Kageyama's first love

Bors spray

Halottam, ahogy mérgébe puffog egy sort, majd hirtelen száját az enyémnek nyomva mérgesen harapdálni kezdett! Ez nem lehet Hinata! És nagy meglepettségemben még a számat is eltátottam, esélyt adva neki a bejutásra. Ahogy a mérges csókok egyre mélyebbre jutottak és egyre szenvedélyesebbé, jobbá váltak úgy párhuzamosan éreztem én is a késztetést. Tuti kapni fogok a pofámba...-állapítottam meg magamba majd átöleltem és fordítva a helyzetünkön fölé kerekedtem...
.
.
.
Egy kis idővel korábban: 

- Kageyama...- hallottam halk suttogást mellőlem, mire felmordultam.
- Még öt percet had...
- Kageyama.- ismételte meg a nevem újra.- Sajnálom.
- Mit? - kérdeztem kábán, mire eljutott végre a tudatomig, hogy ki is beszél hozzám.
- Hinata. - Felkaptam a fejemet, mert úgy tűnik, míg vigyáztam rá én is elszundítottam és rádőltem szegény lábára.- jól vagy? - kérdeztem félve.
- Igen...de Kageyama én tényleg sajnálom. Megijedtem...- kezdett egyből magyarázkodni.
- Nem a te hibád. Én s-sajnálom.- hajtottam le a fejem bűnbánóan és gyengéden megfogtam egyik kezét.- nem akarok neked több fájdalmat okozni...- éreztem ahogy egy kar fonódik körém és lágy ölelésbe von.
- Neked is rossz miattam. Ha Kuroo nem lenne, te sem tetted volna azt...- hallottam a hangjából, hogy még magát hibáztatja.
- Kuroo...-kerestem a szavakat.- Ő tényleg egy kibírhatatlan fazon...de akkor sem vagy hibás! Mostantól ígérem rendesen intézem a dolgokat. Ha ehhez az kell, hogy ne is legyek a közeledben akkor nem leszek.- adtam meg magam, ám kicsit elszomorított a saját ígéretem. Kuroo az Kuroo, de talán Hinata nélkül még kibírhatatlanabb.
- Azt én sem akarom...-válaszolta mintha csak meghallotta volna a gondolataimat is.- találunk megoldást! -szorított az ölelésén bátorítóan, majd mintha már el is felejtődött volna minden - tipikus Hinata módjára - felpattan és körbenézett.- Hány óra? Van még edzés?
- Három óra. A többiek asszem most mentek el futni.- próbáltam feleleveníteni a Kapitány edzéstervét.
- Akkor menjünk utánuk!
- Nem lehet. Mentősök, akik itt voltak azt mondták holnapig még pihenned kell. Daichi sem engedné most, hogy fuss.- közöltem vele a rossz hírt.
- Ohh...- szontyolodott el.
- De elmehetünk, mondjuk...sétálni! - próbáltam vidítani a hangulatán.- egy fagyi biztos jól esne!
- Hmm...- nyalta meg a szája szélét.- valóban most, hogy mondod, eléggé megkívántam valami édességet. Menjünk!

Ahogy kiséltáltunk az ajtón mégiscsak meglepődve tapasztaltuk, hogy nem vagyunk egyedül.

-Sugawara? - kérdeztem csodálkozva.

- Hát felébredtettek! - mosolyodott el és közelebb jött. - Hinata, hogy vagy? - váltott át aggódó arckifejezésre.

- Rendben vagyok...- hajtotta le a fejét mellettem.

- Lehetsz őszinte. Én mindenről tudok.

- Sugawara...a segítséged kéne. - adta meg magát Hinata, mire mindketten kérdőn néztünk rá. - szóval, van valami ötleted, hogy hogyan...hogyan ne boruljon el Kageyama agya? - próbált tapintatosan közelíteni de hát nem nagyon jött össze neki...

- Ohh...megértem. Mit szólnál egy zsebkéshez? - ajánlotta Sugawara.

- Mivan?! - ijedtem meg, majd a kis vörösre néztem, aki úgy láttam el is gondolkozott az ötleten.

- Nem akarom, hogy komoly baja legyen. - válaszolta végül, nekem meg nagy kő esett le a szívemről...nem halok meg.

- Akkooor bors spray? - folytatta Sugawara. Áhh...neeem...Hinata nem tenné ezt velem...

- Az jó! - csapta össze a tenyerét és karon ragadott. - Gyere Kageyama! Menjünk vásárolniii. Köszönöm a segítséget Sugawara!

- Szíveseeen! - kiáltotta utánunk.

- Na de Hinataaa, ez egy kicsit túlzás még, nem? - nyávogtam míg vonszolt magával, de különösebb ellenkezést nem terveztem...mert féltettem. Talán mégiscsak megérdemlem azt a sprayt...

