Üzenetek Neked [Camren] (Befejezett)

13

So here we are, remélem tetszik nektek, az elején néhány dolog saját tapasztalatok alapján íródott. xx

Lauren szemszöge, egy nappal korábban:

Anya egyszer azt mondta nekem, hogy megérdemlek valakit, aki teljes szívéből szeret, ki is mutatja ezt és képes felvállalni, hogy kicsoda. Ezt elég hosszú idő után mondta nekem, azután miután annyit veszekedtünk azon, hogy én nem vagyok olyan, mint mások, hogy engem nem csak a fiúk érdekelnek és igen gyengéd szálak kötnek a legjobb barátnőmhöz a bandából. Anya egy nap odajött hozzám, nem tudom mi történhetett, hogy mi változott meg, de tisztán emlékszem a napra. Csak odajött, magához ölelt és azt mondta sajnálja, szeret engem, nem szabadott volna úgy viselkednie, támogatnia kell azt, aki vagyok, mert, ha ő nem teszi ezt, hogyan várhatná el másoktól? Igaza volt, és én olyan régóta vártam erre a pillanatra, hogy elsírtam magam. 

Azóta megváltozott bennem pár dolog, magabiztosabb lettem és tudom mit akarok, és, hogy mi az, amit megérdemlek. Sokszor voltam padlón akkoriban Camila miatt, volt, hogy nem tudtam aludni és napokig nem ettem, csak néhány almát. Ez az, amit az igazi szerelem tesz az emberekkel, ez történik amikor vége, mind padlóra kerülünk. Anya mondott nekem még valamit akkor. 

- Tudod Lauren, a sors néha furán viselkedik velünk. Elvesz embereket, hogy aztán amikor szükségünk van egymásra visszaadhassa őket. 

Anya az egyik legcsodálatosabb ember, akit ismerek, még annak ellenére is, amit éreztem iránta, mondjuk két éve. Ma már tudom, hogy ő is csak borzasztóan össze volt zavarodva és nem tudta mi a helyes, de nem hibáztatom érte. Ő legerősebb nő, akit ismerek.

Azon az estén, amikor pizsamában álltam az ágya mellett, a telefonommal  a kezemben és próbáltam neki elmagyarázni mi is történt már nem féltem tőle, nem féltem a véleményétől, mert tudtam, hogy mindenben mellettem lesz. 

- Lauren lassíts - álmos tekintettel ült fel az ágyában, még alig volt ébren, de azért próbált figyelni rám - Szóval Camila felhívott az éjszaka közepén, te felvetted és úgy hallottad részeg.

- Igeen és azt hiszem valami sráccal van, aggódom, úgy hallatszódott nem akar vele lenni.

- Megmondta hol van?

- Azt hiszem valami Blue Bunney...  Tommy.. ööö... - próbáltam visszagondolni Camila rekedtes hangjára, de egyszerűen nem jutott az eszembe. 

- A Blue Monkey, itt van a közelben - csillant fel anya szeme, aztán elgondolkozott - Érte kéne menned. Vidd a kocsit. 

Nekem nem kellett több, felkaptam valami normális ruhát és már rohantam is a kulcsokért. 

Így visszagondolva, pont úgy ronthattam be a bárba, mint egy védelmező anyatigris, de kit érdekel, ha Camiláról van szó? A levegő füstös volt, valami émelyítő tuc tuc zene ment és őt nem láttam sehol. A pultban egy kedvesnek tűnő lány állt, megkérdeztem tőle látott e valamit. Valami társaságot emlegetett és, hogy látott velük egy alacsony, barna hajú lányt. Nehezen tudtam elképzelni, hogy nem ismerte fel Camilát, de hát kit érdekel? A billiárd szoba felé indultam, érdekes hangok szűrődtek ki onnan. Benyitottam, de nem igazán tetszett amit láttam. 

Camila a billiárd asztalon feküdt és egy barna hajú srác magasodott fölé. Megijedtem. Egyszerre kérdeztem magamtól, hogy mi a franc történik és éreztem magam kellemetlenül. 

- Helló! - nyögtem ki végül, mire a srác felegyenesedett és felém fordult, ezzel eltakarva az asztalon fekvő Camilát. 

- Helló! - köszönt a srác is, olyan bambának tűnt, hogy legszívesebben ott helyben felpofoztam volna. 

- Ki vagy te? - elég fura kérdés, de ha az ember ideges, már pedig én meglehetősen az voltam, akkor egészen jogosnak tűnik. 

- Tom. 

Értetlenül bámultam rá, csak néhány pillanatra találkozott a tekintünk, valószínű látta rajtam, hogy képes lennék egy gyufaszállal meggyilkolni, szóval nem is mondott semmi többet. Camila elkezdett nyöszörögni és ebből tudtam, hogy valami nem oké. Odaléptem hozzá, a nadrágján egy gomb ki volt gombolva, alig tudta nyitva tartani a szemeit. 

- Jézusom! - és akkor leesett minden, leesett Camila miért hívott és, hogy miért engem. Hirtelen olyan ideges lettem, hogy nem tudtam visszatartani tovább és mielőtt ez a Tom nevű tag észbe kaphatott volna arcba vágtam az öklömmel. A srác hátra tántorodott, ő is elég részegnek tűnt és az orrához tartotta a kezét. Ez az Lauren! 

- Hé Camz, semmi baj, Lauren vagyok - közelhajoltam hozzá, megfogtam a tarkójánál és megpróbáltam felsegíteni - Itt vagyok, minden rendben. 

- Lolo - a kezeivel megkapaszkodott a farmerdzsekimben - Tényleg te va... vagy... az? Lehet... lehet csak szuszi... - igazából fogalmam sincs, hogy lehet valami olyan aranyos, mint a részeg Camila Cabello és ez összezavart, mert közben rohadt mérges is voltam rá. Tudtam, hogy haza kell vinnem, nincs más választásom. Beraktam a kocsiba és még indulás előtt írtam a lányoknak, hogy minden oké, velem van.