Kageyama's first love

-Nehéz éveim lesznek-

Sawamura a röplabda csapat általános tudnivalóit ecsetelte, amit valószínűleg a jövőben fontos lenne ismernem de akármennyire is elszántam próbáltam rákoncentrálni, a mellettem lévő "törpét" nem igen foglalkoztatta a dolog...és ez valamiért felbosszantott. Fel-alá cikázott a teremben, ahova csak lehetett benézett, olykor-olykor elsuhant előttem...néha megtorpant szorosan mellettem (ami mellesleg felettébb idegesítő volt..) és ellenőrizte, hogy még mindig a röpi "unalmas" részéről van-e szó majd mint aki jól végezte dolgát ismét nekiiramodott 10x-re is körbe szökdécselni az amúgy nem olyan nagy tornatermet...Fura...úgy tűnt én vagyok az egyetlen akit irritál ez a sok energia. A gondolatmenetem azonban megszakadt:

-Rendben, Kageyama! Azt hiszem a lényeget elmondtam, úgyhogy üdvözlünk itt a Karasuno Középiskola röplabdacsapatában! - jelentett be Sawamura ünnepélyesen. Majd mint aki sunyi módon csak erre a pillanatra várt ott termett...Ő!:

-hajimemashite! (=nagyon örvendek) A nevem Hinata Shouyou, és a világ egyik legnagyobb röplabdásává fogok válni!

-Szia Hinata, rólad meg is feledkeztem, sajnálom. Téged is üdvözöllek itt! Remélem megtudod valósítani az álmodat köztünk.

-Biztosan, hihi!-vidáman meghajolt majd hozzám fordult- emlékszel még rám?- Kérdése először kicsit meglepett de szerintem nem vette észre mert ugyanolyan derűs arccal nézett vissza rám...csak egy röpke pillanatra gondolkodtam el a válaszon, hiszen természetesen emlékszem rá. Emlékszem arra a meccsre, hogy milyen magabiztos volt...aztán meg milyen...összetört...NEM MINTHA SAJNÁLTAM VOLNA ...

-Kéne?-vontam fel a szemöldököm.

-Sebaj, így, hogy már egy oldalon játszunk nehéz lenne a fogadalmamat betartani miszerint egy szép napon túlszárnyallak...(hmm az is lehet, hogy már most megtörtént hihi) de nem fogom hagyni magam. Lehet, hogy alacsony vagyok...de tudok ugrani!-mondandóját egy széles mosoly kíséretében zárta le...

-Látom te nem tanulsz a vereségből! Még mindig ugyanolyan önfejű és szerencsétlen vagy!-vágtam vissza, hogy tudja kivel beszél, de a reakciója még engem is zavarba ejtett...

-Mégiscsak emlékszel!-és a vigyor még most sem fagyott le az arcáról...SŐT szerintem élvezte, hogy a kijelentése kicsit megdöbbentett...a mocsok! Már a visszavágáson gondolkoztam de kivitelezni már nem tudtam mivel egy fura kopasz taggal találtam magam szemben. Nem volt magasabb nálam, a kinézete is vicces volt, a "fenyegető" arcától pedig előbb röhögtem volna el magam mint, hogy megijedjek, de azért ő csak rákezdett:

-HEJ HEJ HEJ! Azt hiszem ideje, hogy mi is megbeszéljük szépen, hogy mennek itt a dolgok!-közben még a pulóveremre is rámarkolt bár így sem tűnt valami meggyőzőnek...válaszolni ismételten nem tudtam mert egy hatalmas rántással esett hátra a kopasz srác és egy VALÓDI fenyegető tekintet meredt rá!

-Tanaka...elég..-Sawamura ennyivel le is tudta és felém fordult.

-Huh...remélem a csapattagok nem fognak elrettenteni attól, hogy velünk játssz-chh...persze egyből Hinata jutott eszembe és hát én is remélem...

