- Na de kérlek! Hogy lehetsz ilyen neveletlen. Hát ezt látod te itthon? - kicsit kiesett a gyászos lelkiállapotából és kezdett visszatérni as igazi énje. Most nagyon úgy hangozhat, mintha gyűlölném as anyámat. Pedig nem így van, egész jól kijövünk, ahhoz képest, amilyen kemény keresztény módszerrel nevel, amivel nem mindig értünk egyet egymással. Szoktunk ám nevetni is. Nem olyan karót nyelt, mint ahogy leírom. Ő is érti ám a viccet. Mit gondoltok kitől tanultam, és fejlesztettem tökélyre a szarkazmust.
- Ne haragudj Anyám. Miről van szó? - ekkor visszatért as előbbi állapot. Kissé lefehéredett, elkezdett izzadni, először azt hittem drogozik és elvonási tünetei vannak. De láttam rajta, valami számára kényelmetlen témát fogunk érinteni. Oh bosszús ugye nem... ugye nem...
- Eljött as idő...
- Ne... ne...- szakítottam félbe.
- ...hogy beszélgessünk a szexről. - belső énem kiáltott, mintha a hegyek visszhangos kanyarulataiban lennénk, és minden egyes hang csak úgy cikázna a helyek vonulatai között.
- Anya! Ezt most ugye nem mondod komolyan?
- Elég nagy vagy már szerintem ahhoz, hogy tudd hogyan is teremtett Isten téged erre a világra.
- Anya ne már...- arcomat a tenyerembe temettem.
- Kislányom. Tudom ez egy kényes téma...
- Nem, nem kényes, hanem gáz, nagyon gáz! - karomat széttárva mondtam.
- Tehát mikor egy fiú, meg egy lány nagyon szeretik egymást... - csak belekezd...
- Jézusom kérlek hagyd abba! Szerinted nem vagyok már túl ezen? Gondolod, hogy a gimiben nincs ilyenről szó? Erről szól a gimi könyörgőm. - ezt a pár mondatomat már nem bírtam ülve mondani. Fel -alá járkálva, kezemet széttárva próbáltam rávilágítani Anyámat, hogy nem egy apácazárdába íratott be, bár szerintem ha rajta múlott volna csak, tuti ott kötök ki. Köszi Apu.
- Tessék? -kérdezett vissza. Komoly Anyu? Ilyen intenzív mély értékű mondatok után csak ennyi? Tessék?
- Talán latinul kéne mondanom? - kérdeztem vissza as egyik szemöldökömet felvonva.
- Te as iskolában is ilyen hangot engedsz meg magadnak as idősebbek felé? Na mindegy is. Várj! Akkor nincs szükség elmondanom, hogy nem a gólya hozza a babát? - nahát leesett neki. Nevetek.
- Nincs Anyu, nincs. - mosoly önti el as arcom, látom rajta, ő sokkal jobban tartott ettől a beszélgetéstől mint én.
-Huh. - megkönnyebbült sóhajjal kel föl as ágyról. Odasétál hozzám. Kezébe fonjaas arcom. Kicsit hideg. A fejem lentebb bukik, ahogy megcsókolja a homlokomat.A nyakában lévő keresztre vetődik a pillantásom. Nagyon szép. Arany. Tisztánvan tartva, csak úgy fénylik a napsütésben. Még szerintem a ,
YOU ARE READING
Kedves Naplóm!
RomanceLeyla Lawrence. 17 éves, gimis. Élete legnagyobb lehetőségét látja meg egy gyorsétkezde hírdetőtábláján. Az egész életét megváltoztatja. ((Figyelem! A történetben, kitalált dolgok és helyszínek szerepelnek. nem mindig egyeznek meg a valósággal :D))