Kedves Naplóm!

Egy izgalmas nap...

- Vagy a randi után elkezdtek chaten beszélgetni, majd elhív a bálba és megkér, hogy tizenegykor találkozzatok a táncparkett közepén...

- Los Angelesi tündérmese. – felhúzott szemöldökkel válaszolom.

- Vagy a romantikus vacsora után, elvisz egy cirkuszba este, de van ott egy ismerőse aki beenged benneteket, és a kivilágított trapézon bohóckodtok, és mikor mindketten a hálóban landoltok, elcsattan a csók. – ömleng.

- Kémes Hármas.

- Vagy mindketten egy másik időzónában éltek, de ugyanabban a házban, és elkezdtek levelezni egymással...

- Ház a tónál.

- Vagy együtt öregedtek meg és az öregek otthonában a naplódat olvassa föl neked...

- Szerelmünk lapjai.

- Vagy elvisz gondolázni a folyóra, és beérve az alagútba felkapcsol egy kapcsolót és a teljes csillagtérkép jelenik meg a fejed fölött, miközben egy zenekar szerenádot játszik...

- Virtuális szex. Jesszus és én nézek sok filmet... – bal kezemet lekönyökölve az asztalra teszem, úgy simítom meg a tarkómat.

- Vagy...

- Na jól van, most már elég lesz! Ennyi romantikától még a jégkrém is elolvad a fagyasztóban. – szakítottam félbe, mert ha tovább hagyom, hogy ábrándozzon, a létező összes romantikus filmet felsorolva, és gyanítom, az összeset látta, akkor én fogom neki felolvasni a naplóját öregkorunkba, belenőve ebbe a padba. A nagy tervezgetésben egy aprócska tényről mindketten megfeledkeztünk. Szülők! Mind szép és jó, hogy Brad hatra jön értem, de ebből a történetből nem tudnak otthon semmit. Hurrá, még egy közölni való. Mi lesz ha nemet mondanak? Mondjak le egy ilyen nagy lehetőséget? Mert ez egyszeri alkalom, ha most visszautasítom, többet nem fog elhívni. Miután mindkettőnkre rátört a megvilágosodás, gyorsan felkaptuk a táskánkat és elindultunk haza. Beth felvállalta az áldozat szerepét és megkísérel mellém állni az Anyámmal folytatott tárgyalásban.

Félve nyitok be az ajtón, remélve, hogy nincs otthon senki és még egy kis ideig elhúzhatom a szembesítést. De nem jártunk szerencsével, mert kedves édesanyám pont a konyhában tevékenykedett. Ahogy az ajtón belépünk, pont rálátás nyílik az amerikai stílusban berendezett konyhára a szoba végében. Egy kicsit visszább van a nappali a baloldalon. Kellemes otthonos érzetet ad. A barna és a bézs szín dominál leginkább. Jobb oldalon helyezkedik el a lépcső, ami a fenti fürdő, az öcsém, és az én szobám található. Meg persze a padlás-feljáró, ahova kitudja mikor mentek föl utoljára. Én mennyi, körülbelül 5 éves lehettem mikor utoljára fent voltam. Máig kísér az emléke. Kicsi korban, míg a 160 centit el nem éred, minden olyan hatalmasnak tűnik. Ez a padlásra is igaz volt, és még pluszba társult hozzá némi por, pókháló, és egy horrorfilmből kiragadott hanganyag összessége. A lépcső mellett balkéz felől van a kijárat a kertbe. Szépen gondozott bokrokkal, és gyeppel, egy nagy antik szökőkúttal a közepén. Gyakran kiülök a padra olvasni, naplót írni, álmodozni, vagy csak simán, mert jó idő van és imádom, ahogy ki tudom zárni a világot magam körül egy puszta fülhallgatóval, és teljesen belemerülni a természetbe. Ahogy a szél a hajamba kap. A fák illata. Igazán van valami megnyugtató abban, ahogy nézed a falevelek táncát. Nem hallom a susogásukat a zene miatt, de ez épp így van jól.