Összeforrt Szilánkok

Szikra II/2.

Másnap, mikor már Kade lakása felé tartottam munka után, felhívtam Liz-t. Már legalább ezerszer átpörgettem a fejemben az előző este történteket, és úgy éreztem, meghalok, ha valakivel nem beszélhetem meg.

- Szia. Mi újság? - hallottam Liz vidám hangját a vonal másik végéről.

- Szia. Éppen a gyakorlatról indultam haza, és gondoltam, felhívlak.

- Hm – mondta elnyújtva. - Ha felhívsz, annak mindig van valami konkrét oka, úgyhogy ki vele. Nem veszem be, hogy csak csevegni akarsz – tette még hozzá.

Elmosolyodtam. Liz mindenkinél jobban ismer engem, és ezt folyton elfelejtem.

- Tegnap találkoztam Oliverrel... megint – vágtam bele.

- Te jó ég, az a pasi – kezdte Liz őszinte ámulattal a hangjában. - Benedvesedek tőle, ha ránézek... és ha még énekel is...

- Hű, még nem is mondtam, hogy ma énekelni fogok vele – motyogtam inkább csak magamnak, de persze Liz is hallotta. - Ugye ott leszel?

- Az biztos – válaszolta elszántan, és tudtam, hogy senki nem tudná megállítani, hogy ma megint az első sorban tomboljon. - A múltkor beszéltem vele két percet, és említett téged.

- Valóban? - kérdeztem óvatos kíváncsisággal a hangomban.

- Igen. Mondtam neki, hogy van egy közös ismerősünk, azaz te. Felcsillant a szeme, és azt válaszolta, gyerekkorotokban énekeltetek együtt, és hogy most is szeretné, ha lenne rá lehetőség. Szóval meggyőzött? Én mindig is mondtam, hogy jó a hangod.

- Meggyőzött – mondtam mosolyogva. - Tudja, hogy életem értelme a zene.

- Tetszik neked?

Váratlanul ért Liz kérdése, és hirtelen nem is tudtam, hogy tagadjam, vagy ne. Végül a középutat választottam.

- Ez bonyolult – nyögtem ki, és befordultam abba az utcába, ahol Kade lakott. - Jól néz ki, persze. De barátok vagyunk – próbáltam magyarázni a helyzetet. - Szóval bonyolult – ismételtem.

- Történt valami köztetek, ezért hívtál, ugye? - kérdezte izgatottan. - Mindent tudni akarok, kérlek!

Vettem egy mély levegőt, és megálltam a megadott cím előtt.

- Csókolóztunk.

- Jó volt?

- Nagyon.

- Akkor nem értem, mi a gond – vallotta be. - Jó pasi, jól csókol, kedvel téged, régről ismeritek egymást.

- Nem akarom egy futó kaland miatt elveszíteni a barátságát – suttogtam, és a szavaim tele voltak szomorúsággal és kétellyel.

- Figyelj, nem kell mindennek úgy végződnie, mint Adammel. Jó vége is lehet, például úgy, hogy nem végződik sehogy.

Nevetnem kellett Liz agyafúrt biztatásán, ahogy próbált belém lelket önteni. Tudtam, hogy jobban nem is dönthettem volna, és már tegnap este fel kellett volna hívnom. Csak attól tartottam, hogy már annyit parázok minden miatt, hogy unja, hogy mindig neki kell segítenie. Tévedtem.

- Nem is tudod, mennyire jó, hogy vagy nekem – mondtam őszintén.

- Jól van, de ne érzelgősködjünk - nevetett. - Akkor este találkozunk?

- Igen, csak még el kell intéznem valamit – válaszoltam, miközben odaléptem az ajtóhoz.

Elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy nyolcra ott leszünk a bárban, aztán mikor letettük, becsöngettem Kade lakásába.