Kedves Naplóm!

Egy izgalmas nap estéje

torkomban dobogott a szívem, de most már azt sem tudom, hogy bennem van-e még egyáltalán, vagy olyan gyors ütemet vett föl, hogy nem érezni a pulzusomat.

Anyum nyitott ajtót.

- Leyla! Megjött az udvarlód!

Tágra nyílt szemekkel néztem Bethre.

- Úristen, úristen! Most mi lesz? – a levegőt kapkodva szorítottam a kezét.

- Jézus, nyugi már! Most szépen le libbensz, azt képzeled, te vagy a lány A csaj nem jár egyedülben. De azért próbáld meg, hogy te ne a padlót smárold le így első körben a lépcső alján.

- Kösz, most hogy mondod, lehet be is következik – egyre inkább jött rám a para, most, hogy Beth beleültette a bogarat a fülembe.

- Jajj istenem, menthetetlen vagy, hagyd már, hogy némi bátorítást öntsek beléd.

- Oké, oké, bocsi, bocsi!

Szépen, lassan elindultam a lépcső felé, majd le a lépcsőn. Beth tisztes távolból kísérte végig az eseményeket. Ahogy haladtam lefele, úgy tárult elém a teljes panoráma. Ahogy anyum áll kötényben, konyharuhával a kézben, tetőtől talpig lisztesen a nyitott ajtónál. Brad meg ott állt az ajtóban, egy farmerben, fehér izompólóban és egy kék, csíkos inggel, deszkás cipőben. Őőőőő kicsit úgy érzem túlöltöztem. Sikerült anélkül eljutnom az ajtóig, hogy nem kerültem testi kapcsolatba a szőnyeggel. Egy jó pont.

- Szia Brad! – kistáskámat fogom magam előtt, és lehajtott fejjel nézek felfele tökéletes

arcára. Gyönyörű szemei vannak. Még mindig olyan lehetetlennek tűnik, hogy a suli legjobb pasija engem akar elvinni randira. Mámoratba ejtő.

- Hello!

- Akkor jó szórakozást! Tíz a határidő! - anyum sarkon fordulva tartott visszafele a

a konyhába miközben a kezét törölte a konyharuhába.

Végül elindultunk a kocsi felé.

Az egész este elég fura volt, mondhatni kicsit csalódott vagyok. Az egész akkor kezdődött mikor elindultunk a kocsi felé. Már éppen az autóhoz értünk mikor hirtelen kikerülte és fogta magát majd beült. Most nem az, hogy ez elvárandó vagy ilyenek, de az elején még nem árt megmutatni, hogy tudsz úriember is lenni.

- Nyitva van! Szállj be! Elkésünk! – ha az állkapcsom kiakasztható lenne, valószínűleg

már a betont verdesné. De tettem, amit mondott, beszálltam a kocsiba.

- Hsssz! Vigyázz az ülésre, bőrből van, a tisztítása meg egy vagyon.

Ateljes út javarésze csendben telt. De akadtak témák. Egészen mélyrehatóan belementünk a kocsijafogyasztási paramétereibe, és hogy milyen alkatrészekkel, kütyükkel tuningoltaföl a járgányt, szóval, ha valakinek instant autójavításra lenne szüksége, majdkiteszem a számom a Pancake'sbe. De hogy változatos legyen a felhozatal, szóbajött a gyúrási szokásai is. Mondanám, hogy levegőt alig vettem az eszmecsereközepette, de akkor hazudnék. A vicces az, hogy még ezek után sem tartottamkiábrándítónak. Csak arra tudtam gondolni, milyen kitartó és szenvedélyes azzalszemben, amit szeret, ami a szememben ambiciózus jellemre vall. Mindezek utánmegérkeztünk az ételkészítményt árusító helyre. Egy autósbüfé. Választani semhagyott, már rögtön kérte ki nekem is a kaját. Tovább gurultunk ahol ki isadták a hal rudacskáimat, sült krumplival, meg kólával. Nos, hát sem a hal rudat,sem a kólát nem szeretem. Majd miután azölembe hajította a zacskót és tovább hajtottunk egy kiülős kávézóba ahonnantökéletes rálátás nyílt egy nagykivetítőn a futballmeccsre, közölte, hogy akkorpontosan mennyit is kell fizetnem a kajáért. Bizonyításképp még a blokkot is