Class 17 (Hungarian)

14. - Friends and Enemies

Szerintem már mindenki kelt úgy fel, hogy ült az ágya közepén és hosszú percekig azt latolgatta, hogy mi lenne ha nem menne sehova. A hajam szerteszét állt, egyszer élném meg, hogy úgy kelek fel, mint azokban a menő reklámokban a nők. Bekapcsoltam a számítógépet, miközben a konyha felé indultam. Rég nem hallottam az otthoniak felől anyuékat kivéve persze. Nem éreztem magam éhesnek és szombat lévén reggelit sem kellett készítenem magunknak. DongJoo valószínűleg még javában alszik így hét órakor. Magam sem értem, hogy én miért nem. Felmentem a szokásos oldalakra facebook, twitter stb. Volt egy pár üzenet az otthoni barátaimtól, szépen válaszolgattam amíg a kávém kortyolgattam. Egy idő után már kezdtek unalmassá válni a kérdések, de töretlenül válaszoltam, hogy milyen az osztály, hogy érzem magam, miket láttam, meg hogy milyen hírességeket. Őszintén nem is jártam körbe igazán a közelben lévő helyeket esélyem sem volt ilyeneken gondolkodni. Csak a nénikémék lakásának körzetét és az iskoláig vezető úton lévő dolgokat ismerem. Ebben van benne a kosárpálya, még a vidámpark és a kedvenc boltom is ahol azóta többször is ettem. Úgy érzem nem használom ki eléggé,hogy itt lehetek. A telefonom megrezdült az asztalon és a csillingelő hang jelezte, hogy sms-t kaptam.
" Noona ugye ma is tartunk órát?" - Woozi számát jelezte a telefonom és meglepett, hogy ma is tanulni akarnak, mégis csak hétvége van. Még a végén komolyan veszik az egészet.
"Persze háromkor a könyvtárban, a bünetetés most is áll. :)" -válaszoltam rá, bár kétségeim voltak a felől, hogy jó ötlet e. Ha megint Jeonghannal maradok az utolsó fél órában, kifutok a világból is. Egy ideig a gép előtt ültem, aztán úgy döntöttem, hogy ha már ennyire jó idő van elmegyek és körülnézek a városban.
Felvettem a kedvenc ruhámat, mostanában amúgy sem volt alkalmam az egyenruhán kívül túl sok mindent felvenni a ruhatáramból. Egy szandált húztam a lábamra, a kis panda formájú oldaltáskámba beledobtam a telefonom, pénzt és kulcsokat aztán elindultam. Tele volt aranyos boltokkal, éttermekkel a környék nem is gondoltam volna. Eddig legalábbis nem tűnt fel. Kezdek rájönni, hogy komolyan nem csináltam mást mint fel-alá ingáztam az iskola és az otthonom között. Bementem egy-két ruhaüzletbe, mindenhol nagyon kedvesek meg segítőkészek voltak, vettem pár rövidnadrágot, meg ruhákat sőt egy pár cipőt is. Aztán a másik irányban kezdtem körülnézni. Egy sportpálya szerű helyre értem, olyan volt mint a szabadtéri edző pályák és nem is értem miért nem lepődtem meg amikor Vernon az egyik kosárpalánkot nyüstölte a labdájával. Esküszöm ezek a srácok állandóan kosaraznak amikor csak tehetik. Csendben lepakoltam az egyik padnál és a háta mögé osontam, hogy megijesszem, de elggé rosszul jöttem ki belőle mert valamiért hátrarántotta a kezét és a könyöke pont eltalálta az arcom. Felnyöszörögtem ahogy ő felém fordult és az arcomra kaptam a kezem.
-Hansol...- nevettem el magam, a saját szerencsétlenségemen.
- HanNa, te jó ég jól vagy?  a labda hátul nyugodtan pattogott, miközben próbálta a kezemet lefejteni az orromról.
- Jól. - mondtam enyhe orrhangon.
- Akkor miért nevetsz és mit kerestél a hátam mögött? -kérdezte az aggódás tisztán leolvasható volt az arcáról. Túl sokat aggódnak értem.
