Üzenetek Neked [Camren] (Befejezett)

2

2013.01.02.
Hiányzol Camz! Nem akarom ezt elküldeni neked, mert félek.
Megkerestem az első bejegyzést, próbáltam nem arra figyelni mit írt az előző részekben, az elejétől akartam kezdeni. Szóval azután a szilveszter utáni második napon kezdte el ezt csinálni... Most már én is ezt fogom! Komolyan mondom Lauren, annyira, de annyira igazságtalan vagy. És ha én tudni akartam? Mi van akkor ha tudni akartam?
Szilveszter éjszaka óta félek. Félek, hogy másképp gondolod ezt a szót mostantól, mert talán nekem mást is jelent. Talán nem barátként hiányzol és amikor felhívtalak akkor este komolyan gondoltam azt a szeretleket. Komolyan gondoltam, hogy nem akarlak többé mással látni, komoly volt az aggódásom, hogy aznap este nem alszol velem és teljesen komoly volt az is, hogy talán a kelleténél is fontosabb vagy nekem.
A furcsa érzés a hasamban még mindig nem hagy nyugodni, ahányszor csak ilyen szavakat hallok vagy olvasok tőle. Még mindig gyorsabban ver a szívem és akkor is gyorsabban vert mikor felhívott és ezt mondta. Nevettem mikor beleszólt a telefonba, pedig a szívem mélyén aggódtam nehogy valami baja legyen. Arra kértem, hogy keresse meg a barátait és igyon egy kis vizet, bár nem láttam, de tudtam hogy kicsit többet ivott a kelletténél. Az utcán álltam, éjfél előtt tíz perccel a mobilommal a fülemnél és amikor Lauren kimondta hogy nem akar mással látni, mert szerelmes belém, hirtelen levegőt is elfelejtettem venni. A térdeim megremegtek és egyre csak mosolyogtam, de nem tudtam visszaszólni. Aztán körülbelül fél perc múlva Lauren halkan beleszólt a telefonba: Azt hiszem megyek, boldog új évet! És akkor én meghallottam a tűzijátékokat a vonal pedig megszakadt. Hát így tudtam meg először, hogy szeret. A mosoly még most is az arcomra csúszott, ha ez eszembe jutott, még így a sötét szobámban is a két sírás között.

2013.01.12.
Nem tudom mit akarsz. Én nem értelek téged Camz. Nem akarok csalódni. Többet nem.
Erre emlékszem, azt hiszem körülbelül egy héttel ezután történt a beszélgetésünk az utolsó élő show előtt. Én hülye akkor sem voltam teljesen egyértelmű, pedig mennyivel több időm lett volna vele, francba...

A kezembe vettem a telefonom és megnéztem, hogy aktív-e, az este folyamán akkor először. De nem volt az. Megnyitottam a beszélgetésünket. Dinah írt neki utoljára az én nevemben.
Pár hosszú pillanatig még bámultam a képernyőt, aztán lezártam a mobilt. Hiányoznak azok a beszélgetések, az esti elköszönések, hogy jó éjt édesem! Hiányzik az ölelése és a csókjai... De nem. Nem lehet tudom. Vannak más fontosabb dolgok és talán ő is tovább lépett már. Talán már nem szeret többé, talált jobbat.

2013.01.18.
Már megint ezt csinálod. Nem tudom mit akartál ezzel mondani, hogy sajnálod? Sajnálod, hogy nem szeretsz vagy sajnálod hogy nem vagy őszinte?
Ahh már megint kétségek közt hagytam. Csak elakartam mondani, hogy sajnálom, hogy nem mondtam semmit szilveszterkor. De tudhatta volna abból, hogy megfogtam a kezét mielőtt felmentünk a színpadra. Mert akkor ott annyi történt. A többiek már előre mentek én pedig egy puszit nyomtam az arcára és sok szerencsét kívántam, aztán mielőtt felmentünk volna még visszafordultam, megszorítottam a kezét és csak annyit tudtam kinyögni, hogy sajnálom.
De valamiért megfogtad a kezem. Istenem, erre is annyi variációm van és bárcsak tudnám melyik az igazi.
Tudnod kellett volna... Még puszit is adtam Lauren az Istenért!

Ahogy az emlékek kavarogtak a fejemben és Lauren szavai egyre fájdalmasabb lyukat égettek a mellkasomba újra folyni kezdtek a könnyek az arcomon. Úgy éreztem soha nem lesz már semmi ugyanolyan és egyre nehezebbnek éreztem a lelkem. Igen, valóra vált az álmom, igen, megtaláltam az embert akit valószínűleg egész életemben kerestem volna, de mégis szomorú vagyok most. Néhány percig az ágyam végének döntöttem a hátam, és bár nem akartam, de hallottam apám horkolását, amely beszűrődött a résnyire nyitott szoba ajtómon. Francba! Még erről is Lolo jut az eszembe. Egyszer itt volt nálunk és apa elaludt a kanapén a nappaliban, Sofival lélegzet visszafojtva nevettek a hangokon amiket kiadott. De hiányzik a nevetése, jó ég! Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy együtt nevettünk valamin, pedig régen szinte mindig... Megváltoztak a dolgok.

Bocsi a false dátumok miatt:/ de így jött, szóval így írom, mert így jó a sztori. Amúgy remélem tetszik a rész és meg vagytok élegedve a hosszával 😁 puszi/Pacsi/ölelés! 😘