Class 17 (Hungarian)

16. - Adore U

Szokásosan elaludtam, nem is csodálkozom, nagyon mélyen alhattam, mert nem is emlékszem, hogy csörgött volna az ébresztő. Csak gyorsan magamra kaptam a székről az egyeneuhám és kontyba fogtam a hajam. Nem volt időm kibontogatni a csomókat. Reggelit nem volt időm készíteni csak felkaptam a pénztárcám, aztán DongJoo elől egy pirítóst ami miatt ő egyáltalán nem volt boldog, de egy gyors öleléssel próbáltam kiengesztelni. Ahelyett, hogy ő is sietett volna csak nyugodtan falatozott.
Én helyette is rohantam az iskoláig vagyis rohantam volna, de az ajtó előtt Wonwoo és Mingyu vártak.
- El fogunk késni miattad. - mondta Mingyu, mire csak vágtam egy "Nem mondod?" fejet.
- Igazán becsöngethettetek volna vagy felhívhattatok volna vagy valami.- mondtam miközben alig bírtam velük tartani a lépést.
- Még panaszkodsz is amikor egy órát vártunk majdnem rád? -nevetett Wonwoo, de nem értettem minek érkeztek annyira korán.
Épp becsöngetés előtt értünk be csak elkiabáltam magam, hogy sziasztok és nagyjából beestem a padba. Az órák gyorsan teltek, amikor is elérkeztünk a mi kis angol óránkhoz.
- Szóval Vernonnal, kitaláltunk nektek pár feladatot.
- Igen, vegyétek komolyan, főleg te Seungkwan. -mondta, egy olyan tekintettel amitől nekem nevethetnékem volt, de visszafogtam magam.
- Én? -háborodott fel az említett, de miután a csapat nagy része szúrós szemekkel nézett rá nem mert egy szót se szólni.  - Akkor is tudok angolul.
- Akkor gyere ki Seungkwan és old meg az első feladatot. - mondta neki Joshua. Nem tudom, hogy össze fogtak-e ellene vagy sem, de remélem Boo mostmár komolyan veszi majd őket.
Egy jó ideig hagyták szegényt szenvedni a táblánál, aztán kihívtak mást. Nem volt elképzelésem sem, hogy hogyan fogják őket fejleszteni, de nagyon jól vették az akadályt. Vicces és cseppet sem száraz volt amit leadtak nekik. Különböző dalokat hallgattunk meg azokat fordítgattuk és azok alapján tanították meg az új szavakat. Persze a nyelvtanról sem megfeledkezve, a többiek pedig csak úgy itták a szavaikat. Az óra végén Joshua bevárt amíg elköszöntem a többiektől, Vernonnak is megköszöntem, hogy ilyen jó órát tartottak. Furcsa volt, talán csak komolyan vette, hogy szeretne jóban lenni velem, de egyáltalán nem éreztem azt, hogy máshogy kellene viselkednem vele, legalábbis ebben az öt percben amíg beszéltünk...

- Hova megyünk? - kérdeztem Joshuat miközben már az iskola kapuja felé tartottunk. A folyosókon még lézengtek emberek, de már nem voltak sokan.
- Csak a kapuig, aztán kitaláljuk, hogy hova. Talán egy kávézóba?! Bár lehet inkább egy cukrászda jobb lenne. Vagy nem is tudom. - mondta, eléggé izgatottnak tűnt én meg csak hallgattam ahogy saját magával megbeszéli a dolgokat.
- Jisoo?! - szóltam közbe - Miért vagy ennyire ideges? 
- Csak...hmm...nézd. Emlékszel a lányra akiről meséltem? - kérdezte

- Igen emlékszem. Ő vár ránk a kapunál? Komolyan? -kérdezgettem, letagadni sem tudtam volna, hogy izgatott vagyok. Kíváncsi voltam ki az a különleges lány aki ennyire el tudta csavarni a mi Joshuank fejét. Most komolyan hány lány veszi körbe?! Vajon ezt a lányt is láttam már az osztálytermünkben? 
Én gyorsítottam a lépteimen, hogy minél előbb odaérjek, de úgy éreztem Jisoo túl izgatott.

- Gyere már! - húztam magam után - Most azt akarod, hogy örökre ott álldogáljon  a kapuban? - mosolyogtam. Mire leértünk már senki nem volt az udvaron. Azok akiknek az utolsó órájuk most kezdődött már a teremben vannak, a többiek meg már rég hazaindultak. Egyetlen egy lány álldogált a kapuban. Fekete haját a szél néha- néha az arcába fújta, amit ő egy rutinos mozdulattal söpört el. Kedvesen elmosolyodott amikor meglátta Jisoo-t. 

Joshua: 

Már nagyon vártam a pillanatot, amikor Lilly-t bemutathatom Hanna-nak most mégis legszívesebben visszamondtam volna az egészet. Mi van ha rossz döntést hoztam és ezzel Lilly-t is veszélybe sodrom?! 
Nem emlékszem rá, hogy volt-e egy árva ember is rajtunk kívül az udvaron akkor amikor megláttam őt. Ugyan azt az érzést keltette bennem, mint legelőször és ekkor jöttem rá újra, hogy bármi is legyen ezután nem érdekel, mert magam mellett akarom tudni őt.