Összeforrt Szilánkok

Izzás IV/1.

A második pohár pezsgő után kezdtem magam igazán elevennek érezni. A földön ültünk, hátunkat a kanapénak támasztottuk, és újra koccintottunk.

- Ezt mire? - kérdezte Kade vigyorogva.

- Arra, hogy végre hagyom, hogy a vágyaim irányítsanak – mondtam ünnepélyesen. - Hihetetlen, mennyire szabadnak érzem magam.

- Tudod, ezzel én is így vagyok már azóta, hogy eljöttem otthonról, abból az istenverte palotából. A sznob családokban nem illik melegnek lenni, a fekete bárányoknak el kell hagyniuk a csordát... Amúgy is untam magam a sok birka között.

Összenéztünk, és kitört belőlünk a nevetés. Először próbáltam visszafogni magam, hiszen mégiscsak komoly témáról volt szó, de mikor ránéztem, a mosoly már ott bujkált a szája sarkában.

- Kade, te nagyon hülye vagy – mondtam, mikor kicsit csillapodott a kuncogás.

- De azért szeretsz, ugye? - kérdezte, és a szemeit hatalmasra nyitotta, miközben a pilláit is rebegtette.

Odahajoltam hozzá, és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Elfintorodott, és letörölte a vörös rúzsom nyomait, majd vádlón mutatta az elszíneződött ujjbegyeit.

- Le merném fogadni, hogy még sosem voltál rúzsfoltos – cukkoltam.

- Ami azt illeti, de. Ha valami rokon kidőlt a sorból, vagy ha bármilyen családi összejövetel volt, az öregasszonyok szerettek csókolgatni – mondta, majd gyorsan lehúzta az ital maradékát. - Az egyiküket szerettem, mindig citromos pite illata volt – suttogta, majd hátrahajtotta a fejét a kanapéra. - A nagymamám... ő imádott engem, feltételek nélkül.

Kicsit közelebb bújtam hozzá, a térdeimet felhúztam és rátámasztottam az állam.

- Elden nagyon szeret téged, és Nad is kedvel, továbbá én is itt vagyok neked – soroltam neki, és reméltem, újra visszatér a jókedve. - Nem mondtad el, hol szerezted a sebhelyedet – faggatóztam. Végre újra elmosolyodott, és felém fordult.

- Öt éves voltam, amikor a kutyánk meghalt, és napokig bánatos voltam miatta. Nagyi azt mondta, hogy Shadow felment a mennybe, és közben az égre mutatott – keserédes nevetés bujkált a szavai között, ahogy folytatta. - Felmásztam egy fára, hátha meglátom, hogy kap-e odafenn elég csontot. A súlyom alatt letört az ág, és majdnem tényleg elmentem megnézni, hogy jól megy-e Shadow sorsa a túlvilágon.

Vigyorogtam az aranyos történet hallatán, és a meleg ellenére megborzongtam, amikor a karja átölelte a vállamat. Bámultam a poharam alját, és igyekeztem összeszedni magam, nem akartam ott mellette elolvadni. Hirtelen fehér világosság támadt a szobában, és mindketten a nyitott erkélyajtó felé kaptuk a fejünket.

- Villámlik – jelentette ki Kade, és figyelte, ahogy a feltámadó szél ide-oda mozgatta a függönyt. - Milyen volt Naddel?

A kérdése váratlanul ért, és igyekeztem egy korrekt választ megfogalmazni elködösült elmémben. Nehezebb volt, mint gondoltam.

- Kellemes – feleltem bárgyún vigyorogva. - Imádom azt a pasit.

Kade szótlanul bólintott, majd újra a kint éppen bemelegítő viharnak szentelte a figyelmét. Kicsit arrébb csúszott, kezeit felnyújtotta és pólóját áthúzta a fején.

- Ne... ez... nem jó ötlet – dadogtam, és próbáltam másfelé nézni. Végül elnevettem magam, magam sem tudom miért. Illetve tudom... az alkohol.

- Ugyan már, ezerszer láttál így – somolygott rám. - Nagyon meleg van itt, egy kicsit élvezni akarom, hogy befúj a szél.

Varázsütésre újra fellibbentek a függönyök, a hűs szellő odakintről eső és por illatát hozta be. A kislámpa fényében láttam, ahogy Kade karja libabőrös lett, az apró szőrszálak az ég felé meredtek. Képtelen voltam levenni a szemem a testéről. Olyan csodálatos volt, annyira élő, ahogy minden mozdulatnál az izmai megmozdultak a bőre alatt, megfeszültek majd elernyedtek. Be akartam minden porcikáját járni a kezemmel, és nem hittem el, hogy ez bárkinek megengedett, aki fizet, kivéve Eldent és engem.