Összeforrt Szilánkok

Forradások - V/3.

- A fenébe, megint összekarmoltalak – jegyeztem meg bosszankodva, ahogy láttam, hogy Kade is az elszenvedett sérüléseket nézi a vállán, a nyakán, a mellkasán, és igyekezett úgy fordulni, hogy a fenekén lévőket is megvizsgálhassa a hálószoba tükörben.

- Szólhattál volna, hogy egy vadmacskával költözök össze – fordult felém vigyorogva.

Na igen, akármennyire is hihetetlen, egy hónap után úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, és ennek örömére éjjel egy fergeteges szexpartit csaptunk, onnan a sok vörös csík az egész testén. Nem volt időm sokat morfondírozni, máris ott termett mellettem, és befeküdt a paplan alá, amivel én takaróztam.

- Agyonnyomsz – szörnyülködtem, pedig valójában imádtam, mikor elterült rajtam az egész testével, mint egy forró takaró. - Mi lenne, ha aludnánk még? - kérdeztem, és egy hatalmasat ásítottam.

Kade játékosan megnyalta a fülemet, és a szemeim úgy pattantak ki, mintha sosem lettem volna éberebb. A hasam aljában várakozóan összehúzódtak az izmok, az átkozottak még a végkimerülés határán is képesek voltak dolgozni.

- Mi lenne, ha szexelnénk még? - duruzsolta, és mikor felült a combjaimon, ujjával bonyolult indákat kezdett rajzolgatni a mellkasomra, amíg várt a válaszra. Hiába fészkelődtem alatta, nem tudtam elérni, hogy a keze eltévedjen, és megérintse a mellbimbómat. Tisztában voltam vele, hogy addig fog kínozni, amíg be nem adom a derekam, és ki nem mondom: kérem a repetát. Próbáltam köztes utat választani, rámarkoltam a péniszére, ami érzékien megfeszült az ujjaim között, azonban elkapta a csuklómat és megcsóválta a fejét.

- A-a. Mondd ki, mit akarsz!

- Téged – rebegtem, és éreztem, hogy máris forr a vérem.

- Ez nem elég jó válasz, magamtól is kitaláltam – vetette oda, de egyértelmű volt, hogy azért tetszett neki, amit mondtam. - Akarod, hogy nyaljam az isteni puncidat? Vagy te szeretnéd érezni az ízem a szádban? Egyszerűen csak hatoljak beléd, és keféljelek végkimerülésig? Itt, vagy a zuhany alatt? Csináljuk az erkélyen, mint múltkor? Esetleg használjunk valami...

Felnyikkantam, mire Kade torkára forrt a szó. Eddig bírtam, a képek megállíthatatlanul villantak fel lelki szemeim előtt, és száguldó gyorsvonatként öntött el a kéj.

- Ez még mindig nem jó válasz – morogta lehunyt szemekkel, és biztos voltam benne, hogy ő is hasonló gondolatokkal küzd.

Lázasan járt az agyam, és mikor végre leesett, mire is vágyok igazából, elmosolyodtam.

- Én akarok felül lenni – böktem ki végül.

Kade szeme kipattant, és úgy vizsgálgatott, mintha arra utaló jelet keresne, hogy csak tréfáltam. Mikor nem talált semmi furcsát rajtam, nyelt egy nagyot, és lekászálódott rólam.

- Oké – mondta elnyújtva, és igyekezett kényelmesen elhelyezkedni az ágyon. Vigyorogva ültem a csípőjére, csak akkor komorodtam el, mikor észrevettem, hogy dermedten fekszik alattam, mint egy hideg kőszobor.

- Ha ennyire nem tetszik ez az egész, akkor hagyjuk – motyogtam.

- Ne! - szólt rám, és tenyerét a combjaimra fektette, hogy egy helyben tartson. - Furcsa így nekem, de először minden az volt, amit együtt csináltunk. Nem volt olyan, ami végül ne lett volna jó, szóval szeretném megpróbálni. A tiéd vagyok.

Annyira szerettem, hogy arra nincsenek szavak. Lehajoltam hozzá, és végigpusziltam az angyali arcot, míg ő minden mozdulatomat félig lehunyt pillák alól követett.

- Mi az, amitől tartasz? - kérdeztem halkan, mert szerettem volna mindent megtudni róla, ki kellett derítenem, mire kell ügyelnem, és talán idővel sikerül a rossz emlékeket száműzni.