elismerően a törpe, mire a tulaj elmosolyodott.
-Köszönöm. Meg szeretnéd kóstolni?-ajánlotta fel az egyik darabot.
-Persze-nyúlt érte csillogó szemekkel és már majdnem bevette a szájába, ám akkor megállt és rövid gondolkozás után mellém lépett.
-Lehet, hogy te mérges vagy rám, vagy már nem is szeretsz, de én igen, úgyhogy meg szeretném felezni veled a sütimet...
-Nem kell belőle...edd csak meg...és nem vagyok rád mérges...-motyogtam el a végét.
-Tényleg?-vigyorodott el és kettétörte a habos süteményt-akkor mondd, hogy ááá!!
-Mondom, hogy nem kére...-tömte bele hirtelen a számba azt az édes szart, amit így kelletlenül rágtam el.
-Hmmm...ez nagyon finooom!-mormogta teli szájjal Hinata.
-Én mondtam-legyintett magabiztosan az eladó-de legközelebb már nem adom ingyen.
-Nagyon köszönjük!-hajolt meg a törpe, majd meg fogta a kezem és innentől, így sétáltunk tovább.
.
.
.
-Kezd lemenni a nap. Menjünk vissza-tűnődött el Hinata, majd fordult volna vissza, de én magamhoz rántottam.
-Várj!-öleltem át és hosszan megcsókoltam, amibe most ő is csatlakozott. Kezemet lejjebb vezettem és felsője sarkát kezdtem el birizgálni, majd áttértem a nyakára és lágy csókokkal hintettem be, mire jólesően felsóhajtott és ruhám anyagába markolt. Egyre szorosabban öleltem és most először erős kényszert éreztem arra, hogy ágyékomat az övéhez nyomjam, amit akarva akaratlanul meg is tettem, de Hinata reakciója annyira meglepett, hogy ki is zökkentett vágyaim csapdájából. Egy hangos nyögés hagyta el a száját, majd ahogy leesett neki tette, kezével gyorsan betapasztotta és paradicsom vörösre pirult.
-S-sajnálom-remegett meg a hangja.
-Őőő...semmi..-azzal ügyetlenül magamhoz öleltem-asszem ideje lenne visszamennünk-súgtam neki halkan és kezét megfogva elindultunk.
.
.
.
Az út visszafelé kínos csendben telt. Én végig csak arra a nyögésre tudtam gondolni...nem akartam bevallani magamnak de valójában nagyon tetszett...szívesen hallanám tőle megint...
Ahogy látóhatárra került az iskola épülete kicsit szomorúan engedtem el a kezét és úgy sétáltunk tovább.
Viszont alig értünk oda, máris egy ideges Sawamurával találtuk szemben magunkat.
-Hol a fenébe voltatok?-tagolta a mondatot fenyegetően.
-Kocogtunk még...szép ez a hely...-tettem hozzá mellékesen.
-Ilyen, hogy a tudtom nélkül mentek el valahova még egyszer ne forduljon elő!-
-Igenis!-hajoltunk meg mindketten.
-Na nyomás zuhanyozni!-engedett tovább minket a kapitány és mi engedelmesen indultunk is.
Ahogy beértünk fürdőbe megcsapott minket az erős pára, és már zuhany nélkül is csurom vizesek lettünk. Előpakoltuk a fürdőszereket, majd a következő kérdésem még engem is meglepett:
-Nem fürdünk együtt?
-H-He?-fordult felém ijedten a törpe.
-Mármint ez nem vészes, csak egymással fürdünk, hiszen mindketten fiúk vagyunk...
-Kageyama...nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...
-Már mindenki végzett. Nem fognak megzavarni.
-Nem csak azért...én szégyenlős vagyok...
-Akkor segítek legyőzni! Gyere már!-ragadtam meg a felsőjét, majd egy gyors mozdulattal lehúztam róla.
-Kageyamaaa!-nézett rám mérgesen, de haragját egy lágy csókkal fojtottam vissza. Közben magamról is leszenvedtem a pulcsit de ajkait nem engedtem el és úgy vetkőztem tovább. Mikor már az ádámkosztümön kívül (értsd.: pucér) semmi sem volt rajtam, Hinata nadrágjának a szélét is megragadtam, de a műveletet folytatni nem tudtam, mivel a kis törpe erre a mozdulatomra erősen az ajkamra harapott.
-Áááuuh...ezt miért csináltad?-hajoltam el tőle.
-Bocs, de inkább majd én veszem le a nadrágon...-hajtotta le vöröslő fejét, majd egy lassú tempóba ő is megszabadult ruháitól. Addig is megnyitottam a csapot és a forró víz párát lehelve ködösített el mindent...Hinatából, aki félénken állt mellettem csak egy körvonalat láttam.
-Hinata, nem látlak. Gyere közelebb!-utasítottam.
-Ajjj Kageyama, jó ez így...-próbált tiltakozni a törpe, de nem hagytam neki.
-Nem jó! Gyere közelebb!-erre már választ nem kaptam, de hallottam, ahogy apró lépésekben közelít felém...a körvonala egyre jobban, kirajzolódott, míg meg nem láttam azt is, hogy lehajtott fejjel lépdel és az ujjait ideges tördeli.
"Itt az ideje oldani a feszkót"-gondoltam magamban, majd a kezemben összegyűjtött nagy "habcsomagot" a fejére zúdítottam.
-Pfhhfh pffh...héj!-köpködte ki a szájába került anyagot, majd mind aki minden félelmét el is vesztette lehajolt egy nagy adagért és ezúttal az én arcomba nyomta bosszúból.
-Rossz emberrel húztál ujjat-nevette el magát és hajolt is a következő adagért, ám én gyorsabb voltam. Hátulról átölelve egyik karommal lefogtam, másikkal pedig készültem telenyomni habbal az arcát, de ő egy hirtelen mozdulattal csupán kicsusszant szorításomból, majd felkapva egy nagy adagot nekem ugrott.
"Nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogja...hmm...nem is volt olyan nehéz elfeledtetni vele a szégyenlősségét."-gondoltam magamban, miközben mindketten a földön kötöttünk ki. Hinata lihegve feküdt rajtam, de a habbal már csak a mellkasomat találtál el.
Kapva az alkalmon derekánál megfogtam majd fordítva helyzetünkön fölé hajoltam. Mohón tapadtam ajkaira, és kihasználva a talán visszanemtérő alkalmat, egyik kezemmel felfedező útra indultam testén. Bőre puha és víztől nedves volt. Először mellkasánál körözgettem, majd áttértem a hasára és oldalára, miközben ajkairól nyakára vándoroltam és most először itt is vággyal teli csókokkal borítottam be, szinte már szívtam selymes bőrét. És ekkor beugrott a ma délután. Hinata. Az a nyögés. És tudom is, hogy hozzam ki belőle. De megtehetem?
Haboztam pár pillanatig, azonban ebben a helyzetben a józan gondolkodás annyira lehetetlen volt számomra, mint zoknit húzni a hegy lábára....
Lassú mozdulatokkal vittem lejjebb csípőmet, míg meg nem éreztem Hinata testét. Ekkor egy erőteljesebb mozdulattal, megismételtem a délutánit...ágyékom az övéhez nyomtam, de ez már nem csak belőle váltott ki jóleső érzést... mindketten egyszerre nyögtünk fel, majd ellenőrizve egymásra pillantottunk, ám amikor észrevettem, hogy most az egyszer nem tiltakozik, inkább vágyakozva várja a folytatást, magabiztosan ajkaira tapadtam ismét és csípőmet lassan mozgattam felette, amire időközönként bele is nyögött csókunkba.
Pár perccel később, hangos kopogásra kaptuk fel ijedten fejünket.
-Srácok, tudom, hogy igazi luxus itt fürödni és, hogy még a strandon se ilyen jó mint itt de a vacsora kész és igazán befejezhetnétek már...-hallottuk Sawamura cinikus hangját.
-Megyünk már!-kiabáltam ki majd egy gyors puszit nyomva Hinata arcára föltápászkodtam és őt is felsegítettem.
.
.
.
Vacsora közben végig vigyorogtam, mint a tejbetök...egyszerűen nem tudtam ellenállni...túl boldog voltam. Persze, Tsukishima soka tsejtően kuncogott társával, de kivételesen nem szólt be. Tanaka viszont már nem hagyta annyiban a dolgot.

