Kageyama's first love

-A pálya királya-

Másnap reggel félve léptem át a suli kapuját. De nem azért izgultam ennyire mert ma lesz a meccs..ááááh dehogy. Minden figyelmemet Hinata kötötte le. Sokat hezitáltam, hogy mit kéne tennem másnap:

~Beszélek vele

~Elkerülöm

Végül az aranyközéputat választottam. Úgy teszek mintha misem történt volna, de ha mégis probléma lesz kénytelen leszek valamit kitalálni...

Az osztály helyett a torna termet céloztam meg, hisz már szabad a bejárás. A többiek is ott voltak, Hinatát is beleértve. Ahogy beléptem mindenki rám nézett, köszöntek majd ismét folytatták dolgukat. Egyedül a törpe csendesedett el. Lehajtott fejjel tanulmányozta a cipője orrát a sarokban és szerintem úgy gondolta, hogy ő most nincs is ott. Milyen kis aranyos ....fuh vagyis, nyomi...

-Jó reggelt Kageyama!-lépett elém Sugawara-előre is sok sikert a délutáni meccshez! 

-Köszönöm-hajoltam meg illedelmesen.

Végül nem sokat időztem bent, nem akartam, hogy Hinata ilyen kényelmetlenül érezze magát. Mi lesz így délután...

.

.

.

Az utolsó órának is vége. Amikor ismét átléptem a tornaterem ajtaját a többiek már melegítettek.

-Kageyama!-szólított meg Sawamura-most, hogy itt vagy hamarosan kezdhetjük is. Tanaka lesz még a csapatotokban, én pedig a másikban.

-He?-csodálkoztam..mi kapjuk a kopaszt?

-Nyugi, Tanaka sokkal erősebben támad mint én, jól fogtok járni vele-nyugtatott meg. 

-Öhm, rendben.

A termet végigpásztázva hamar megtaláltam a kis vöröst. Éppen buzgón melegített, így én is nekiálltam.

Egész jól kezdtünk. Szereztünk pár pontot és nyerésre is álltunk, ám akkor Hinata következett és feladtam neki....bár az ugrása magas és gyönyörű volt, a magas Tsukishimával szemben nem volt esélye...a labda visszapattant a szőke kezéről.

-Chh..a következőt bezúzom!-kiáltotta a vöröske. 

Azonban hiába próbálkozott...egy sem ment át. A vezetést pedig már jócskán átvették...

-Hé, te. Őt állandóan blokkolom. Használnod kéne a királyi feladásokat-hallatszott Tsukishima gúnyos hangja-A feladás ami megtizedeli az ellenfelet és megtizedeli a csapattársakat is.

-Kuss...-mondtam fenyegetően.

A játék további része se alakult valami fényesen...egyenlőre csak Tanaka tudott szerezni pár pontot.

-Hé király!-szólalt meg ismét Tsukishima -talán el kéne kezdened komolyan venni!-mosolygott.

-Haa?! Mi bajod?- szólalt meg végre Hinata is-Azóta még mindig nem szálltál le rólunk! Mi ez a "királyi feladás"?-kérdezte.

-Nem tudod miért hívják királynak?-kérdezte meglepődött tekintettel Tsukishima.

-Azért hívják annak mert annyira jó, hogy megijeszti az ellenfeleit, nem?-találgatott Hinata.

-Hahaaha...biztos vagyok benne, hogy még sokan gondolják így...azonban ezt a becenevet a saját csapattársai adták neki. A "pálya királya" pedig azt jelenti, hogy az önfejű király, a zsarnok diktátor...az utolsó meccsén túl zsarnoki volt és kispadra kellett ülnie....hmm már nem is üt erőseket...ezek szerint elvesztette a bátorságát azon a meccsen?

-Teee...túl sokat nyávogsz!-közeledett felé a kopasz.

-Tanaka!-intette le Sawamura.
Feladott de senki sem ugrott...

-Igazad van-szóltam közbe végre-Feladtam és nem volt ott senki, és ez tényleg ijesztő...

-De ez csak alsó-középben volt, igaz?-nézett rám értetlen tekintettel Hinata-Nekem úgy adsz fel ahogy akarsz...nekem nem lesz más.

Lefagytam...ott helyben tényleg lefagytam...és nagyon kínos is lett volna, ha Hinata nem fordul egyből Tsukishima felé:

-Az igazi probléma az, hogy hogyan fogok átjutni rajtad!-mutatott a szőkére, majd ismét elém ugrott- Nyerni fogunk Tsukishima ellen és hivatalosan is csapattagok leszünk! És te bátran leszel feladó! És nekem fogsz feladni! Mi van még?-hajolt egyre közelebb...majd megállt, elgondolkozott és hirtelen visszapattant a helyére és felkiáltott- FOLYTASSUK!

Az ellenfél szervált és Tanaka jól is fogadta, de akkor mindketten egyszerre kérték, hogy adjam fel nekik...most akkor kinek?...Hinata nem tudja legyőzni Tsukishimát egy az egy ellen...

-Tanaka-san-kiabáltam a nevét, jelezve, hogy végül neki szánom a labdát...de akkor..:

-KAGEYAMAAA!-kiáltotta Hinata mögöttem, már a levegőben. A fejemet hátrakaptam és a régi emlékek felidéződve mintha csak lassított felvételbe folytak volna előttem...nem volt ott akkor senki...

-ITT VAGYOK!-de Hinata ott van!...nem értem mi van velem..azóta tart mióta a kis vörös belépett az életembe...és ez a pillanat valami csodálatos érzést keltett bennem. Ahogy láttam ugrani, mintha csak szárnyai lettek volna!...megint éreztem azt...azt, hogy megszeretném csókolni!

Gondolkodás nélkül adtam fel neki a labdát és sikerült is beleütnie!

-Uh..közel volt..majdnem kihagytam-ámuldozott-de kint van amúgy is..hihi

-...Mire volt ez jó?!-tértem ismét észhez.

-A labda nekem jött!-kezdte indulatosan Hinata-Felejtsd el az alsó-középet! Minden feladást hasznosítok amit tudok. Hálával! Bárhova felugrok! Bármelyik labdát megütöm! Ezért...nekem adj fel! Gyerünk!!!-kapta fel a tekintetét és egyenesen nekem szegezte.

Baszki...SZERELMES VAGYOK?!