Kageyama's first love

-Egy kincs-

-Srácok, ti mit csináltok?-kérdezte meglepő nyugodtsággal Sugawara.
Én a döbbenettől megszólalni se tudtam, azonban Hinata felállt és az idősebb felé lépett...
-Sugawara...-kezdte komoly arccal-....képzelt Kageyama szeret engem!!!-kezdett el vidáman ugrálni.
-Tényleg?-mosolyodott el Sugawara is.
-MI? NEM!-eszméltem föl végre.
-Nyugi, Kageyama, annyira nem is lepődtem meg-kuncogott az idősebb.
-HE?!
-Figyelj!-szakított félbe Hinata és Sugawarához fordult-Kageyama nem szeretné ha ezt mások is megtudnák, úgyhogy megtennéd, hogy nem mondod el senkinek?
-Persze, nem fogom, de előbb-utóbb nektek kell majd vagy rájönnek...
-Köszönjük!-hajolt meg illedelmesen a törpe.
-öö...köszönöm...-motyogtam én is halkan.
-Azt hiszem akkor nem zavarlak titeket, de azért edzésre járjatok el normálisan!-azzal mosolyogva elsétált.
-Hamarosan kezdődik az első óra! Megyünk?-mosolygott rám Hinata.
-Aha...-azzal kedvtelenül felálltam és a suli felé vettem az irányt a törpével az oldalamon aki egészen a teremig elkísért...ez már nekem volt kínos...
-Kageyama...-húzott vissza az ajtóból-...nincs kedved, edzés után sétálni egyet velem?
-Nincs-válaszoltam reflexszerűen...de amint megláttam elszomorodott arcát, nem bírtam szó nélkül hagyni-jó, jó, várj! Ha annyira szeretnéd elmehetünk valahova...esetleg-suttogtam egyre halkabban nehogy valaki meghallja.
-Oksii!-vidult fel teljesen-most már megyek, sziaaa!
Ahogy beléptem a terembe, kíváncsi tekintetek ezreivel találtam szembe magam...a fiúk gyanúsan méregettek, a lányok meg kuncogva össze-össze súgtak.
"Felettébb irritálóak"-állapítottam meg magamba majd leültem a padomba és a többieket kizárva saját gondolataimba merültem...szinte már teljesen meg is szoktam, hogy Hinata betoppanása óta már nem csak a röplabdán jár az eszem. Most pl agyalhatok azon, hogy mi a szart fogok én csinálni vele edzés után...most ő akkor egy randira hívott? Engem? Mert hát ez egy randi, nem?....

.
.
.
Az órákat letudtam és az edzés is a végéhez közeledett. Próbáltam nyugodtnak látszani, de minden egyes perc elteltével egyre idegesebb lettem...féltem attól a "randitól". Igazság szerint nem tudom, mit kéne csináljak majd...
-Azt hiszem végeztünk, srácok!-jelentette ki Sawamura-még egy kör a suli körül és pakolhatunk is össze.
-Igeeen! Én leszek a leggyorsabb!-kiáltott fel vidáman Hinata.
-Mi?! Azt te csak hiszed!-kaptam észbe én is és együtt keztünk el eszeveszetten rohanni...a többiek pedig egy lassabb tempót felvéve követtek minket.
.
.
.
-Én..nyerh..tem-kapkodott levegő után Hinata, miután a fűben szétterülve lihegtünk.
-Hülyehh..én nyertem!
-Nem is! Nem láttad, hogy egy lépéssel beelőztelek?
-Nem!..mivel ilyen nem is történt.
-Akkor is nyertem-öltötte ki rám a nyelvét játékosan, mire én csak szúrós szemekkel mértem végig.
-Kageyama...-váltott át hirtelen ártatlan üzemmódba-akkor ugye elmegyünk sétálni?
-Nem is tudom...ha, valóban vesztettem akkor már nincs is nagyon kedvem hozzá...főleg nem azzal aki legyőzött...-mondtam játszva a sértődöttet.
-Naadeee Kageyamaaa! Kérleeek!....tudod mit? Igazad van...egy fél milliméterrel talán mégiscsak beelőztél...igen! Nézd!!-nyújtott felém egy fűszálat amit az előbb tépett le-ehhez a fűszálhoz a te cipőd orra fél milliméterrel előbb ért hozzá, mint az enyém! Biztos vagyok benne! Na? Akkor eljössz velem?
-....khm-próbáltam visszatartani a nevetésem, de amilyen komoly arccal méregette azt a szerencsétlen fűszálat, egyszerűen nem bírtam és elnevettem magamat...talán kiskorom óta először őszintén...-hülye vagy...-kuncogtam-...figyeld! A többiek még csak most jönnek! Menjünk be elpakolni, aztán sétálhatunk...
-Yeeeeeeehhh, köszönöm Kageyama!

