Üzenetek Neked [Camren] (Befejezett)

8

Egy senkiével sem összetéveszthető illatra ébredtem. Kinyitottam a szemem és úgy éreztem tudom hol lehetek mégsem akartam elhinni. Álmodok talán? Ahogy megpróbáltam átfordulni a másik oldalamra elfogott egy émelyítő érzés és a fejem is roppantmód hasított. A következő amit észrevettem az volt hogy mindösszesen egy póló volt rajtam meg egy takaró amivel betakartak. Aztán, ahogy elfordultam a faltól már egyből ráismertem hol is vagyok.
Lauren a babzsák foteljében ücsörgött a telefonjával a kezében és gondolom,  amint meghallotta hogy mocorgok felnézett rám. Küldött felém egy óvatosan mosolyt majd rekedtes hangon szólalt meg:
- Jó reggelt!
Én csak visszacsuktam a szemem, ami nem volt túl jó ötlet. Arra számítottam, hogy felkelek majd ebből a túl tökéletes álomból, de ehelyett csak a világ kezdett el forogni velem aminek hatására újra kipattantak a szemeim. Lauren furán nézett, de a szemei még mindig mosolyogtak. Óvatosan a fejemre húztam a takarót, abban reménykedtem hátha elnyelnek a párnák és esetleg valami különleges alagúton átesek a szobámba. De nem így lett. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki próbálja lehúzni rólam a takarót.
- Camzi, jól vagy? Szólj ha rosszul vagy - szólt halkan Lauren.
- Minden vagyok csak nem jól - válaszoltam és a hangom sokkal rosszabb volt mint amilyennek képzeltem.
- Kelj fel, igyál egy kis vizet - kérlelt és éreztem ahogy leül az ágy szélére. Talán igaza van, az segítene. Megint kinyitottam a szemem és közben elkezdtem összerakosgatni a fejemben a tegnap este képeit. Csak egy gond volt, fogalmam sem volt hogyan kerültem Lauren szobájába, mi több arról se hogy hol találkoztam vele. Éreztem hogy csináltam valamit, valami borzasztó hülyeséget, amit nem kellett volna, de elképzelni sem tudtam hogy mi az. Felültem, az émelygés nem szűnt meg és a fejem minden egyes mozdulattól egyre jobban hasított. Tudtam, hogy Lolo ott ül, majdnem velem szemben, de nem igazán mertem ránézni. Helyette a szememről kezdtem törölgetni a fent maradt sminket, mert hogy úgy tűnt azt sem sikerült elalvás előtt lemosni.
- Itt a víz - nyújtott oda nekem egy fél literes üveget.
- Köszi - válaszoltam. Remegő kezekkel nyúltam a flakonért és ittam egy kortyot. Nagyon jól esett, a szám már cserepesre száradt és az émelygést is megszűntette egy kicsit. A barátnőm közben felállt és az ajtóhoz sétált.
- Hozok neked csokit, húslevest is kérsz!?
- Hú az lehet hogy jól esne most. Köszi - bólintottam. Ő pedig magamra hagyott.
Na jó. Szóval mi a franc történt?! Azt érzem, hogy baromi sokat ihattam, de neki mi köze ehhez? Annak a hülye tumblinak van köze ehhez... Az utolsó emlékem az, hogy egy pohár tequilat kérek a pultnál. Arra sem emlékszem megittam e.
Kiszálltam az ágyból és elkezdtem keresgélni a cuccaimat. Annyira nem volt nehéz, a telefonom az ágy mellett volt a nadrágommal együtt. Feloldottam a telefont. Akármilyen hihetetlen, de a csoport beszélgetésünk volt a legaktívabb az éjszaka. Ezenkívül jött még egy SMS anyától merre vagyok, amire nem igazán volt kedvem válaszolni ezért inkább megnyitottam a Messengert.
Lauren üzenete a Csajok💎💕 csoportnak:
Hazahoztam:) minden rendben! Ne aggódjatok!
Na ja... Gondolom én voltam az aggódás tárgya.
Elkezdtem visszafelé tekerni az üzeneteket és bevallom nem igazán tetszett, amit láttam.
Ally 🙈 üzenete:
Lolo nagyon vigyázz rá! Ez a hülye azt se tudja hol van...
És azt hiszem igaza volt, tényleg nem tudom hol voltam.

Hirtelen meghallottam Lauren lépteit és gyorsan letettem a telefonom.
- Hoztam csokit.
- A csoki segít a másnaposságon? - néztem fel rá szomorúan és ekkor talalkozott először a tekintetünk hosszú idő után. Emlékek ezrei cikáztak végig az agyamon, volt egy különös érzésem amit nem nagyon tudtam hova tenni. De ő csak elmosolyodott, majdhogynem felnevetett(!) és annyit mondott hogy neki segíteni szokott. Elvettem a csokit a kezéből, én pedig már elég régóta éreztem, hogy mondanom kellene valamit.
- Sajnálom - ennyit tudtam kinyögni.
- Mit is? - kérdezett vissza.
- Mindent.
- Beszélnünk kell erről, de előbb megcsinálom a levest - a kezét végig húzta a meztelen combomon mielőtt kiment és nekem erről azonnal beugrott valami. Te jó ég... Nem hiszem el. Én hülye barom... Hiába próbáltam elhitetni magammal egy álomhoz túl valóságos emlék volt. Na ezt is jól elcseszted Camila Cabello.

Már megint rengeteg idő volt összehozni ezt a rövid kis részt, amit nagyon sajnálok:( remélem azért nem veszítek olyan sok olvasót és továbbra is érdekel titeket a sztori. Köszi a kitartást! 😘