Üzenetek Neked [Camren] (Befejezett)

14

Camila szemszöge:

Miután kibukott belőlem, hogy elolvastam az üzeneteket, azokat az üzeneteket, amiket évek óta titkol előlem egy kicsit rosszul éreztem magam. Csak bámult rám és nem szólt semmit. 

- Ne haragudj! - végül én szólaltam meg, úgy éreztem ezt el kell mondanom. 

- Nem gáz - láttam rajta, hogy zavarban van, hosszú idő után először most ő volt zavarban, nem én. - Talán el is kellett volna olvasnod már korábban.

Erre nem mondtam semmit, nem tudtam mire gondol és nem igazán tudtam hova tenni. Hosszú percekig csak ültünk egymás mellett, néztük a vizet és gondolkoztunk. A gondolataim ezer felé cikáztak, azt próbáltam kitalálni ő vajon mire gondolhat.

- Emlékszel valamire a múlt éjjelből? - kérdezte végül ő, de közben nem nézett rám.

- Emlékszem pár dologra. Beugrott az is, hogy Tom volt az a srác... - nem tudtam befejezni a mondatot. Megint eszembe jutott a keze a combomon, undorodtam magamtól és tőle is. 

- Tom? Ismerted korábbról? - Lauren végre rám nézett és láttam a szemében, hogy ez új neki.

- Hosszú sztori - a cipőmmel rugdostam magam előtt a homokot és egyre csak az üzenetekre tudtam gondolni, el akartam őket olvasni, mindet.

- Ja, oké - fogalmam sincs Lauren milyen fejet vághatott vagy mit érzett akkor, valószínű nagyon összezavartam, mindennel.

Inkább nem mondtam semmit, csak elővettem a telefonom, hogy tovább olvashassak, a baj viszont az volt, hogy már csak 20 százalékon voltam. Nem gond, igazából azt sem tudom mennyi van még hátra.

2013. 05. 28. 

Utálom őt. Olyan arrogáns, idegesítő, egyszerűen csak utálom.

Ezen elmosolyodtam, nagyon jól esett olvasni, arról viszont elfelejtkeztem, hogy az igazi Lauren ott ült mellettem.

- Nem gondolod, hogy ez kicsit pofátlan? - kérdezte, de hallottam a hangján, hogy közben majdnem elneveti magát. 

- Te meg nem gondolod, hogy kicsit pofátlan volt eltitkolni előlem ezeket? - felnéztem rá a telefonból és az arca tényleg olyan volt, amilyennek elképzeltem. 

- Az volt, pofátlan vagyok - ezt olyan arckifejezéssel mondta, hogy elpirultam tőle, úgy hogy nem tudtam sokáig a szemébe nézni. Tudtam, hogy élvezi ezt, mindig élvezte. De ma már tudom, hogy ő sem volt mindig ilyen magabiztos és valószínűleg most sem az, csak ezt mutatja. Eszembe jutottak a dolgok, amiket pár órával ezelőtt olvastam tőle és ez megint elszomorított. 

De téged szeretlek. Még mindig, ezt tudnod kell, bármi is történt én mindig itt leszek, mindig.

Hatalmasat dobbant a szívem ezeket olvasva. Bárcsak most is így gondolná, de tudom, hogy rengeteg idő eltelt azóta. 

2013. 06.10.

Még mindig utálom.

Elég rövid üzenet volt ez, de semmi baj Lolo, nem hibáztatlak. 

2013. 07.20.

Már megint alig írt, de ezt teljesen megértem. Azon a nyáron végig turnéztunk.

Szerintem csak idő kérdése és szakítani fogsz vele. Annyira nem hozzád való, remélem nem feküdtél le vele. Úristen. 

Ezen megint elmosolyodtam. Gyerek voltam még, miért feküdtem volna le egy olyan sráccal, mint Austin? Egy olyan sráccal, akivel csak a szüleim miatt voltam együtt? 

- Nem feküdtem le vele - néztem mosolyogva a mellettem ülő Laurenre és reméltem, hogy ez most őt hozza zavarba.

Zavarba is hozta, de nem úgy ahogy azt elképzeltem. Eszembe jutott, hogy talán Tomra gondol, szóval gyorsan helyesbítettem magam. - Austinnal.

Akkor ő is elmosolyodott, de nem mondott semmit, csak visszanézett a vízre. 

2013. 08.05.

Kezdelek elfelejteni. Szerintem a fájdalom miatt van és az összetört szívem miatt. El is kezdtem írni egy dalt erről. Rólunk. Talán, majd egyszer befejezem, ha újra emlékezni akarok.

Szíven ütöttek ezek a sorok, megint tudatosult bennem mennyit bántottam. Csak remélni tudom, hogy a többiek mellette voltak ezekben a nehéz időkben, úgy ahogy mellettem is. Megint a sírás kerülgetett, de erősnek kellett lennem, legalábbis annak mutatni magam. 

2013. 08.21.

Pillangókkal álmodom

Tegnap valaki pillangónak nézett a kocsmában.

Meg akart hívni valamire, de mondtam neki, hogy én nem vagyok pillangó, én a tiéd vagyok.

Amúgy is milyen pillangó az, aki kocsmába jár, vagy aki nem adná neked a szívét.

Azt egyébként tudtad, hogy ha pillangóknak lejön a por a szárnyukról nem tudnak többé repülni?

Még szerencse, hogy az én szárnyam nem ilyen poros szárny.

Én a szárnyamat már neked adtam, most már te döntöd el hova repüljek.

Megérte, mert cserébe bárhova elengedsz, még a kocsmàba is és ez engem boldoggá tesz.

Szóval én nem pillangó vagyok, hanem a tiéd, ez azért más.

Tudtam róla, hogy Lauren egész jó verseket és dalszövegeket ír, de azt nem, hogy ilyeneket is tud. Az volt a megérzésem, hogy részegen írhatta ezt, mégis annyira tetszett. Többször is elolvastam mielőtt a következő dátumhoz kezdtem volna.

2013.09.28.

Számodra mit jelent szeretni? Mert számomra téged. Azt, hogy gondolok rád, figyelek rád, érdekel a véleményed. Az igényt arra, hogy lássam a mosolyod, hogy miattam mosolyogj. Hogy türelmes vagyok hozzád akkor is mikor igazából már elegem van. 

Számomra is ezt jelenti Lauren, ebben biztos lehetsz. Azt hiszem egy kicsit eltelt az idő, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ő felállt mellőlem.

- Gyere vissza hozzánk, adok egy töltőt, ott befejezheted.

Alig hittem el, amit mondott, nem is igazán értettem. Most tényleg meghívott magához és azt akarja, hogy elolvassam az üzeneteit? 

- Komolyan? 

- Igen - olyan kedvesen mosolygott rám. Azt éreztem, hogy minden rendben lesz, hogy már minden rendben van és semmi sem ronthatja el többet.