Mikor odaértünk a boltba, Hinata kedvesen köszönt a boltos néninek majd eltűnt a sorok között. Sok kedvem nem volt utána menni. Had válassza ki a neki tetsző fegyverét ellenem. Csak imádkozni tudok, hogy kegyelmes lesz. Az üzlet ajtófélfájánál vártam, amíg a törpe kifizette majd egy zacskóba bújtatta "kincsét".

- Mehetünk? - kérdeztem unottan.

- Igen. - mosolygott és előreszaladt egészen a táborig. Nekem most egyáltalán nem volt kedvem rohanni, így csak botorkáltam, míg oda nem értem, de ahogy beléptem a szobába sehol sem láttam a kis vakarcsot.

- Hinataaa? - kiáltottam fel de semmi válasz. Hova a fenébe tűnt? - kérdeztem magamtól és már épp fordultam volna meg, amikor valaki rám ugrott hátulról. Mindketten eldőltünk egy matracon ami azt hiszem Tanakájé volt. Én voltam alul és egy aprónak tűnő test fészkolódott rajtam, míg el nem ért a fejemig.

- Teszteljük. - ismertem fel Hinata hangját, ahogy belesuttogott a fülembe. Persze egyből leesett mire érti, de nekem meg semmi kedvem nem volt kimosni a bors sprayt a szemeimből utána.

- Csak azért akarod, hogy jól lespriccelhess, igaz? - kérdeztem mindentudóan, mire a törpe meg sem próbált ellenkezni.

- Igen. - nevetett fel majd lepattant rólam, megfordított és ezúttal a hasamra feküdt. - naaa kezd!

- Én biztos, hogy nem! Kezd te! - válaszoltam. Belementem a játékba a saját káromra, de csak mert nagyon kíváncsi voltam, hogy Hinata mer-e kezdeményezni.

- Kageyamaa! - kezdett átváltani hisztis hercegnőbe.

- Vagy te vagy senki! - nevettem fel kárörvendően ezúttal én és igyekeztem kerülni a tekintetét. Ezúttal nem fog elcsábítani!

Halottam, ahogy mérgébe puffog egy sort, majd hirtelen száját az enyémnek nyomva mérgesen harapdálni kezdett! Ez nem lehet Hinata! És nagy meglepettségemben még a számat is eltátottam, esélyt adva neki a bejutásra. Ahogy a mérges csókok egyre mélyebbre jutottak és egyre szenvedélyesebbé, jobbá váltak úgy párhuzamosan éreztem én is a késztetést. Tuti kapni fogok a pofámba...-állapítottam meg magamba majd átöleltem és fordítva a helyzetünkön fölé kerekedtem.

Nem ellenkezett...inkább egy huncut mosoly bújt meg a tekintetében, a megfelelő pillanatra várva , ám én is teljesen magamnál voltam. Nem hagytam engedni a gondolatot , ha túlzásba esnék az fájni fog! Magamhoz ölelve csókoltam puha ajkait, miközben ő apró kezeivel a hajamba túrt, de minden a legnagyobb biztonságban történt. Majd elhajoltam tőle és megragadva a derekát fölültettem a matracra.

- Jó voltam...? - kérdeztem Hinatát míg én is felültem.

- Hmm...igen, egész jó volt...de.- húzta magához a zacskót és kiemelte belőle fegyverét. - én ezt ki akarom próbálni! - nevetett fel és elkezdett lövöldözni vele.

- Hééééjj! - kaptam kezeimet az arcom elé és hátradőltem. Ő meg csak kegyetlenül támadott mindenhonnan. A nagy kiabálás közben sikeresen még a számba is ment, amit félve nyeltem le, de furcsa mód nem történt semmi...mi? - Ez...-ültem föl ismét és kezeimet leengedtem. - Ez csak víz?! - néztem rá Hinatára, aki végre abbahagyta a kegyetlen spriccelést.

- Aha. - nevetett tovább.

- Te rohadék! - ugrottam fel és kikapva a kezéből azt az izét ellentámadásba lendültem. Végigfutottunk az egész épületen, minden szobát összevizezve. Már csak a hátsó udvaron álltunk meg mert éppen akkor fogytam ki...fáradtan elterültünk a fűben és csodálkozva tapasztaltuk, hogy a nap kezd lenyugodni.

- Elhasználtad az összes vizemet! - durcizott be a kis vakarcs mellettem feküdve. - Te fogod újratölt..

- Szeretlek. - szakítottam félbe kedvesen és felkönyökölve egy lágy puszit nyomtam az ajkaira.

- Én is Kageyama...- mosolygott vissza Hinata.

- Elfejetettünk fagyizni.- jutott eszembe mit is terveztünk eredetileg és ezzel szó szerint meggyilkoltam a hangulatot.

- Mindegy.- kuncogott és átölelte a karom.