Kageyama's first love

-Kuroonak tervei vannak-

-Jól hallottad!-nevette el magát- már az első pillanattól kezdve látszott, de nem voltam benne biztos egészen addig amíg a kis vörös meg nem szólalt.
-Hát akkor félreértettél valamit! Én nem járok azzal az idiótával!
-Hmm...az az "idióta"ott áll mögötted-mutatott mögém. 

A vér is megfagyott bennem és lassan fordultam meg a tengelyen körül. Hinata döbbent arckifejezéssel nézett rám.

"Uramisten, már megint mit tettem?!"

az agyam olyan szinten kattogott, hogy féltem mindjárt lerobban, de ebben a helyzetben nem tudtam leállni.
"Mit tegyek??!!"
"Helyre kell hoznom!!"
"De...ér nekem annyit Hinata, hogy....?"
A másodpercek mindeközben versenyt futva, kegyetlenül teltek, és a kis vörös hátrálni kezdett.
"Ha most elengedem és nem teszek semmit talán soha nem bocsájt meg...de ha nem hagyom, akkor lebuktam! A hírnevem fontos!!"-győzködtem magam erőszakosan, és ekkor megpillantottam a már könnyes szemű Hinatát ..."gyönyörű!"-nyújtottam a kezem, és gyorsan utolérve szorosan átöleltem. -Sajnálom...-súgtam halkan a fülébe és lágy puszit nyomtam rá, majd eltoltam magamtól, hogy lássam az arcát.
Még mindig döbbent volt, de ez már másféle döbbenet volt. Látszott rajta, hogy most boldog, és bár a könnyek még csordogáltak le selymes arcáról, egy halvány mosolyt mégis megengedett magának.
"Utálom, hogy ez a kis dög így képes irányítani az érzéseimet! Hogy ilyen könnyedén ...."
Valószínűleg még mérgelődtem volna magamban egy sort, de Hinata lágy szájrapuszija teljesen kizökkentett. Nem tudtam végiggondolni mit teszek, szimplán automatikusan visszacsókoltam és nyelvemet a szájába toltam.
Őrjítő érzés volt, amit legszívesebben az ágyban folytattam volna, de egy hangos füttyentésre mindketten felkaptuk a fejünket.
-Azért ez nem volt semmi, halljátok!-vigyorodott el Kuroo, akinek már rég el kellett volna húzni innen...-ha ezt a kis jeleneteteket látta volna egy fujoshi...fuh sztem már a földön fetrengene a fangörcstől-nevetett fel hangosan.
-Halkabban! -szóltam oda neki, idegesen.
-Jólvan, jólvan, nyugii! Csak mondom, elég lett volna ha szimplán nem tagadod le szegény kis vöröst. Nem kellett volna jelenetet rendezni csak miattam!-röhögött még mindig-na de a tárgyra térve, nem véletlen, hogy felkerestelek Kageyama. Terveim vannak veled-váltott át egy perverz vigyorra, amitől még a szőr is felállt a hátamon.

Még egy rövid rész ><

Azért remélem élveztétek:)