- Próbáltalak megijeszteni és azért nevetek, mert elég béna voltam, megint. - elvettem a kezemet az orromtól, csak egy halkat szisszentettem fel,mert már kezdett elmúlni a fájdalom.
- Ne haragudj. - mondta.
-Egyáltalán nem haragszom én álltam mögéd. Mit csinálsz? -kérdeztem csak, hogy eltereljem egy kicsit a témát az orromról.
- Csak kijöttem dobálni, hallottam,hogy ma is tartunk órát. -mondta
- Igen, bár még nem terveztem semmit, pedig ma velem lesztek csak. Nem akarom a két lányt ilyenkor berángatni. -mondtam - Játszunk? -kérdeztem
-Szoknyában? - mért végig
- Ajj, elfelejtettem... - húztam el a számat, mégsem volt olyan jó ötlet ma szoknyát felvenni.
- Várj. - levette a derekára kötött pulcsit és közelebb lépett - Ne mozdulj. -mondta és né szó szerint megfagytam.
- Mi...mit csinálsz? - kérdeztem.  Éreztem ahogy a derekamra köti a pulóverét, a lélegzete súrolta a vállamat a kezét pedig végighúzta a derekamon amikor végzett.
- Ez megteszi. - vigyorgott.
- Köszönöm. - próbáltam nem elvörösödni.
- Egy palánkra játszunk?
- Persze! -válaszoltam, azért ez a pulcsi annyira nem véd meg mindentől.
- Okey. Az fizeti az ebédet aki veszít. - ajánlotta fel.
- Call! -tartottam fel a kezeim, már amúgy is kezdtem érezni, hogy éhes vagyok. - De készülj mert ma még semmit nem ettem, szóval remélem nálad van a félre rakott pénzed is. - nevettem.
- Na majd meglátjuk. - átpasszolta a labdát és elkezdtem. Így vagy úgy de nem volt nehéz hárítania a dobásom.
Keményen kűzdöttem,  még ha kicsit elveszettnek is éreztem magam. De bármelyikőjükkel játszok vagy hülyéskedek csak jól tudom érezni magam. Még egyszer kellene rádobnom és ha bemegy akkor nyerek. Vernon teljesen blokkolt egy hatalmas vigyorral az arcán, aztán eszembe jutott, hogy elvonhatnám a figyelmét.
- Au! - az arcomhoz kaptam mire esküszöm, lesápadt. Elindult felém teljesen elfelejtve a kosárlabdát, mire egy szép mosoly kíséretében megrohamoztam a palánkot és bezsákoltam a nyereményem. Ő meg csak ott állt és a fejét ingatta.
- Azt hittem fájdalmaid vannak. -mondta
- Ne haragudj...-nevettem - vannak épp éhenhalok.
- Noona, nem hiszlek el. - vigyorgott és a kezét a vállamra tette - Sokat tanultál már tőlünk igaz?
- Többet, mint ti eddig tőlem. - böktem oldalba.
- Mit ennél? - kérdezte.
- Hmm... hotteok, tteokbokki?!
- Ennyi? -nézett rám.
- Miért? Nincs kedvem étterembe menni, de ha te szeretnél. - mondtam.
- Ja nem. Tudok egy jó helyet. Sűrűn járok oda.  - nem volt messze a pályától, egy idősebb férfi dolgozott ott. Leültünk a szatyraimat a lábamhoz pakoltam még Vernon rendelt. Szeretem ezeket a kis hangulatos helyeket, pedig csak pár műanyag szék, asztal. Semmi bajom az éttermekkel,de ez számomra inkább hangulatos.
Csendben ettünk, próbáltam nem meghalni a csípős ételtől. Nem állítom, hogy nem szeretem,inkább a szervezetem nem szereti.
- Mit csinálsz? -kérdezte Vernon, amikor épp próbáltam túlélni a csipős érzést.
- Sálat kötök Hansol...nem tudom minek nézed?! - nevettem, elnevette magát, mire félre nyelte a falatot ami a szájában volt. A kezébe nyomtam az én innivalóm is miközben próbáltam látni a könnyeimen keresztül, amit a nevetés okozott.
- Ne nevess... -köhögött, de minél inkább próbált csitítani annál hangosabban nevettem. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni.
