Üzenetek Neked [Camren] (Befejezett)

1

Ha tudtam volna mit a rejt az a tumblr talán kétszer is meggondolom, hogy megtartsam e azt a kis cetlit amelyen Lauren kézzel írott betűi voltak. Lehet hogy ki kellett volna dobnom, viszont akkor soha nem tudom meg. Bevallom mióta tudom, hogy Lolonak van egy oldala amit titkol előlem és meg tudtam ennek az oldalnak a címét rengeteg jelszót kipróbáltam. Biztos voltam benne, hogy valami nagyon nehéz, hosszú számokból álló jelszót adott, ezért kipróbáltam a születési dátumunkat összekeverve, az egész banda születési dátumait összekeverve, az X-faktoros dátumokat, lemez dátumokat, koncert dátumokat (még az első csókunk dátumát is kipróbáltam, bár nem voltam biztos benne hogy Lauren is erre gondolna). Aztán amikor tegnap hazafelé jövet Dinah talált egy cetlit a lány írásával úgy éreztem ez lesz az. Persze nem voltam hülye, csak gyorsan leírtam a telefonomba a szöveget: ourrealstoryfromLol, még Dinahnak se szóltam róla. Itthon aztán meg kellett várnom, hogy a család nagy része elaludjon, ami körülbelül fél tízenkettőre esett. Nem tudom miért, de valahogy éreztem hogy ez most az lesz, hogy most végre ki fog derülni valami amire régóta várok. De ki a franc gondolta volna, hogy már ilyen régóta várok rá?

Ültem a sötét szobám közepén, beírtam a tumblr címét a keresőbe: nowyouseeme.tumblr.com. Az ujjaim remegve pötyögték a betűket, meg is akadtam egy pillanatra, kitöröltem és újra kellett írnom. Mielőtt entert nyomtam volna behunytam a szemem, nagyon akartam, hogy ez most jó legyen, nagyon tudni akartam mindent. És akkor abban a pillanatba, amikor a szemeimet résnyire kinyitottam először nem hittem el. Csupa fekete volt a háttér, legfölül fehér dőlt betűkkel állt a szöveg: Üzenetek amiket soha nem küldtem el neked. Hogy mi?! De miért nem? Igenis elküldhetted volna! Tudni akartam. A szemeim lassan lejjebb vándoroltak, így megláttam az első dátumot. Hat hete volt 2015.12.24. Tulajdonképpen már régebb óta nem beszélünk csak élőben, de ő mégis ír nekem? Ír, csak nem küldi el. Ez borzasztóan elkezdett nyomasztani, tudtam hogy miért nem, nagyon jól tudtam, az arcomat elöntötték a könnyek, ahogy az emlékek feltörtek belőlem.

Szia Camz! Szia Lolo! Nem is tudom... Csak eszembe jutott a karácsony három éve. Emlékszel? Hogy pár nappal az elő show után annyira hiányoltuk egymást, hogy facetimeoltunk a vacsora asztalnál. A szívem eget rengető módon kalapált, csodálom, hogy a szomszéd szobában alvó húgom nem ébredt fel rá. Hát persze, hogy emlékszem! Elalvás előtt még énekeltél is nekem és attól kezdve mindig megkértelek, hogy hadd aludjak el a hangodra. De régen volt. Elképzelem most mit szólna Sinu, ha felhívnálak. 😂 Pedig csak annyit akarok mondani, hogy boldog karácsonyt. Miért nem hívtál fel? Én is fel akartalak hívni akkor este. Nagyon hiányoztál, de eszembe jutott amit karácsony előtt mondtál, hogy az útjaink ketté válnak. Tudom, hogy nem lenne fair, amiatt amit november végén mondtam neked. Nem tudom... még mindig azt hiszem ez a legjobb. Hogy nem beszélünk? Szerintem igenis képesek lennénk egy megoldásra, mert mindig van valami megoldás, kell lennie csak nem akarjuk eléggé. Ahh... Ne kezd ezt megint. Nem értessz meg... De minek is beszélek erről, jól tudom a választ... Viszont Camila sajnálom, a legjobbat szeretném neked, de magamra is gondolnom kell. Megpróbáltam a legjobb barátod lenni, de széttép belülről. Szerinted engem nem?
Potyogó könnyekkel ültem a szobám közepén miközben Lauren szavait ismételgettem magamban, amiket akkor mondott mikor utoljára beszéltünk kettőnkről. "Ha nem teszel értünk semmit én sem fogok". Akkor kezdtem megérteni amit már hosszú ideje mondani akart. Pontosabban egy hosszú éve.

Na hát első rész😁 remélem tetszett és meg vagytok elégedve a hosszával meg minden. Bocsi a nehéz érthetőség miatt, de nem akarok már az első részben lelőni mindent:c viszont várom a tippeket, hogy mi lehet a lányok gondja egymással🙈 Nem tudom, hogy mikor lesz következő, amint kedvem szottyan megírni😊 puszi/pacsi/ölelés manócskák! 🌙☀️