Kageyama's first love

-Egy közös titok-

Nem szóltam...csak megsemmisülve álltam előtte egy darabig, majd ő törte meg a csendet.
-B-bemehetnék?
-khm...öö... gyere-adtam meg magam és félre álltam.
Lassan besétált és egyből a szobám felé vette az irányt. Hát persze, hiszen a kis nyomi volt már itt....
Mire én is be értem a szobába ő már az egyik röpis magazinomat olvasta.
-Ezért jöttél?-vettem ki a kezéből a lapot.
-He? Nem, nem-rázta a kezét-csak ez egy nagyon jó magazin! Nekem is megvan pár szám belőle.-mosolyodott el lágyan.
-Szupppper...-nyújtottam el a szót.
-Na szóval...most, hogy végre itt vagyunk...nyugodtan...elmesélnéd mi bajod?-nézett rám biztatóan.
-Fogalmam sincs miről beszélsz...-fordultam el egy kicsit, hogy ne lássa zavarodottságom.
-Chh...nagyon jól tudod! Csak mond el!-toporzékolt.
-Pillanatnyilag az a bajom, hogy itt vagy!
-Nem igaz! Ha utálnál nem csókoltál volna meg! Többször is!
najó...lefagytam...nem tudom mit mondjak most neki! Hogy magyarázzak meg valamit amit még én sem értek?!
-....én...én lehet, hogy...-habogtam. Ezt így nem bírom! Gyorsítok a tempón!-hiddelénténylegutállak, és pont azért nem értem, hogy miért érzem magam olyan furán a közeledben! Amikor veled vagyok gyorsabban dobog a szívem és nehezebben kapok levegőt és kellemetlen dolgokon gondolkozok! Szóval a te hibád! Gyakorlatilag megbetegítettél és nem tudom mivel!-hadartam egy szuszra és közben ökleimet összeszorítottam, szememet pedig erősen behunytam, nehogy véletlenül rá kelljen néznem...
Miután befejeztem életem legkínosabb "vallomását" hosszú percekig csend állt be közénk. Ismét.
Lehet, hogy elment? Ahh..nem merem kinyitni a szemem!
-...te akkor...szeretsz?-szólalt meg végre. Akkor mégis itt van még.
-Nem!....vagy lehet...-adtam meg magam, de a szemem még mindig lehunyva tartottam. Választ nem kaptam de hirtelen két kicsi kar fonódott a derekam közé és magához szorított.
-Nyugi Kageyama...én is szeretlek-suttogta a fejét a hasamhoz dörzsölve.
Kyaaaa!! Meg akarom csókolni! Eltoltam magamtól mire ő kérdőn nézett rám, de mielőtt felfoghatta volna mi történik ajkaimat az övére tapasztottam. Lassan és lágyan csókoltam, s közben gyengéden toltam az ágy felé míg a sarkához érve el nem terültünk rajta. Fölé mászva kezeimet a pólója alá csúsztattam és ajkaira hajoltam volna de a törpe felugrott.
-Neee!-kiáltotta.
-He? M-mi van?-kérdeztem ijedten.
-Én csak...ne csináld, jó?
-Mit? Miért?-értetlenkedtem.
-....csak...félek te idióta!
-He?...Oh..bocs-hajtottam le a fejem...hmm..úgy tűnik, hogy még ő is szűz.
-Nah hát akkor, asszem én hazamegyek...-tápászkodott fel az ágyból vöröslő fejjel.
-Várj!-pattantam fel én is és még magamat is megleptem a következő mondatommal-maradj!...mármint,  tudod, ha van kedved akkor...akkor maradhatsz is...nem teszek semmit amit nem akarsz!-habogtam.
-Hmm...oké!-mosolyodott el vidáman-megnézhetem a többi magazinodat is?
-Jah...-sétáltam a polcomhoz és egy hatalmas köteg újságot dobtam az ágyra és leültem. Hinata arcán egy csintalan vigyor jelent meg majd hirtelen az ölembe ugrott és magához vette a legfelső darabot.
Döbbenetemben hatalmasra nyitottam a számat mire ő csak kuncogva fordult felém.
-Vigyázz mert a végén még egy bogár leszálló pályának fogja nézni a szád-majd visszafordult és belemerült az olvasásba...
Lassan én is megszoktam a közelségét és a fejemet a vállára rakva pihentem...hmm...ezt meg tudnám szokni...de közben felötlött bennem, hogy mi lesz a többiekkel?...Nem tudhatják meg! Még ha igaz is, hogy szerelmes vagyok, a törpén kívül ezt senkinek sem vallanám be! Főleg nem annak az idegesítő Tsukishimának nem! Ch..még csak azt kéne!

Ezt a titkot a sírba visszük!