Kageyama's first love

-Zsarolas-

-Mit akarsz?-kérdeztem idegesen.
-A szüzességedet-jelentette ki nemes egyszerűséggel Kuroo.
-HOGY MIIIT?!-kiáltottunk fel egyszerre Hinatával. A nekoma tag a szájára harapott és beletúrt a hajába, ám mintha csak egy cérna pattant volna el, úgy tört elő belőle a nevetés.
-HA LÁTTÁTOK VOLNA AZ ARCOTOKAT!-támaszkodott neki a falnak és az én "riadt" tekintetemet próbálta demonstrálni.
-Idióta...-mondtam annak az őrültnek, majd megfogtam Hinata kezét, hogy a szobánkba induljunk.
-Hej, hej, hej! Állj!-komolyodott meg Kuroo végre-tényleg van egy kérésem.
- És mi vagyok én? A tündérkeresztanyád? Kérj meg mást!-fordultam vissza idegesen.
- Szerinted miért hozzátok fordultam? Mert nektek van okotok, hogy teljesítsétek amit mondok.
- Miféle ok?-kapcsolódott be Hinata a beszélgetésbe.
- Miféle ok?-játszotta a meglepettet Kuroo és kezeivek kezdett hadonászni:-minden ami itt történt kb 5 perce az elég ok, nem??
- Kegyetlen...-sziszegtem.
- Az a harmadik nevem!-húzta ki magát büszkén, a kis köcsög.
- És mi lenne az a feladat amit nekünk szántál?-próbált kedvesen közelíteni Hinata.
- Óh, hát az elég egyszerű. Csak annyi, hogy amíg a tábor tart legyetek a bérmentes csicskáim. Vagy ha, úgy jobban tetszik, a komornyíkok...
- Te megőrültél?!
- Nem. Csupán energiatakarékos vagyok.
- Na és milyen feladata van egy csicskának?-kérdezte a vörös, aki valami lehetetlen módon még mindig nyugodt volt.
- Hát nem nagy cucc. Annyi pl, ha szomjas vagyok, de nincs vizem, menjetek el az automatához és vegyetek nekem.
- Ohh, oké.-mosolyodott el Hinata.
- Héj! Nekem nem oké!-tiltakoztam-engem biztos, hogy nem fogsz ugráltatni!
- Rendben...semmi gond, de akkor azt hiszen egészen VÉLETLENÜL készült egy video is a telefonommal, amin naggyon cukin smároltok.-lengedte meg a mobilját előttem.
- Te rohadék!-ugrottam volna neki, de Hinata visszarántott.
- Kageyama, hagyd!-pirított rám a vörös és megragadta a kezem.-holnap találkozunk Kuroo-san! Oyasumi!-köszönt el és engem meg berángatott a szobába, ahol mások már az igazak álmát aludták.
- Halkan.-tátogta a kis vörös.
"Te maradtál volna kussba amikor szét akartam verni annak a hülye nekomának a fejét."-tettem hozzá gondolatban.
Óvatosan elegyensúlyoztunk a matracok között a helyünkig és mi is lefeküdtünk egymással szemben. Hinata egyből lehunyta a szemeit, így én zavartalanul is gyönyörködhettem az arcában, ahogyan a hold halvány fénye megvilágította.
- Csicskázás ide vagy oda, ezért az idiótáért talán mégis megéri...-suttogtam halkan magamnak.
-he... Kageyama te nem alszol?-ásított álmosan Hinata.
-De...-durciztam és hátatfordítottam neki, amit pár percel később már meg is bántam. Látni akartam az arcát, de az idióta, makacs énem nem engedte.

Azonban egy 10 percel később, amikor már az ébrenlét és az álom vékony kötélen táncoltam egy kar fonódott a derekem közé és szorosan átölelt. Ezen a ponton már nem bírtam tovább és nagy nehezen megfordultam a szoros ölelésben. Hinata szuszogó pofija meredt rám.
- Jóéjt...-suttogtam neki alig halhatóan, majd odahajoltam a szájához és lassan megcsókoltam. Ezután én is átöleltem és hagytam, hogy pici fejét a mellkasomba fúrja. Nagy melegség öntötte el az egész testemet. Úgy éreztem mintha vele lennék teljes, mintha eddig azért lettek volna olyan alvatlan és hideg éjszakáim, mert ő nem volt ott.

"Szeretem őt, még akkor is, ha egy ellenséges csapat legidegesítőbb tagját is kell "szolgálnom" miatta..."-gondoltam, de most már nem nyomasztott annyira a dolog, hiszen Hinata itt van... velem.

A hülye telefonommal irtam ezt a részt és persze megint baszakodott velem, szal sorry a helyesírási hibákért (sokszor, kijavít a telom mert azt hiszi, hogy ő a fasza gyerek, aztán csak elrontja én meg nem mindig veszem észre) és az ékezetekért ha valahol esetleg nincs (pl a címnél...)