Kedves Naplóm!

A hír

Éppen a Mattel való tanulásunk után értem haza. Kábán vetkőztem ki a cipőmből. Már most érzem azokat a bizonyos pillangókat. Azt hiszem szerelmes vagyok. Úgy igazából, nem plátói módon. - Szia Leilya minden rendb... Mi a baj, olyan sápadtnak tűnsz? - ért közelebb Anyum. - Jajj nem nincs baj, csak elfáradtam - mondtam, ügyelve arra, nehogy kimondjam Matt nevét. Nem tudtak semmit Mattről. Még mindig abban a tudatban voltak, hogy Bethel tanulok. Ha megtudnák, hogy fiúval töltöm az időm nagy részét, sőt még egy bárba is elmentem sörözni... Hát azt hiszem nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy ehhez megszabjam a megfelelő büntetést, de szerintem a szüleimnek kisujjból menne. - Jött egy leveled. Egy igen szép nagy boríték - és a kezembe adta a küldeményt. Valóban nekem volt címezve. Annyira le voltam zsibbadva, hogy hirtelen nem tudtam összerakni, ki is küldhetne nekem levelet. Ledobtam a táskám a földre, elvettem a borítékot és lehuppantam a kanapéra. Kibontottam a levelet. Tisztelt Ms Lawrence! Örömmel értesítjük, hogy Ön lett pályázatunk nyertese! Gratulálunk! A nyereményét mely egy New Yorkba szóló három hónapos út, szülei aláírásával, beleegyező nyilatkozatával kezdheti meg. Kérjük válaszborítékunkba küldje vissza a kitöltött nyilatkozatot. További információkat az utazás megkezdéséről és kötelező dokumentumok begyűjtéséről, programokról, szállási információkról lentebb olvashat. Várjuk szeretettel a nagy almában. Jó szórakozást! .......

Csak ültem ott, meredve a papírra. Hipnotikus állapotba kerültem. Hirtelen minden zaj eltompult körülöttem. Messzi messzi távolból hallatszott minden hang. Majd felpattantam és elkezdtem ugrálni, és sikítani. Annyira felgyűlt bennem az adrenalin, leírhatatlanul boldog voltam. Ki tudtam volna ugrani a bőrömből ha fizikailag lehetséges lehetett volna. Nem akartam elhinni, hogy tényleg nyertem! Az első gondolatom az volt, hogy felhívom Betht. Elújságolom a hírt. Annyira izgatott voltam, hogy meg sem hallottam Anyum kérdését, hogy mi bajom van, mi volt a levélben ami ennyire feldobott. Már rohantam a vezetékes telefonhoz, mert a mobilom még mindig el volt tulajdonítva zálogba. - Nyertem - indítottam a beszélgetést! - Mi van? - Tudod! New York! Megjött a boríték! Nyertem! - juttattam eszébe - Úr Isten! Ááááááá - sikított a telefonba. Elkellett tartanom a fülemtől a kagylót, mert még egy karnyi távolságból is kitűnően lehetett hallani. - Nem hiszem el! Úgy örülök neked -lelkendezett - Na de várjunk csak, akkor ez azt jelenti, hogy három hónapig nem leszel itthon- nyugtázta, szomorúság fűszerezte a hangját. - Ne csináld már - nyugtattam - ez csak a nyár! Nem örökre megyek el! - Jó -oké! De mit fogok én csinálni nélküled a nyáron? - Beth! Kettőnk közül neked van egynél több barátod, majdcsak elütöd az időt! - Igen, míg te éled a nagyvilági züllött életet New Yorkban! - Én meg a züllés... - nevettünk a telefonban. - Szüleid mit szóltak? Örültek? - és rám tört a felismerés, hogy teljesen megfeledkeztem a szüleimmel közölni ezt az egészet. Elköszöntünk Bethel a telefonban, majd letettem a kagylót a helyére a telefon mélyedésébe, másik kezemmel támasztottam a kisasztalt. Vagy lehet inkább az asztal engem. Egy igen hosszú beszélgetésbe kezdtünk bele a szüleimmel vagyis egész pontosan egyfajta édes keverékét a veszekedés és a felnőtt beszélgetésnek. Felmerültek tiltakozások, tiltások, kompromisszumok, és olyan hosszas volt a társalgás, hogy nem is emlékszem, hogy de belementek, hogy a nyarat New Yorkban töltsem. Azzal a feltétellel, hogy mindennap fel kell őket hívnom videochaten. Így aláírták a beleegyező nyilatkozatot, amit másnap fel is adtam a postán, elsőbbségivel.

g=EN-US>ncolni?]<