Kedves Naplóm!

Másnap

Mély álmomat as a fránya vekker zavarta meg. Kezdődhet egy újabb szeretettel és odaadással teli nap. Na -ná, hogy ez egy szarkasztikus gondolat volt. Már rögtön kora reggel.

Nagyon rosszul aludtam as éjjel. Ebből kifolyólag a látvány ami a tükörben fogadott... hát... na hagyjuk is. Még álomtól delíriumos állapotban kezdtem neki a napi rutinomnak. Miközben as orális higiéniáról gondoskodtam egész végig as a bizonyos verseny járt as eszemben. Őszintén, nincs túl sok időm, szóval nagyon össze kéne kapnom magam. Épp ezért ma iskola után elidőzöm kicsit a könyvtárban. Ezekkel a gondolatokkal hagyom el a fürdőszobát, átbandukolva a szobámba. Becsukom magam mögött as ajtót. Na akkor, vegyünk föl valamit. Kihámoznom magam a köntösből.

- Jajj de hideg van.- felkiáltottam, és mint aki lehúzott vagy öt energiaitalt és két bögre erős kávét, kezdtem el felöltözni. Kicsit hamarabbra állítottam as órámat, hogy tudjak még néhány sort írni a naplómba. Tudom kicsit fura, ugyan mi történhetett tegnap este óta, amit feltétlenül le kell írnom. Talán egy szaftos álom? Figyelembe véve, hogy a tudásom bármi -féle testi kontaktussal as ellenkező nem felé, valahol a nullától végtelenig tartó skálán mozog, így sajnos ez nem jöhet számításba. Jó persze ezt nem úgy kell érteni, hogy elképzelésem sincs róla milyen lehet. Másom sincs csak a képzelőerőm. Főleg bioszon, vagy kémián. Nem mintha unalmasnak tartanám őket, csak Brad pont ezeken as órákon ül as ablak melletti sorban pont nekem átlósan. Elveszem abban a csodálatban, ahogy a szőkésbarna haján megcsillan a nap.

Naplót írni tehát nem egy stréber dolog, vagy nem leszel tőle egy antiszociális személyiség. Van barátnőm, meg egy pár jó ismerős akikkel beszélgetek, ez öncélú fejlődést elősegítő cselekedet. Tudom as agyturkászok is azt javasolják írj naplót, írd le mi történik veled, de beválik. As én kis naplóm a titkos kis barátom. Ahova leírom azt, amit csak gondolni merek, de sosem mondanám ki, leírva mégis úgy tűnik nem is olyan gáz. Plusz nagyon sokszor magamnak válaszolom meg a felmerülő kérdéseimet.

Addig addig álmodozom, hogy a lényeget elfelejtem. Leülök as asztalomhoz, magam elé veszem a naplómat, felütöm egy üres oldalnál, a kedvenc tollamat veszem elő, szeretem ahogy fog. Ahhoz, hogy as ember élvezettel írja a naplóját, teli minden féltett titkával, szükséges egy jól kézre eső, jól fogó toll. Toll és toll között is van különbség, biztos volt már ezzel mindenki így. Már épp csak egy miliméter választotta el a papirt és a toll hegyet, mire anyám beront as ajtón.

- Akkor jól hallottam, hogy fent vagy. Remek, beszélni szeretnék veled. - két nehéz sóhaj mellett, a combjait simogatva, lassan leül as ágyam szélére. Én bambán nézvén magam elé, tipikusan as "ezt most nem mondod komolyan" arculattal csapom be a napló kemény lapos fedelét.

- Kérlek. Anyám! Mond mi nyomja kicsiny lelked? - reneszánsz korabeli hangsúllyal válaszoltam.

- Jajj ne humorizálj itt nekem. Komolyan szeretnék beszélni veled.

- Mi a baj? Isten magához szólította egyik soha nem látott unokatesómat, kit csak névről ismertem? - tudom, tudom, nem szép a hangnem, amit édesanyámmal engedek meg, mégis csak ő hozott e világra, de ez most nagyon nem a legjobb alkalom a csevegésre, fontos bejegyzést kell írnom.