- Jól vagy? -kérdeztem, miközben a szememet törölgette.
- Egy pillanatig láttam a csillagokat, de igen. - ránéztem az órámra ami fél kettőt mutatott, ezzel együtt rájöttem, hogy hatalmas késésben vagyok.
- Mennem kell! - pattantam fel - El fogok késni ha nem sietek az óráról. Később találkozunk! - integettem és körülbelül már ott sem voltam. Hálát adtam az égnek, hogy hozzá vagyok szokva a szandálban való "sportoláshoz" , mert az út nagy részét futva tettem meg és így is csak negyed háromra értem haza. Feltrappoltam a szobámba, be a fürdőszobába és ekkor vettem észre, hogy elhoztam magammal Vernon pulcsiját véletlenül. Lezuhanyoztam, raktam fel egy enyhe sminket és amíg a gépem nyomtatta a feladatsorokat, felvettem egy rövidnadrágot és egy trikót a tornacipőmmel Vernon a pulcsit a derekamra kötöttem. Felkaptam a lapokat belevágtam a táskámba és már ott sem voltam. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és amíg üvötött GDragon Crooked száma a fülembe rohantam, mintha nem lenne holnap. Már majdnem elhittem,hogy benne vagyok a klippben. Betörtem a könyvtár kapuját és két levegővétel között sűrűn bocsánatot kértem mindenkitől. Ahogy láttam még Vernon-nak is sikerült időben ideérnie.
- Noona azt hittük, már nem jössz. - mondta Dino
- Nincs az az isten, hogy kihagyjak egy nap tanulást veletek. Alig bírtalak rá venni titeket. -mosolyogtam - Csak egy pillanat. Kinyomtattam nektek az egyik feladatsort tavalyról szeretném, ha ma végigrágnánk rajta magunkat.  Szerintem, az egyik legjobb módszer ha nem csak úgy össze-vissza találunk feladatokat hanem, olyanokat ismételünk amikhez hasonlókat kaphatunk majd. -mosolyogtam. Elkezdtük a feladatokat és örültem neki, hogy mindenki aktívan részt vett benne.
- HanNa...ezt nem értem. - tette fel a kezét Jeonghan, odamentem hozzá és ránéztem a papírjára. Az arcunk közel volt egymáshoz és próbáltam nem elvörösödni, elmosolyodott és rámutatott a papíron a feladat egyik részére. Elmagyaráztam neki, aztán sorba kellett mennem, Vernonhoz is.
- Tetszik a pulcsim a derekadon. - vigyorgott.
- Vissza adom, azért hoztam. - kezdtem el kicsomózni
- Hagyd csak! - tette a kezét az enyémre - Majd odaadod, lehül az idő, mire hazaindulsz.
- Köszönöm. - mosolyogtam
- Noona! - kezdett el Seungkwan kapálózni.
- Jövök! - átsétáltam hozzá és neki is segítettem, párszor még körbe mentem és én is megcsináltam a feladatokat. Aztán amikor azt befejeztük feladtam nekik még verseket és hogy ne felejtsék el a kötelező olvasmányt, eleve mindenkivel kivetettem és egy órát olvastattam velük.
- Akkor mára végeztünk, hétfőn órák után a termünkben leszünk szerintem és Joshua, Vernon akkor megkérhetlek titeket ugye? -kérdeztem.
- Persze. -mosolygott Jisoo
- Akkor hétfőn találkozunk. - és elkezdtem összepakolni a dolgaim.
- Noona, te ma késtél nem? - kérdezte egy hatalmas vigyor keretében Jun
- Igen, elfelejtkeztem az időről délután és a mai napom akár edzésnek is megfelelne. -mondtam
- De akkor rád is érvényes a harminc perc plusz nem? Nincs kivétel. - vigyorgott Wonwoo is. Hihetetlenek ezek a srácok, ellenem fordítják a saját büntetésem.
- Igen...igazatok van. -mondtam. - Mi a büntetésem? -kérdeztem
- Karaoke? -kérdezte Seungkwan.
Megadtam magam és elmentem velük, a szokásos helyeünkre ahol már tárt karokkal vártak minket. Szerintem a hely egyik legnagyobb bevétele vagyunk.
