Összeforrt Szilánkok

Törés I/1.

A nevem Louie, melyet a vér szerinti szüleim adtak nekem több, mint húsz évvel ezelőtt, miután megszülettem egy csendes kisvárosban. Életem első kilenc évét velük töltöttem, és nem állíthatom, hogy mindig felhőtlen volt otthon a családi béke. Gyermekkoromban hosszú, sötétbarna copfos kislány voltam, néha talán túl csöndes is, aki folyton az anyukájához menekül, ha az oviban egy fiú ellökte, vagy ha kinevettek azért, mert szemüveget kellett viselnie. Aztán történt valami, ami megváltoztatott mindent. Valami, ami miatt árvaházba kerültem, és ami miatt néha még mindig rémálmaim vannak az éjszaka közepén, majd felébredek, a fürdőben megmosom a könnytől és izzadságtól ragacsos arcomat, és reménykedem, hogy Aaron vagy Jared nem hallotta meg a sikolyaimat.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy megemlítsem, hogy nyolc éves koromban egy meleg pár fogadott örökbe, és még mindig náluk lakom, miközben orvosi egyetemre járok. Az együttélés nem tett engem is meleggé, ahogy arról sokan gondolják. Szexuálisan sem lettem visszamaradott, nem kell pszichológushoz járnom... ha kellene is, valószínűleg nem ezért lenne rá szükségem. Megvan mindenem, amit csak szeretnék, egyedül anya hiányzik. Nem egy anya, hanem az én anyukám.

Szeretek az apukáimmal élni. Aaron és Jared nem csak a gondviselőim, hanem a barátaim is. De nem állíthatom azt, hogy nem tapasztaltam soha ennek az örökbefogadásnak a hátrányát. Azonban ezekről nem Aaron és Jared tehetett, hanem a szűk látókörű, ítéletekkel teli emberek, a „ha nem nézek oda nem is létezik", vagy „a melegek nem egyenrangúak velünk, heterokkal" felfogással bíró társadalom, melyben fel sem merül, hogy az emberek olyan sokszínűek, mint maga a világ. Különbözhet a bőrünk, hajunk színe, az, hogy hogyan isszuk a kávét, és az is, hogy milyen embereket preferálunk barátnak... vagy többnek. És bár száz százalékig heteroszexuális vagyok, úgy gondolom, az igazi szerelem lélekből fakad, és innen már csak egy lépés a szexuális vágy. A heterokat valami válaszfal meggátolja abban, hogy a saját nemű emberekhez vonzódjanak. A melegek az ellenkező nemhez viszonyulnak így.

Csak a szívük és a lelkük vezeti őket. Függetlenek, nem igazodnak a társadalom elvárásaihoz, a szerelmük felvállalásáért nem ijednek meg a megaláztatástól, és lázadók... ha nem lennének azok, akkor én most valószínűleg az utcán tengődnék, és nem az anatómia vizsgámra készülnék.

Az agyalapi mirigy működése, a szürkeállomány feladatai...A telefonom csipogása rázott fel az agy működésének csodás világából. Kinyújtóztattam a karjaimat, köröztem néhányat a fejemmel, hogy felfrissüljek, majd a készülék után nyúltam, hogy elolvassam az SMS-t. Liz rövid volt, és lényegre törő.

„ Holnap. 20.30. RedWine. Dögös cuccot húzzál."

Elmosolyodtam az üzenetet olvasva. Miért nekem kéne dögösen felöltözni, amikor ő akarja elcsábítani a zenekar új énekesét? Az a sanda gyanúm támadt, hogy össze akar hozni valakivel, ha törik, ha szakad. Liz már csak ilyen volt. Nagy szájú, független, és baromira irigyelte, hogy két apukám van. Volt olyan barátnőm is, akit sosem engedtek el hozzánk emiatt, de ha Liznek megtiltották esetleg, akkor sem foglalkozott velük. Évek óta négyesben mentünk a Pride rendezvényekre, és Liz imádott az arcára szivárványszínű zászlót festeni. Ő szeretett a középpontban lenni. Én nem igazán... kivéve, ha túl sokat ittam. Végül is jól kiegészítettük egymást.

Valaki türelmetlenül kopogtatott a bejáraton. Liz szokta ököllel verni az ajtót, de hát mit keresne itt, öt perccel az SMS után? Ahogy ezen gondolkodtam, már úton voltam az előszobába, és mikor kitártam az ajtót, kérdőn néztem legjobb barátnőmre.

- Azt hittem, csak holnap találkozunk – vallottam be, miután nem szólalt meg, csak vigyorgott.

Mosolya egészen a füléig szaladt, szőke haja, melybe pink tincseket rakatott, csillogott az erős napfényben.