Összeforrt Szilánkok

Törés I/4.

A kocsiban hátrahajtottam a fejem a fejtámlához, és kifelé bámultam az ablakon, ahogy elszaladt mellettünk az éjszakai város. Elmúlt éjfél, ilyenkor már csak a részegek, és a hajléktalanok kóboroltak az utcákon. Talán már a bárt is zárva találom – futott át a fejemen a gondolat.

- Ez az egész kínos nekem, és nem segít, hogy szóba se akarsz velem állni. Mellesleg Kade vagyok. És te?

Felé fordultam, és alaposan megvizsgáltam az arcát. Velem egykorú lehetett, a haja barna volt, a szeme pedig hihetetlenül kék.

- Louie – vetettem oda, és tovább bámultam az utcákat, amin áthajtottunk.

- A barátaidnak pedig Lou.

- Igen – válaszoltam, mikor felidéztem magamban a Jareddel folytatott szóváltásunkat.

Újra ránéztem, mert valahogy vonzotta a tekintetemet az a sebhely, ami az állától indult lefelé, a torka irányába. Jarednek jó ízlése volt mindig is, ezt meg kell hagyni. Kade arca tökéletes és szimmetrikus volt leszámítva azt a vékony csíkot. Mikor észrevette, hogy nézem, óvatosan rám mosolygott, én pedig elkaptam a tekintetem, mintha lebuktam volna – végül is ez történt. Fél szemmel figyeltem, ahogy visszafordult az út felé, még szélesebb mosollyal az arcán. Ez a pasi tisztában van vele, hogy bármit elérhet a csinos pofijával.

- Köszi, hogy elhoztál – szóltam vissza a lehúzott ablakon, amikor kitett a bárnál.

- Nincs mit. Talán még látjuk egymást.

- Lehet – mondtam inkább csak magamnak és elindultam a szórakozóhely felé, meg sem vártam, míg elhajt a kocsival.

A RedWine bejáratánál minden csöndes volt, tudtam, hogy nemsokára zárnak, de talán még tudok beszélni Ivettel. Semmi esélyét nem láttam, hogy Liz még nem ment haza, egyedül, vagy valaki társaságában. Összehúztam magamon a dzsekit, amit a táskámból halásztam ki még a kocsiban, és beléptem. Már csak néhányan lézengtek odabent, a színpadot is lepakolták. Halkan szólt valami háttérzene a hangfalakból, és minden olyan nyugodtnak tűnt. Odaléptem a pulthoz, és leültem egy székre. Amikor Ivett megfordult és észrevett, boldog mosoly terült szét az arcán.

- Mi újság édesem? Öntsek valamit?

- Csak egy kólát kérek – válaszoltam miközben a táskámat ledobtam a földre.

- Szar estéd volt? - elővett egy üdítős poharat, és teletöltötte nekem.

- Valami olyasmi.

Nem faggatózott, csak letette elém a kólát, és folytatta az italok rendszerezését maga mögött.

- Mindenkivel megesik, hogy nem jól alakulnak a dolgai. De szerencsére ezek általában csak átmeneti dolgok – megfordult és a kezét a kezemre tette, biztatóan a szemembe nézett. - Minden rendbe fog jönni.

A Skid Row klasszikusa ment éppen a lejátszóban és akkor felerősödött a háttérzene – vagy legalábbis ezt gondoltam elsőre – de aztán leesett, hogy valaki énekel mögöttem.

- „We spent the summer with the top rolled down

Wished ever after would be like this

You said I love you babe, without a sound

I said I'd give my life for just one kiss

I'd live for your smile and die for your kiss"

Úgy mosolyogtam, mintha teljesen elment volna az eszem. Nem gondoltam volna, hogy ma éjjel még igazán boldog leszek. Lassan fordultam meg a bárszéken, és azonnal Oliver ölelésében találtam magam. Először meglepődtem, de utána én is ugyanolyan melegen üdvözöltem őt, magamhoz szorítva, mint olyasvalakit, akit régen elvesztettünk, és most végre megtaláltunk. Alkohol, izzadtság és füst szaga volt a ruhájának, de ez csak még inkább emlékeztetett azokra az időkre, amit itt, ebben a bárban töltöttünk. Az ujjaim a hajába túrtak, és nagyon kellemes volt a tapintása.