Üzenetek Neked [Camren] (Befejezett)

10

Hey guys! Bocsi a rengeteg késésért, próbálom behozni a lemaradást. xx

Újabb öt nem fogadott hívást húztam félre a telefonom képernyőjén. Előtte sosem voltam elég bátor ehhez. Azóta a nap óta - és nem tudom, hogy ez most egy fajta szokássá vált számára vagy még azóta a hatása alatt van - folyton felhív, ha fél óránál tovább nem vagyok otthon. Rosszul éreztem magam, tudtam, hogy aggódik, ezért azon kezdtem gondolkozni, hogy küldök neki egy üzenet valami ilyesmi szöveggel: minden rendben, csak hagyj egy kicsit egyedül. Szerettem volna hogy hagyjon, azután a sok szenvedés után amit okozott, ugyanakkor tudtam, éreztem, hogy szeret és a javamat akarja. Végül a lelkiismeret-furdalás győzött és bepötyögtem egy "minden rendben anyu, csak sürgős próba van" üzenetet.

Nagyon nehéz amikor a személy akinek a világon legjobban kéne szeretnie téged és elfogadni nem tudja megtenni ezt. Az ember azt hinné, hogy a mai világban már mindenki nyitott és elfogadó, de mégis vannak emberek akik képtelenek erre. Mi, a gyerekeik pedig szenvedünk miattuk. Nagyon sokáig haragudtam anyára, aztán féltem, végül már annyira átalakult bennem is minden, hogy eszembe se jutott megkérdőjelezni a véleményét.

2013. 04.03.
Eddig nem mertem írni a történtekről. De már eltelt 2 hét. Tudom, hogy a dolgok nem fognak változni.

A dolgok tényleg nem változtak.

Amikor aznap reggel arra keltem, hogy azt írtad baj van rengeteg minden eszembe jutott, de be kell vallanom őszintén ez nem.

Egész éjszaka agyaltam, mégis csak reggel tudtam írni neki.

Megkérdeztem mi az és gyomorgörcsel vártam a válaszra.

Nekem is görcsben volt a gyomrom és sírtam egész éjjel.

Amikor félre húztam a képernyőt és elolvastam az első szót egyből tudtam mi következik. Úgy kezdődött anya. Azt írtad anyukád felment twittere és talált néhány Camrenes posztot. Nem rég kezdődött ez az egész, hogy a rajongók elkezdtek teóriákat gyártani, de mi sem fordítottunk rá nagyobb figyeltem. Most meg...

Tudom Lauren, emlékszem, de visszagondolva nem tehettünk volna semmit sem. Tudom, akkor azt mondtam igen, valójában viszont az ahogy rád néztem az interjúk alatt a lehető legőszintébb szerelem volt.

Tudtam, hogy ez lesz egyszer, hogy ki fog derülni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Hagyni akartam lecsendesedni a dolgokat, tudom, hogy ki fogsz majd állni mellettem és megmondod neki, hogy szeretsz és velem akarsz lenni.

Könnyek gyűltek a szemembe, hirtelen homályos lett minden így nem tudtam tovább olvasni. Több mint egy év telt el azóta még mindig így érzek, ahogy ő írja, de sosem volt elég bátorságom elmondani ezt anyának. Akkor sem. Szörnyen gyáva vagyok.

Várni fogok rád Camz, várok ameddig világ a világ. Ezt tudnod kell.

Képtelen voltam visszatartani a sírást, ott ültem zokogva, remegett a vállam. Az elmúlt egy évben annyi fájdalmat okoztam magamnak anya miatt, hogy szinte észre sem vettem és ezek szerint Laurennek is.  Tudjátok milyen érzés fájdalmat okozni valakinek, akit szeretsz? Mintha kalapáccsal ütnél a saját szívedre.

2013.04.10.
Te ezt biztosan nem tudod Camzi, de nekem is gondjaim vannak anyával. Tudja, hogy szerelmes vagyok beléd, elmondtam neki, mégsem érti meg. Hogy lehet, hogy a nő, aki a szíve alatt hordott, felnevelt és szeret nem érti meg, hogy szerelmes vagyok?

Ezt én is rengetegszer megkérdeztem magamtól azóta, de sosem kaptam rá választ.

Azt mondja fellángolás. Nem anyu, ez kibaszottul nem az, mióta megismertem szerelmes vagyok belé, értsd meg kérlek!  Bocsánat amiért kikeltem magamból... ne haragudj Camila.

Ezen akaratlanul is elmosolyodtam. Ez volt az a Lauren, akit ismertem, aki kiállt magáért és értem is. Emlékszem egyszer összekaptam Dinahval egy koncert előtt, ugyanazt a felsőt akarta felvenni, amit én. Lolo közénk állt, hogy majd ő lenyugtat, de valójában úgyanúgy röpködtek a szitkozódások a feje felett, mint még mielőtt odaállt volna. Aztán egyszer csak kieresztette a hangját: Most mindenki lenyugszik a picsába! Egy pillanat csend után egyszerre nevettünk fel és végül abban állapodtunk meg hogy összeöltözünk. Lauren egyszerre volt vicces, okos és gyönyörű. Illetve még mindig az csak velem nem, bár ma reggel... Megint eszembe jutott a szobája, mi a francot kerestem ott? Megérintett a kísértés, hogy megnyissam a Messengert, de szerencsére ellen tudtam állni, ezért inkább folytattam az olvasást.

2013.04.15.
Azt hiszem féltékeny vagyok. Ez az Austin gyerek nem jó srác. Mi a jó benne? Együtt nevettek, együtt csináltok egy csomó mindent. Aggódom. Mi lesz ha beleszeretsz?

Sejtettem, hogy valami ilyesmit gondolt  és egy kicsit tetszett is ez a gondolat. Élveztem, hogy szenved? Ez olyan bután hangzik. Inkább csak, azt akartam, hogy annyira fájjon neki, hogy ne kelljek neki soha többé. Anya folyton ott volt a sarkamban, mondogatta, hogy ne beszéljek vele, ne üljek mellé, ne legyek a közelében. Mintha csak azt mondta volna, hagyjam el a lelkem. Én meg annyira haragudtam mindenre és mindenkire a világban, hogy Laurenen vezettem le. Ahogy újra eszembe jutott ez és tiszta fejjel tudtam a múltba nézni, megint ideges lettem. Hirtelen úgy éreztem el kell tűnnöm, elmenni valahova, ahol egyedül lehetek, messze mindentől és egyetlen egy ilyen hely jutott az eszembe.