- Elmegyek nasiért, jön valaki? - Jeonghan felállt és elindultunk kifelé. a hely előterében lehet venni nasikat.
- Miért van nálad, Vernon pulcsija? -kérdezte.
- Hmm..miért? - simítottam végig a pulcsin ami még mindig a derekamra volt kötve - Délelőtt találkoztunk, aztán kosarazni akartam vele, de mivel szoknyában voltam, segített rajtam . -nevetettem.
- Értem. - nem mondott sokkal többet amíg meg nem kérdeztem, hogy ő mit szeretne.
- Valami sósat, nem vagyok oda az édességért, mint a többiek.
- Okés. Ezt nem is tudtam rólad. - fordultam felé, amíg megkaptuk a dolgokat.
- Mert nem kérdezted. -mondta - Gondolom neked is evidens volt.
- Nem gondolkodtam el rajta, hogy vajon van e valaki aki nem szereti az édességet, de ez nem jelenti, hogy egyből azt gondoltam, hogy mindenki szereti. Miért vagy ennyire furcsa? - hadartam.
- Nem vagyok. -mondta, felmarkolta a dolgok nagy részét és a karaoke szoba felé vette az irányt. Követtem őt próbáltam kétszer gyorsabban sétálni mert az ő egy lépése nekem minimum kettő. Bent már javában tomboltak a srácok épp akkor a BigBang Bang Bang Bang számára és én is becsatlakoztam ahogy beértünk. Jeonghan leült és iszogatni kezdett, jelzem még mindig nem tudom ,hogy vették rá itt az embereket, hogy alkoholt kapjanak. El kellene tiltani ettől őket.
Valaki berakta a Dumb Dumb Dumb-or mire megőrültek, alig kaptam levegőt a nevetéstől. Ránéztek Jeonghanra aki egyedül ült a kanapén és én rettenetesen szerettem volna ha ő is jól érzi magát velünk.
- Jeonghan...gyere. - nyújtottam felé a kezem, próbáltam túlkiabálni a zenét és a fiúkat.
- Nem köszi. -mondta, az italjával a kezében.
- De! -fogtam meg a kezét és húzni kezdtem. Nagy nehezen elmosolyodott és megmozdult. Boo épp a saját öt percét élte, Dinoval együtt.
- Mi jövünk! - jelentette ki Jeonghan amikor vége lett Seungkwan szólójának. Bekapcsolta a Winner Sentimental számát és elkezdtünk tombolni rá. Nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan vagy sem, de Vernonnak sikerült meglöknie Jeonghant ahogy mellém jött. Egy pillanat alatt lett, a szokásos hangulatunkból jégverem. Nem is értettem, hogy miért kezdtek el vitatkozni, de nem voltak hajlandóak abbahagyni. Nem értek egy ujjal sem egymáshoz, ami jó hír volt, de olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez amire sosem számítottam volna.

- Álljatok már le! -kiabáltam,közben a dal is elhallgatott.  - Nektek meg mi a bajotok?
- Te! - jelentették ki a többiek kórusban én meg csak ott áltam, hogy mi az isten van.
- Ezt nem értem, fejezzétek be! Miért nem tudjátok jól érezni magatokat? -kérdeztem és kitrappoltam a teremből. Amint kiértem futásnak eredtem. Magam sem tudom miért, de nem akartam, hogy bármelyikőjük is utánam jöjjön. Főleg ha igazuk van a többieknek arról, hogy miattam vesztek össze. Én meg még csak észre sem vettem az egészet, mármint azt tudtam, hogy Jeonghan hiszen megcsókolt, de Vernon miért egyáltalán. Istenem már megint mibe keveredtem...
Az egyik parknál álltam meg. Leültem egy hintába és lassan hintázni kezdtem. Az idő már lehült, felhúztam Vernon pulcsiját és a kapucnit is a fejemre húztam az ismerős illat megcsapta az orrom. Annyira tehetetlennek éreztem újra magam. Nem akartam egyik fiúval sem ilyen kapcsolatba kerülni, most pedig miattam van közöttük feszültség. Ők egy család és semmi miatt nem veszhetnének össze és viselkedhetnének úgy, mint az ellenségek, főleg miattam nem. Elegem van már ebből a sok felesleges összeveszésből én soha nem kértem, hogy bárkinek is tetszek, közülük. Miért nem tudnak úgy gondolni rám, mintha a húguk lennék. Kedvelem őket, de nem akarom ezt.
