Kageyama életét a röplabdának szentelte. Semmi más nem érdekelte, nem voltak barátai, mivel nem is tartotta őket fontosnak.
A szótárában a szerelem, definíció hiányában kikerült...soha nem volt még szerelmes...nem tudta milyen valójában...
De talan...
Hmm...finom ébreszgetésre nyitottam ki a szemeimet. Anya volt.
-Hamarosan kész a vacsi, hívd meg az új barátodat is-suttogta, majd kiment. Hátrafordultam és megpillantottam. Hinata ott feküdt mellettem és szuszogott...szóval ez tényleg nem álom volt. Nem hiszem el. A párnámat már teljesen összenyálazta! De hiába próbáltam rá mérges lenni, amint megpillantottam egyből lenyugodtam...hiszen olyan kis ártatlanul néz ki amikor alszik! Fölé hajoltam, hogy felébresszem őt is, de csak néztem ahogy veszi a levegőt...nem akartam zavarni...egyre közelebb kerültem és minthogyha teljesen elvesztettem volna az irányítást magam felett a számat az arcára nyomtam. A szemeim kitágultak és egyből felkaptam a fejemet ellenőrizni, hogy alszik-e még. Meg se moccant...viszont...elvigyorodott! Uramisten, nagyon remélem, hogy csak valami vidámat álmodik!
Gyorsan arrébb húzódtam és az ágyam mellett lévő cipővel dobtam meg, mintha csak leprás lenne.
-ÁÚH..ezt miért csináltad?-ült fel az ágyon a fejét fogva.
-Hát, hogy felébredj, hülye Hinata!-vágtam rá az egyértelműt. Nem válaszolt...viszont megemelte a cipőmet és nekem vágta.
-Normális vagy? Én már ébren vagyok!-mondatom közben a biztonság kedvéért pedig visszahelyeztem a lábbelit a helyére.
-Chh...-ennél jobb válasszal nem tudtam előállni, mivel lehet, hogy igaza volt...kicsit durva voltam.-Gyere, anya csinált vacsorát.
Kivonultunk és az asztal már megterítve állt.
-Padlizsános-Mangós tésztasaláta!-kiáltott fel Hinata.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Óh, látom eltaláltam az ízlésed.-ült le anya az asztal mellé ahol apa már csak arra várt, hogy mi is helyet foglaljunk és nekiállhasson enni...
Én leültem a legközelebbi székhez, azon kívül meg maradt még két hely..egy mellettem és egy anya mellett. Hinata kis gondolkodás után lehuppant a mellettem lévőre.."Hova máshova? Ch.."
-Na és Hinata, neked, hogy tetszik az iskola?-tette fel a kérdést anya.
-Találtál szép lányokat?-csatlakozott apa is egy mindentudó mosollyal.
-Nagy álmom volt, hogy bekerülhessek ebbe az iskolába és természetesen nagyon tetszik! És hát..uhh..a lány osztálytársaim nagyon szépek és kedvesek.-mondatát befejezve egy hatalmas adag tésztát tömött az arcába. A LÁNY osztálytársai szépek? Komolyan érdekli ez Hinatát? Nem tök mindegy, hogy hogy néznek ki?...a röplabdával kéne inkább foglalkoznia...
-Te is röplabdázol, igaz?-tette fel a következő kérdést anya.
-IGEN, természetesen!-válaszolt lelkesen a törpe, de közben a szájából hullott az étel...ejj te nyomi
Elhangzott még pár lényegtelen kérdés, de már nem nagyon figyeltem...Egyre csak azon járt a fejem, hogy vajon Hinata mégis mennyire jön ki jól az osztálytársaival..a lány osztálytársaival...nem tudom megmondani, hogy miért, de idegesített, hogy a vakarcsnak (lehet?) hogy a barátok legalább olyan fontosak, mint a röpi...?
A vacsorával végeztünk, Hinata összerakta a sulis cuccait amit a nagy mesélés közben még délután szétszórt, majd kikísértem a kapuba.
-Örülök, hogy találkoztunk, máskor is szívesen eljövök!-lelkesedett a törpe...
-Milyen jó, hogy meghívod magadat!-válaszoltam ironikusan. Ismét csak nem válaszolt, hanem közelebb lépett és egy hatalmas öleléssel ajándékozott meg. Számítottam rá, de még mindig nagyon fura érzés amikor ezt teszi...a gyomrom liftezni kezdett és éreztem, hogy vörösödik a fejem. Pár hosszú másodperc elteltével elvált tőlem, elköszönt és a bicikliére felpattanva elhajtott...sokáig állhattam még ott a saját gondolataimba merülve, mert azt vettem észre, hogy anya jön ki elém.
