Class 17 (Hungarian)

SEVENTEEN

Nem tudtam kiverni a fejemből Jeonghant. Csak arra tudtam gondolni, hogy olyan mintha két énje lenne. Egy aki távolságot akar tartani,akaratos és makacs. Aki a saját kis baráti társaságával jól érzi magát. A másik fele pedig az aki ismerkedni akar a világgal, aki folyamatosan mosolyog, kedves és figyelmes. Teljesen ellentéte az akaratos Jeonghannak. Talán egyszer elmeséli milyen is valójában az igazi Yoon Jeonghan. Addig nem merek közeledni felé, attól félek, hogy egy rossz mozdulatom után még jobban a saját kis világába zárkózik. Ezzel szemben, ha nem közeledek felé akkor sosem fog megnyílni.

A napok teltek, mintha csak felolvasnánk őket. Nem állítom, hogy a fiúk lelkesebbek lettek volna a tanulás illetőleg, sőt egy- egy elrontott feladatsor után alig lehetett újra munkára bírni őket. Arra gondoltam, hogy meglephetném őket valamivel amit szeretnek és ami kikapcsolja őket egy kicsit.
- DongJoo-ya! - kopogtam be az ajtaján, egy csomaggal a kedvenc édességéből a kezemben.

- Mit szeretnél? - kérdezte, miközben a kezemet bámulta
- Mikor is lesz a kosármeccsed? - leültem az ágya szélére és felé nyújtottam a zacskót.
- Most szombaton, eljössz? - mosolyodott el, a telefonja közben folyamatosan rezgett, mintha valaki szüntelenül üzeneteket írogatna neki.

- Igen...de nem egyedül mennék. - haboztam, a kijelentéssel.

- Komolyan elhozod őket?! - kérdezte, de kihasználtam, hogy már elfogadta tőlem az édességet és a szája tele volt vele.
- Már elfogadtad. -mutattam rá - Már nem mondhatsz ellen. - vigyorogtam.

- Ki mondta, hogy akarok? Inkább kérek egy szívességet. - nyelte le a szájában lévő adagot

- Mi lenne az?
- Nem bánnád, ha nem egyedül lennél lány? - nyögte ki

- A barátnőd? Hmm? -kérdeztem - Az aki most is írogat? - cukkoltam

- Igen. -jelentette ki teljesen egyszerűen. Így nem tudtam rajta újabb fogást találni.
- Rendben, elhívok még valakit. Jobban mondva majd Joshua elhívja.

Kíváncsi voltam DongJoo barátnőjére, de nem akartam róla faggatni. Csak annyit mondott el róla, hogy ShinAe-nek hívják és a kosáredzésen találkoztak. Valami haverjának a barátnője mutatta be neki. Szóltam Joshuanak is, hogy hozza el Lilly-t, bár azt nem mondtam el, hogy miért szeretném, hogy jöjjön csak azt, hogy így legalább megismeri a fiúkat. Egy órával előbbre beszéltem meg a találkozót mindenkivel, mint ahogy a meccs kezdődött, a suli előtt találkoztunk. Én és ShinAe értünk oda legelőször, aztán a többiek szépen lassan szivárogtak kisebb- nagyobb csoportokban. Joshua és Lilly utoljára érkeztek meg. Nem fogták egymás kezét, csak egymás mellett sétáltak, de bárki megmondta volna róluk, hogy egy pár. Ha más miatt nem is a kisugárzásukból csak úgy sütött, hogy összetartoznak. A többiek kíváncsian vizslatták a két lányt.

- Kezdem én - mosolyodtam el - Ő itt DongJoo barátnője, ShinAe, ma ő is velünk fog tartani. - Ránéztem Jisoora.

- Ő pedig a barátnőm, Lilly. -mosolyodott el a maga módján.
- Sziasztok. - köszönt az említett is és rendesen bemutatkozott. Kedvesen fogadták, mindenki elmondta, hogy ki is ő és persze, hogy szeretnék ha jóban lennének. Seungcheol, mint valami nagy testvér kijelentette, hogy mindenkin rajta tartja a szemét.
- Most, hogy mindenki ismer mindenkit, van egy meglepetésem a mai napra. - végigfuttattam a szemeim rajtuk mielőtt elmondtam volna.
- Na, Noona mi az? - kérdezte Seungkwan, tipikus. Ő az egyetlen aki nem bírja kivárni, amíg magamtól mondom el.

- Felkészültetek a mai órára? - kérdeztem tőlük

- Igen, mernénk nem felkészülni? - kérdezte Mingyu, nem mintha ütném őket ha nem készülnek rendesen.
- Akkor sajnálom, de feleslegesen. Mert ma elmegyünk DongJoo kosármeccsére pihenni. -Mosolyogtam. szeintem először nem hitték el amit mondtam, mert csak kerek szemekkel bámultak engem.