Valaki hátulról átölelt én pedig felsikkantottam meglepetésemben.
- Csak én vagyok. - hallottam meg Vernon hangját - Már mindenki téged keres. -mondta
- Engedj el. - suttogtam, elengedett és leült a mellettem lévő hintába. Pötyögött valamit a telefonjába, de nem figyeltem csak a fényt láttam.
- Ugye mondtam, hogy jól fog jönni a pulcsim. - mosolygott.
- Igen, köszönöm. - válaszoltam egyszerűen.
- Figyelj... - kezdett bele - Sajnálom a közjátékot, de nem tudom elviselni, hogy ennyire a közeledben van.
- Hansol...ugye tudod, hogy ez így nem jó. Barátok vagytok, egy család és nem szabadna, hogy bármi egymás ellen fordítson titeket. Még egymás szüleit is szidtátok és jóformán a pokolba kívántátok egymást ez nem normális!
- De az, akkor amikor, mind a kettőnknek ugyan az a lány tetszik.
- Nem, én nem fogok a ti barátságotok közé álni, ezt most felejtsd el. - veszekedtem. Én is tisztában voltam vele, hogy ez nem úgy működik, hogy egyik pillanatról a másikra minden rendben lesz.
- Nem megy...neked kell dönteni. - mondta.
- És ha én egyikőtöket sem választom? Akkor végre lenyugszotok? -kiabáltam, felpattantam és ahogy megfordultam láttam Jeonghant magunk mögött. Lehajtotta a fejét aztán csak elindult kifelé a parkból.  - Jeonghan?! -szóltam utána. Nem mentem utána csak bámultam, ahogy elmeygy és az az érzésem volt, hogy nem leszünk innentől jóvan vele sem. - Haza megyek. -jelentettem ki Vernonnak, aki követett. Csendben egy szót sem szólt.

Kezdtem megbánni amit mondtam, de attól függetlenül még igaz volt, hogy nem akarok közöttük viszályt.
- Köszönöm. -nyújtottam át a pulcsit Vernonnak amikor a ház elé értünk. - Siess haza. - Megölelt egy szó nélkül.
- Ne haragudj rám, azt nem viselném el. - mondta és amikor elengedett a mindig mosolygó Vernon helyett egy teljesen komoly és szomorú arccal találtam magam szemben.
- Nem haragszom, talán nem kellett volna félrevezetnem titeket. Odafigyelhettem volna arra, hogy itt mások a szokások és az emberek máshogy állnak egymáshoz. - hajtottam le a fejem.
- Csak ne változz meg. -mondta - Szia.

Csendben mentem be a lakásba, már vagy éjfél is lehetett. Előkutattam a ráment és készítettem belőle magamnak. Leültem és csendben eszegetni kezdtem. Amikor végeztem egy gyors fórdés után elfeküdtem az ágyamon Mr. Oroszlánt ölelgetve és azon gondolkodtam, hogy ezt megint hogyan oldhatnám meg. Egyikőjükbe sem vagyok szerelmes, de nem akarom őket elveszíteni. Ez önzőség? Csak szimplán hozzám nőttek, vagy inkább én nőttem hozzájuk.
"Jeonghan, ne haragudj kérlek." - írtam neki egy sms-t válaszra nem vártam, csak bámultam a plafont, ezért meglepett amikor mégis érkezett.
" Mindegy. Nem minden úgy megy ahogy szeretnénk, de azt a csókot legalább magamnak tudhatom,mint emlék."
Percekig bámultam a képrenyőjét a telefonomnak, emlékeztem annak a csóknak minden másodpercére, de folyton Vernon szomorú arca és Jeonghan eltávolodó alakja járt az eszemben.
"Aludj jól" írta még, de nem válaszoltam. A telefonom magam mellé ejtettem és a fejemre húztam a takarót, Mr. Oroszlán lábába temetve az arcom. Már megint mibe keveredtem....