Kedves Naplóm!

A napló nyomában

A szívem a torkomban dobogott, bénának éreztem magam. Az agyam hiába küldte a jeleket a végtagjaimba, hogy mozduljon meg, egyszerűen képtelen voltam egy lépést is arrébb menni. Pánikba estem. Most mégis mitévő legyek? Abban a naplóban van az egész életem, a kimondatlan szavak, melyek sosem hagyták el a számat. A vágyaim, melyek sosem öltöttek testet. Éreztem, ahogy a pánik úrrá lesz rajtam. Könnybe lábadt a szemem. De nem engedhetem, hogy kiteljesedjen a félelem bennem. Meg kellett őriznem az ép mentális állapotom azért, hogy ki tudjak találni valamit. Ránéztem az asztalomon lévő órára. Este tíz óra. Az első értelmes gondolat ami eszembe jutott a kezdetleges sokk után, hogy felhívom Betht. A telefonomért nyúltam. Annyira remegett a kezem, hogy alig bírtam kikeresni a nevek közül Beth telefonszámát.

Rányomtam a hívásra. Kicsöng. Hála az égnek.

- Igen? Itt Beth! - énekelve vette fel a telefon. Legalább valakinek jó kedve van ezen a csodás estén.

- Beth, Beth...

- Jézusom, igen így hívnak, nem kell a megerősítés. Mi történt? Olyan fura a hangod, minden oké?

- Háhá-háhá, igen mégha az lenne.

- Leyla, nyögd ki mi a baj, a frászt hozod rám.

- Tudod emlékszel, ma az étkezőben...

- Igen...

- Mikor leültél, letettem magam mellé a naplómat a padra.

- Na ne!

- De! Most írni akartam bele, és nincs a táskámban. A randi téma annyira bepörgetett, hogy megfeledkeztem róla.

- Már ki is találtam mi legyen. - ezt szeretem Bethben, hogy azonnal eszébe jut valami megoldás.

- Most szépen felöltözöl valami kényelmesbe. Tíz perc és ott vagyok nálatok.

- Tíz óra van Beth, már mindenki alszik, és mégis mire mennénk azzal, ha eljönnél? Rituálét rendezünk, hogy egy kristállyal, és a vérünkkel meghatározzuk a helyzetét a naplómnak?

- Persze, mindjárt, rögtön, én viszem a kristályt – elképzeltem, ahogy ennél a mondatnál forgatja a szemét, és azzal a bamba fejjel néz rám közben – Szépen fogjuk magunkat és elmegyünk a suliba.

- A suliba? Ilyenkor? Elment az eszed?

- Miért van jobb ötleted? Reménykedünk hogy ott van ahol hagytad.

- Hát kizártnak tartom. Ha lebukok, hogy kitettem a lában a lakásból örök életemre szobafogságot kapok, szóval az életemmel játszunk.

- Na most fontos az a napló? Mit tennél meg? Melyik a fontosabb?-nagyon hezitáltam mikor feltette a kérdéseket, hisz nem akarok kalitkában élni az életem hátralévő részében, na de ha valaki megtalálja a naplómat, nekem végem. Szociális szinten legalább is teljesen biztos.

- Jól van, rendben. Csak... tényleg legyünk óvatosak.

- Ne parázz már annyit.

Kinyitottam a szobám ablakát. Ha eddig nem tudtam volna hogy tériszonyom van most biztos tudomást szereztem volna róla. Kiléptem az ereszre és átmásztam a fára, ami hála az égnek elég közel van az ablakomhoz. Már rágtam Apa fülét, hogy vágjuk ki, mert teljesen eltakarja a kilátást. Örülök, hogy húztuk-halasztottuk, most igazán nagy hasznát veszem.

Egy nagy huppanással értem földet. Beth úgy volt felöltözve mint azokban a kémkedős filmekben. Full fekete szerkó. Fekete leggings, hosszúujjú felső és valami sapka szerű a fején. Én csak magamra kaptam egy melegítő alsót, pólóval és sportcipővel. Olyan óvatosan közlekedtünk az utcákban mintha legalább az FBI körözési listáján szerepelnénk. Odaértünk a sulihoz, de persze a kapu zárva volt.

- Hát de jó tényleg! Az életemnek vége! Sosem kerül meg és holnap már az interneten olvasom vissza- kétségbeesettem temettem az arcomat a tenyeremben, majd heves levegő vétel közepedte álltam csípőre tett kézzel.

- Jajj nyugodj már meg, nincs probléma - majd ezzel a kijelentésével fogta magát és átmászott a vaskapun.

- Na mi lesz? Jössz már?

- Hogy én? Átmászni? Ezen? Ki van zárva! A bordás falra alig tudok felmászni...

- Muszáj mindig emlékeztetnem arra, mi is függ ezen?

- Jó-jó! - nyüszítő hanggal kísérve megpróbáltam nekiveselkedni ennek a feladatnak.

- Aha-a-a... áuuu... - a földetérésemet egy igen csúnya eséssel tompitottam - ez biztos nyomot fog hagyni. Még szerencse, hogy egy kapun kell átjutni, a második próbálkozásnál már tuti ott maradnék.

Elértünk az ebédlőhöz. De a naplómnak semmi nyoma.