Kageyama's first love

-Bonyodalmak kezdete-

Az este sokat gondolkodtam...végül arra jutottam, jobb lesz Hinatát messziről elkerülnöm...
Ez az oka annak, hogy éppen a lány mosdóban bujkálok...-.-
Baszki, jön valaki!
*ajtócsapódás*
-Annyira tetszik ez a suli!-szólalt meg egy magas hangú lány.
-Nekem is-helyeselt a másik- olyan aranyos fiúk vannak az osztályunkban!
-Ugye?!
-Te...te is láttad azt a pici vörös hajú fiút?
-Igen, először azt hittem rossz helyre jött, aztán kiderült,  hogy egy idős velünk!
-Ja, én is azt hittem...de beszéltem vele órák után. Olyan kis aranyos, alig mert megszólalni és tiszta vörös volt az arca ><
-Aha...ari lehetett- nevetett fel ironikusan a másik.
-Jajj hagyj már,  csak mondtam...
*ajtócsapódás*
Elmentek...az idióták! Azt hittem már,  hogy kitekerem nyakukat!
Idegesen csörtettem ki a folyosóra és nagy idegességemben már csak az osztályomban esett le, hogy miért bámultak meg amikor kijöttem...ajjj...
Egyébként holnap lesz a "meccs" és ma gyakorolnunk kéne Hinatával de szerintem én lelépek...egyszerűen nem bírom vele egy légtérben!
.
.
.
Vége az utolsó órának! Már csak ki kéne jutnom a suliból feltűnésmentesen! Profi kémeket megszégyenítő ügyességgel el is "tornáztam" a kapuig, és nagyon elhittem, hogy szabad vagyok...de nem.
-KAGEYAMAAAAAAA-ordította egy eszelős hang a hátam mögül majd rám ugrott! Mindketten a földön kötöttünk ki.
-MIT AKARSZ HÜLYE HINATA?
-hm? Edzés te nyomi! Elfelejtetted?!-hüledezett- hogy fogunk így nyerni holnap?
-...nincs sok kedvem-tápászkodtam föl nagy nehezen de mire elindultam volna a törpe megragadott és a hátsó udvarra ráncigált. Hmm...meglepően erős.
-Gyakoroljunk!-nyújtott felém mosolyogva egy labdát.
-chh...-ennyit bírtam kinyögni, azzal kelletlenül kivettem a kezéből és feldobtam.
Már vagy egy órája próbálkoztunk de a vakarcsnak nagyon nem ment...
-MIT CSINÁLTÁL TE AZ ELMÚLT EGY ÉVBEN? Azt mondtad fejlődtél!-ordítottam...már nagyon nem tudtam magamban tartani...
-Fejlődtem is!-hajtotta le a fejét.
-Hát kurvára nem látszik!-folytattam durván.
De nem az történt amire számítottam. Nem ellenkezett, nem beszélt vissza...csak megfordult és elkezdett rohanni.
-Mi..de..héé! VÁRJ!!-kiáltottam utána majd én is futni kezdtem. A suli egyik eldugott sarkában sikerült utolérnem és a falnak nyomva állítottam meg...máshogy nem ment...
-Te...sírsz?-képedtem el ahogy a szemeit rám szegezte...nedves volt az arca...nagyon...nagyon szép volt így nedvesen is...hmm...
Közel hajoltam hozzá...egyre csak közelebb...a testünk már összeért és egybefonódott...megint az a furcsa melegség árasztott el...majd elvesztettem az irányítást magam felett...bár belül már tomboltam a tehetetlenségem miatt de nem tudtam ellenállni...számat az övéhez nyomtam...az idő megint megszűnt...csak őt éreztem, kezeimet lassan megemeltem és közben az arcára helyezve letöröltem a könnyeket amik addigra már meg is szűntek folyni...levegő hiányában elváltam tőle és amit először megpillantottam az a végtelenségig döbbent arca. URAMISTENEMMITTETTEM!?!
-...én...öhmm..-nem tudtam mit mondjak. A fejemet lehajtottam. Nem tudtam a szemébe nézni mégegyszer...hát...gondolkodtam a válaszon de nem sok esélyt adott rá..mivel hirtelen hátrálni kezdett!
Fel kaptam a fejem és már nem csak döbbentnek láttam. Úgy nézett ki mint aki fél! Mit tettem?!?!
-....én...most...megyek-habogta de éreztem ahogy a hangja megremeg...
Utána nyúltam de nem értem el...az eddiginél is gyorsabb tempóra váltott...valószínűleg le is hagyott volna ha nem ütközik bele valami nagyba...egy srác volt és mellette még egy...egy jóval kisebb.