-Kageyama, miért lett sebes a szád?-kérdezett rá. "El is felejtettem! Hinata ezt még visszakapja, hogy ilyen fájdalmasan megharapott"

-Csak véletlenül elharaptam...-vontam meg vállaimat majd folytattam az evést.

.
.
.
"Alig várom már a takarodót"-tűnődtem magamban-"Hinata is ott lesz mellettem...láthatom az alvó arcát, és akár meg is érinthetem"
-Rendben srácok-szólalt fel a kapitány-mindenki segít valamiben. Én és Sugawara mosogatunk, Tanaka, Tsukishima és Yamaguchi megágyaznak. Hinata te segítesz adogatni a koszos tányérokat és te Kageyama pedig kint elpakolod a maradék labdát és elrakod a hálót... akit nem mondtam az most megúszta...
-Yeeeah!-kiáltott fel vidáman Nishinoya-Gyere Azumane, mi menjük, sétáljunk egyet-rántotta meg a srác ingujját és elráncigálta...

Éppen a labdákat szedtem össze amikor egy nagy furgon fékezett le az épület előtt. Először egy alacsony szőke hajú srác lépett ki rajta, nagyon belemerülve a telefonjába, majd szorosan utána egy magas fekete hajú. Mikor megpillantott szélesen elmosolyodott és felém sétált, mellette a kis szöszivel.

-Hello! A Karasuno röplabdaklub tagja vagy?-kérdezte.

-Igen.

-Halljátok emberek?! Végre idetaláltunk!-nevetett fel hangosan és hátrafordult a többiekhez akik lassan mind lekászálódtak a kisbuszról.

-Uhh...már ideje volt...fáradt vagyok.-reagált az egyik.

-Megmutatnád a helyünket...ööö...?

-Kageyama...

-Kageyama!?

Nem válaszoltam csak intettem egyet majd megfordultam és a bejárat felé vettem az irányt. Ahogy beléptünk Sawamura egyből oda is kapta a fejét és üdvözölte a csapatot.

-Sziasztok! Örvendek a találkozásnak, Nekoma!-hajolt meg illedelmesen-beszélhetnék az edzőtökkel?

-Igen-szólalt meg egy öreg ember hátulról, majd utat törve magának Sawamura elé állt és meghajolt-Örvendek. Én vagyok a nekoma edzője.

-Srácok! Mindenki jöjjön ide és ismerkedjetek meg a jövőbeli ellenfeleinkkel-kiáltotta a kapitány, mire lassan mindenki idecsődült, csak Nishinoya és Azumane hiányzott, mivel ők sétálni mentek-kérem, addig mi is menjünk és beszéljük meg, a tábor menetrendjét-azzal elvezette az edzőt magával.

-Na karasuno röplabdacsapat! Mivel kezdjük?-lépett elő a magas fekete hajú srác és kajánul elvigyorodott.