Kedves Naplóm!

A korrepetálás

- Wohohó!- majdnem nevetve nyugtázta egymásba botlásunkat. A szemüvege a lendülettől lentebb csúszott az orrnyergén, így egyik kezével egy gyors mozdulattal feltolta azt. Majd rögtön vissza helyezte a vállamra. Én sehogy sem tudtam reagálni. Csak elvörösödéssel és egy tincs eligazítással az arcomból, ami nem is volt ott, de kínomban nem tudtam hogyan is mozduljak. - Öhm - kezdte - Igazából azt szeretném kérdezni, hogy mivel te olyan jó vagy irodalomból, esetleg segítenél megírni az esszémet? - De hisz te vagy az egyik legokosabb az osztályból, mégis én segítsek? - valami misztikus erők szövetkezése miatt sikerült megszólalnom, bár izgatottságomat így sem tudtam leplezni. - Az egyik, igen. Rögtön utánad - kezével tarkóját vakarva, zavart nevetéssel állt előttem. - Szóval segítesz? Még én sem lehetek tökéletes mindenből, de talán veled menni fog - mondta. Olyan gyorsan vert a szívem és sikítani tudtam volna az örömtől amit most éreztem. Lehet hogy csak én éreztem, de olyan volt mintha épp akkor kezdenék olvadni és a lábam helyett csak egy Leilya színű festéktócsa lenne. - Végül is miért is ne! - Oh hát ez szuper! Isteni! Akkor ma suli után, könyvtár? -Asszem jó lesz a könyvtárban - mosolyogtam. - Király! Akkor suli után - majd egy zavart integetéssel vissza leült a helyére. Nehezen tudtam magamhoz térni, még igazán fel sem dolgoztam az eseményeket.

- Jézusom Leilya! Totál bejössz neki - hívta fel a figyelmem Beth. Olyan izgatottan, mintha most jött volna ki a kedvenc énekesünk új száma. Olyankor rendes rituálét rendezünk. Nyomon követjük mikor jelenik meg, és együtt hallgatjuk meg, és tombolunk rá, és ezt a sorrendet kábé kétszázszor megismételjük. - Áh dehogy is! Hallottad! Csak az esszé miatt kellek neki. - Hagyjál lógva! Hát látszott rajta! Már csak az az egy kérdés van. Hogy fogod megoldani ezt a könyvtárban flörtölős esszé írást, ha haza kell menned letudni a büntid? - a házimunka! Teljesen elfeledkeztem róla. Hirtelen pánikba estem és elszomorodtam, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Amikor elhív egy helyes srác egy privát tanulásra. Ahol köztudott, hogy lehet számítani valamire, persze akkor kell eleget tennem a büntetésemnek. Ha így jobban belegondolok már életem sincs. Már csak azért is szobafogságot, vagy valami feladatot kapok ha túl hangosan veszem a levegőt! Nem nagyon mertem felhívni Anyumat, persze Beth telefonjáról, mert az enyémet már elvette. Megbeszéltük, hogy B fedezni fog, és azt mondom, hogy vele kell bent maradnom, segíteni a háziban. De félelmem hiábavalónak bizonyult, ugyanis meglepetésemre könnyen belement.

Már csak két óra volt suli végéig. Folytonos görcsben volt a gyomrom. Méghogy majd a szerelemtől úgy fogom érezni magam mintha pillangók repkednének! Aha persze! Inkább mintha úgy istenesen hasba vert volna valaki. De mindezek ellenére, vártam a mi kis titkos különóránkat Mattel.

- Szia- jelent meg a hátam mögött, kezei ismét a vállamat szemelték ki maguknak. Ijedtemben kicsit összerázkódtam. - Oh megijesztettelek? Ne haragudj!- úgy mentegetőzött, mintha minimum a macskámat gázolta volna el kocsival. - Nincs semmi baj, csak kicsit váratlanul ért a megjelenésed, ennyi! - Akkor majd máskor figyelek erre! Nem akarom, hogy miattam kapj szívelégtelenséget- nevetett - Akkor... menjünk, keressünk egy asztalt. - majd elindult előre mindaddig amíg egymás mellé nem tudtunk férni, mert mihelyt nagyobb lett a tér, bevárt. Az ajtón belépve balra volt az információs pult, majd rögtön kezdődtek a könyvespolcok jobbra. A pult előtt egy kis térben volt néhány asztal, fotelekkel, az ablak felőli oldalon a sarokban pedig egy kávégép. Mindig friss kávé illat lengte be a könyvtárat. Ahogy haladtunk tovább a bal oldalon is kezdtek sorakozni a polcok vége láthatatlan hosszúságban. Olyan volt, mint egy kisebb labirintus. Kacskaringós, tele útvesztővel. Néhol voltak egy kis "szigetek" asztalokkal és székekkel. De minden egyes beugrót körül vett a rengeteg polc emelvény. A könyvtár végében egy ablak melletti asztalra esett Matt választása, ami pont egy kisebb szökőkútra nézett ki, amelyet este fénytenger árasztott el.

Meglepően könnyen ment vele a beszélgetés. Nem sokat haladtunk afeladattal, mert szinte elsőremegtaláltuk a közös hangot. Volt szó művészetről, tudományról,költészetről. Csupa nem korunkbeli témáról. Észre sem vettük, de már felgyúlt a fény a szökőkúton.-