-Megnyugodhatsz, még a törpe sem tud elrettenteni!-jelentettem ki magabiztosan. Mondjuk kicsit kérdőn nézett rám ezek után de nem foglalkoztam vele...nem tudtam...

-Kageyama! Úgydöntöttem már most bemutatom mennyit fejlődtem! Csak üsd a labdát!-szavaira már minden jelenlévő felfigyelt..most komolyan...hogy lehet ennyire figyelemhiányos a gyerek??Miután nem reagáltam folytatta...

-Már nem olyan vagyok mint tavaly!

-hmm...az jó, mert én sem olyan vagyok mint tavaly!-azzal felemeltem egy labdát és feltartottam. Megláttam szemeiben a fényt és tudtam készen áll..feldobtam és ütöttem, de nem csak valami átlagos ütés volt...nem-nem, én is tanultam egy pár új dolgot. A felugrásos szerva egyik legszebbikét hajtottam végre! A labda nagy erővel csapódott neki a falnak majd le a földre és mint akit mindenki elárult magányosan elgurult a sarokba...Hinata arcára ráfagyott a mosoly...igaz, azt vártam, hogy ez is megtörténjen, de mégsem tetszett a látvány...csak az hülye meccs jutott eszembe...fuh neee, miket is gondolok! Hiszen csak azért vesztett mert gyenge volt és az nem az én hibám!

-Ez..ez nem ért! Nem is hagytad, hogy felkészüljek! Még egyszer! CSINÁLD MÉGEGYSZER! Eskü most már vissza tudom ütni!-a szeme szinte villámokat szórt! huh, durva...de lényegtelen. Jó párszor eljátszottuk még ugyanazt...Én szerváltam, ő elrontotta. Egyre idegesebb lett, de vele együtt én is...

-Hogy lehetsz ilyen béna?? Legalább egyszer üsd már vissza!-a második mondatomon kicsit elgondolkoztam..miért is mondtam ezt?

-Próbálkozoooom, egyszerűen nem tudsz jól szerválni! -vágta rá. Mintha az én hibám lenne!!- Még egyszer!!!

Mostmár nagyon elegem volt. Teljes erővel nekiküldtem a labdát, és a végeredmény a lehető legrosszabb lett...Miközben mi vitáztunk az iskola igazgatója bejött a tornaterembe, hogy a kapitánnyal, Sawamuraval beszéljen, persze ez nekem egyáltalán nem tűnt fel! A labda amit elüttöttem végülis jó helyre ment...Hinata végre fogadni tudta, azonban irányítani nem..ezzel a labda a legszerencsétlenebb módón az igazgató fejének csapódott...de ez nem minden...a selymes fekete parókája szinte drámai lassúsággal hullt rá a mi kapitányunk fejére...ppff...baszki, se én se Tanaka, de még Hinata se birta ki röhögés nélkül..persze akkor még nem tudtuk, hogy ennek következménye lesz.

-He? Parókája van?-kérdeztem vigyorogva.

-Csak most vettétek észre? Az évnyitó után bárki megmondhatta volna.-jelentette ki Hinata.

-PFHH..scrácok! Hallgassatok!-próbálta leplezni Tanaka a röhögőgörcsét.

-Tanaka te is fogd be-Hallgattatta el Sugawara, de a kopasz már a hasát fogta..

-Sawamura beszelnem kell veled-a szavakat a lehető legfélelmetesebben formálta az igazgató majd kivonult nyomában a kapitánnyal.

Mire feleszméltem már a tornatermen kívül voltunk...előtte alapos fejmosást kaptunk a csapatmunkáról és hasonló dolgokról de nem nagyon figyeltem mert a törpe jelenléte ismét csak idegesített. Aztán kaptunk egy papírt:

"Fel vagytok függesztve az edzés alól"

MIIII??????

-Amíg nem értitek meg amiről szó volt addig egyikőtök sem vehet részt az edzéseken!-ezzel Sawamura ránk csapta a tornaterem ajtaját.

....azt hiszem nehéz éveim lesznek...