Kageyama's first love

-Ideje beszélni-

A meccsnek vége volt és én most otthon fekszek. Azt hiszem most már én is járhatok edzésre, nem tudom. Nem nagyon figyeltem. Hinata járt az eszemben, de azon belül is a szerelem. 

Ilyen lehet szerelmesnek lenni?

Ha igen, akkor nálam miért pont egy fiúval történik?

Valami bajom van?

Valamikor anya szólt, hogy menjek enni, de nincs étvágyam. Inkább csak gubbasztottam a sötétben és nagyon erősen próbáltam megtalálni a megoldást... 

.

.

.

A hülyeségeim miatt sikeresen átvirrasztottam az egész éjszakát, így reggel fáradt, karikás szemekkel másztak ki a meleget adó ágyamból. Nem volt kedvem suliba menni, és legkevésbé volt kedvem Hinatával találkozni...hiszen még nem jöttem rá, hogy mit tehetnék egy ilyen kínos helyzetben.

Végül kelletlenül vánszorogtam a suli tekervényes folyosóin, de ma valahogy nem nagyon sikerült megtalálnom a termem. Éppen fordultam volna vissza amikor egy kéz megragadott és magával húzott a suli egy kihalt részére.

-Jó reggelt Kageyama!-kezde illedelmesen Hinata.

-Mi a faszt csinálsz?!-reagáltam kicsit idegesebben mint kellett volna.

-Sajnálom! Csak beszélnünk kéne...

-Beszélni? Veled? Miről??

-Hát...tudod...volt az a késő délután amikor kint gyakoroltunk és...mielőtt összefutottunk Tsukishimáékkal...te...furcsa voltál...-halkított a végén.

Basszus! Azt el is felejtettem!! Most mit tegyek? Mit mondjak neki?

-Ööö...miről beszélsz?-próbálkoztam szerencsétlenül...

Lassan felemelte a fejét és rám nézett. Nem szólt semmit, de látszott, hogy valamin nagyon gondolkozik. Talán nem tudja hogyan fogalmazza meg az akkor történteket.

Hosszú csend állt be közénk. Nem tudom mit akart annyira Hinata amikor iderángatott de úgy tűnik, most fogalma sincs mit mondjon. Amíg ő teljesen a gondolataiba merült nem tudtam mást tenni minthogy figyeltem. Néztem ahogy néha néha nagyot nyel, ahogy a kis izzadságcseppek versenyt futva folynak le apró homlokán. Olykor alsó ajkába is beleharap ami miatt mintha csak fizikai fájdalmat éreznék. Ahogy ott állt teljesen ártatlanul megint csak hatalmába kerített a vágy...legközelebb igazán szólhatna már ha ilyen gonoszan akarja átvenni az irányítást felettem, mert akkor rögtön elkerülném a baj forrását, a törpét...De éreztem, hogy megint késő. Még föl se fogtam de már közvetlen előtte álltam és átkaroltam. Erre ő ijedten felkapta a fejét:

-Kage..-szólalt volna meg végre a hosszú csend után de nem hagytam neki. Lágyan megcsókoltam és kezemet a dereka köré fontam...szinte már ösztönösen hátra is döntöttem egy picit...nem tudom honnan tanultam ezeket, hisz eddig még senkivel sem csináltam, de a mozdulataim olyan természetesnek tűntek, hogy minden félelmem és kétségem megszűnt ezekben a pillanatokban és ekkor tagadhatatlanul éreztem a szerelem izét. Hinata nem ellenkezett, de nem is csókolt vissza, csak idétlenül állt és várta, hogy befejezzem ami hamarosan be is következett. Mikor ismét a szemébe néztem már nem volt ijedt...én viszont annál inkább! Mintha csak tudta volna, hogy ezt fogom tenni és mégsem próbálta kikerülni. Ami pánik a csók alatt teljesen megszűnt, most egyszerre zúdult rám és kibírhatatlan súlya alatt majdnem összerogytam. 

Hinata már épp kezdett volna beszélni, de egyszerűen nem bírtam volna végighallgatni...igazság szerint féltem...nagyon. Féltem a választól, így csak egy lehetőségem maradt...egy gyáva egérút.

-Mennem kell órára!-kiáltottam fel hangosan és amilyen gyorsan csak tudtam elszaladtam. Ilyen nyomin még soha nem viselkedtem, de ez az idegesítő kis törpe kikényszerítette belőlem.

Berontottam a termembe és az éppen mellettem belépő tanár felé fordultam:

-Jó reggelt, sensei!-hajoltam meg-sajnálom, de rosszul lettem, úgyhogy haza megyek!-azzal a választ figyelmen kívül hagyva elrohantam és már csak a kapunk előtt álltam meg kifújni a levegőt. Nagy nehezen de bejutottam a házba, ledőltem az ágyra és a labdát magamhoz véve fel-fel dobáltam Igyekeztem nem gondolni semmire...

Már majdnem két órája voltam otthon, amikor valaki csengetett...talán apa? vagy anya? Kelletlenül vánszorogtam el az ajtóig és mindenkire számítottam csak ő rá nem...

-Szia-köszöntött lehajlott fejjel Hinata...