-Hé, vak vagy?-mordult fel a langaléta. Szemüvege mögül pedig mérges tekintettel mérte végig Hinatát.
-Sajnálom-hajolt meg a törpe.
-Hee? Ti vagytok azok első évesek akik az első napon bajba keveredtek?-húzódott mosolyra a szája gúnyosan.
-Milyen gagyii-szólt bele a kisebb.
A magas szőke addig elment a labdáért és visszaérve hozzánk azzal kezdett szórakozni.
-Add vissza!-kiáltott fel Hinata. Majd ugrándozni kezdett a labda után. (Miért csinálja ezt?)
-Nem gondolod, hogy az óvodásoknak már fellőtték a pizsamát?-kérdezte gúnyosan a szőke majd még magasabbra emelte a labdát.
-Ti meg kik vagytok?!-emelte fel a hangerejét Hinata.
-Ti vagytok az elsősök, akik csatlakoznak még a csapathoz?-szólaltam meg végre.-milyen magas vagy?-tettem fel a következő kérdést.
-Héé!-fejezte ki közben Hinata a nemtetszését.
-Tsukki 188cm-szólt közbe lelkesen a kis srác.
-Miért te hencegsz vele?-nézett lesajnálóan társára.
-Elnézést Tsukki-sajnálta el magát a másik.
Chh..szánalmas...
-Te meg Kageyama vagy a Kitagawa középiskolából, igaz?-nézett vissza rám a pápaszemes.-Egy hozzád hasonló elit játékos mit keres a Karasunóba?-a szavai a gúnytól csepektek.
-Mi?-léptem egyet felé fenyegetően.
-Hé! Nem veszítünk szombaton, hallottad?!-Hinata jócskán felkapta a vizet.
-Ó, erről van szó?-emelte fejéhez a labdát a szőke-ez talán egy fontos meccs számotokra...de nekem ez nem számít...nem érdekel a győzelem vagy a vereség, ezért ha igazán nyerni akartok, hagyhatlak titeket- mosolyodott el átlátszóan.
Most már nekem is betelt a pohár..lángoló tekintettel válaszoltam:
-Ha hagyod magad vagy ha beleadsz mindent, akkor is én fogok nyerni.
-Úgy érted "mi"!-szólt köbe a törpe.
-Ha ha ha, elképesztő magabiztosság-kacagott fel látványosan a colos-Tényleg te vagy a pálya királya!
-HÉ! NE HÍVJ ÍGY!-néztem rá szúrós tekintettel.
-Hmm...látom igaz a pletyka, miszerint elveszted az önuralmad ha valaki ezt a nevet említi. Pedig menő név, teljesen illik rád-a szarkazmusát még a hülye is észrevette volna...-Láttam a döntőt. Valami csodálatos feladás volt...kár, hogy senkinek sem kellett.
A harag teljesen elárasztott! A gallérjánál fogva ragadtam meg a szőkét készen arra, hogy alaposan elverjem. Pedig nemrég még olyan boldog voltam...Hinata...a csók...életem első csókja...és a hirtelen haragom elillant...nem éri meg. Azzal hátat fordítottam neki.
Haza indultam amikor a törpe hangját hallottam meg:
-Hagyd abba ezt az királyos szarságot!-kezdte-én is itt vagyok! Felütöm a labdát a fejed fölé a holnapi meccsen!
A szőke meglepően reagált:
-Ne húzd fel magad, végülis ez csak egy próba játék-mosolygott.
-Hogy érted, hogy "csak"?-kérdezte a törpe.
-Pontosan úgy-válaszolta tömören majd megfordult és elsétált társával együtt.
-Várjatok! Kik vagytok ti?-ordított utánuk Hinata.
-1-4 osztály, Tsukishima Kei.
-Yamaguchi Tadashi
-Már várom a holnapi ördögi feladásokat!-intett gúnyosan Tsukishima majd végleg elsétáltak.
.
.
.
Otthon talán a két újoncon kellett volna idegeskednem...és talán Hinata azt is tette, de én képtelen voltam...miután én is leléptem szó nélkül végig csak arra tudtam gondolni, hogy valami nagyon elcsesződött bennem...miért  tetszett annyira az a csók? Talán csak mert ez volt ez első? Bele se merek gondolni, hogy mi lesz holnap...hogy fogom neki megmagyarázni?....Akárhogy is történt a legrosszabb az egészben az ha alkalmam lenne rá, szerintem megtenném újra...