Hamar végeztünk is, felöltöztünk és kiléptünk a friss levegőre...
Amíg futottunk az idegességem teljesen megszűnt, de most, hogy eljött a pillanat és itt szökdécselt mellettem ismét hatalmába kerített a félelem...
Mit csináljak? Beszélnem kéne vele? Vagy csak legyek kussban? Tudja egyáltalán, hogy hova megyünk vagy tőlem várja, hogy elvezessem valahová?....
-Kageyama!-zökkentett ki a gondolataimból-fagyizzunk, jó?
-Felőlem...-próbáltam nyugodt lenni, de valójában megkönnyebbültem, hogy nem nekem kellett kitalálnom hová menjünk.
Körübelül 10 percre volt is egy fagyizó ahol megálltunk.
-Jó napot! Egy epreset, egy vaníliásat és egy csokisat kérek szépen!-sorolta Hinata.
-Itt is van-nyújtotta felé az árus-és neked? Adhatok valamit?-nézett felém is.
-Nem köszönöm...
-HE? Nem kérsz fagyit?-lepődött meg a törpe.
-Nem annyira szeretem...-mondtam közömbösen.
-Ohh...hát akkor mehetünk-fogta meg a kezem és magával rántott...
-Mit csinálsz?-kaptam ki a kezemet és idegesen néztem rá.
-Mi?...jahh..hát én csak...gondoltam nem bánod ha megfogom...
-De bánom!-válaszoltam sértődötten és karjaimat keresztbe fonva indultam tovább....
Kb negyed órán át sétáltunk szótlanul...Hinata gondolom mérges lett rám és egyáltalán nem akart beszélni velem...pedig a fagyiját is már megette...
"...chh..most komolyan? Miért ilyen éretlen? Olyan fontos ez neki?..."-őrlődtem magamba...majd nagy nehezen megadtam magam és lassú mozdulatokkal, észrevétlenül közelítettem meg a karját, majd finoman összekulcsoltam kezeinket...erre természetesen vidáman kapta fel a fejét és az idő hátralévő részében boldogan ugrándozott mellettem, míg a kisvárost elhagyva egy szép tisztásra nem érkeztünk.
-WOAAH KAGEYAMAA! Nézd milyen nagy!-pördült meg saját tengelye körül.
-Aha...
-Naa, ne legyél már folyton ilyen pesszimista! Mo-so-lyogj!-tagolta a szót, majd lábujjhegyre állva megfogta az arcom, a szám szélét pedig mosolyra húzta.
-Elég!!-tiltakoztam, de nem akart elengedni-jól van! Te akartad!-néztem a szemébe majd egy gyors mozdulattal hátradőltem magammal rántva Hinatát és a fűben elterülve lágyan megcsókoltam. Ezúttal ő is visszacsókolt így felbátorodva öleltem át és fordítva helyzetünkön fölé kerültem. Ahogy megpillantottam láttam az ijedséget a szemébe és már majdnem megszólalt, de én ajkaimmal elhallgattattam...nem akartam, hogy leállítson, azért a szokásos lágy csókok helyett most birtoklóan tapadtam rá...végignyaltam fényes, puha ajkain majd nyelvemet a szájába nyomva csókoltam tovább...erre Hinata egy aprót felnyögött és erősen a vállaimba karmolt, de éreztem, hogy nem bírja tovább...kapálódzni kezdett.
-Kageh..yama...elég-kapkodott levegő után.
"De nem akarom abbahagyni! Annyira jó érzés, hogy örökké tudnám csinálni!"
Ahogy apró teste alattam próbált kiszabadulni, és karjai erőtlenül toltak el maguktól csak még inkább feltüzelt, és csúnya gondolatokat ébresztett bennem...kezét feje fölé fogva hajoltam rá, hogy ismét ajkaira tapadjak de valami megállított...Hinata ijedt tekintete...szemeiből kibuggyanó fényes könnycseppek...remegő ajkai...ahogy végignéztem rajta mintha csak kijózanodtam volna, egyből mindent megbánva eresztettem el a kezeit és felültetve magunkat szorosan átöleltem.
-S-sajnálom-suttogtam halkan a fülébe...
A választ csak pár perc nyugodt csönd után kaptam meg.
-Semmibaj...
A nap már kezdett lemenni, de én még mindig őt öleltem...féltem ha elengedem elrepül és soha nem tér vissza...még ha teljesen abszurdan is hangzik...

"Miért érzem azt, hogy életem legnagyobb kincsét tartom a kezemben?"