28. fejezet

3.7K 202 4
                                    

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy akadt egy kis konfliktusom a wattpad mobilos alkalmazással. Azt írja, hogy a 27. fejezetet nem publikáltam, mikor igen, vote és komment is jött rá. Szóljatok, ha ti mégsem látjátok, és akkor kezdek vele valamit. Jó olvasást! :)

Ahogy megláttam a saját kipirult, zilált alakomat a tükörben, kis híján felsikkantottam. Gőzerővel igyekeztem rendbe szedni magamat. Beletelt pár percbe, mire újra normálisan néztem ki. Nagyot sóhajtva kiléptem a fürdőszoba ajtaján.

- Kérsz valamit? – állt fel Derek, ahogy meglátott.

- Van teád? – kérdeztem vissza, miközben összefontam magam előtt a karjaimat. Most, hogy nem melegített, kezdtem érezni a hűvöset.

- Persze – biccentett, majd útját egy másik helyiség felé vette.

A konyha is olyan volt, mint a fürdő. Elütött a „ház" többi részétől. A bútorok sötétbarnák voltak, fából készültek és nem voltak különösebben modernek, de furán más volt, mint a nappali-szerűség. Derek a vízforralóhoz lépett. Nem tudom, miért lepett meg, hogy ilyenje is volt. Feltette a vizet, majd hátat fordított a pultnak, nekidőlt és izmos karjaival megtámaszkodott rajta. Egy pillanatra összevonta a szemöldökét.

- Itt van Stiles – jelentette ki.

- Honnan tudod? – döbbentem meg. Felhívta volna?

- Hallom az autója hangját. Ilyen ősrégi cuccal se járkál más – felelte, és láttam, hogy jót szórakozott a reakciómon.

- Hallod?! De a jeep odalent van! – böktem ki az ablakon.

- Tudom – nevetett fel. Hevesebben vert a szívem, ahogy realizáltam, hogy megnevettettem a mindig morcos Derek Hale-t.

- A vérfarkasok látása, hallása és szaglása is sokkal jobb, mint az embereké – magyarázta, majd megpaskolta a fejemet, mire játékosan oldalba böktem.

Stiles arra érkezett meg, hogy Derek a konyha közepén csikiz, én meg visongva és nevetve próbálok menekülni előle. Ahogy észrevette a fiút, abbahagyta a kínzásomat és felegyenesedett.

- És tényleg itt van – pillantottam fel Derekre hitetlenül, a ruhám gyűrődéseit kisimítva. A férfi halványan rám mosolygott, végigsimított a hátamon, majd minden jelét letörölte az arcáról annak, hogy ő egy érző emberi lény, és komoran Stilesra pillantott.

- Mit akarsz?

A fiú még mindig döbbenten tátogott az előbbi látványtól.

- Én meg azt hittem, hogy végig faarccal beszélgettek a kanapén ülve – rázta meg a fejét. – Igazából amikor bejöttem, el nem tudtam képzelni, hogy mit csinálsz vele... Mindegy is, inkább hagyjuk. Scott nincs itt? Nekem azt mondta, este hozzád jön.

- Én erről nem tudok. Itt lakom, ez nem valami ifjúsági klub, ahová bejelentés nélkül bármikor bejöhettek – vonta fel a szemöldökét Derek. Aham, sejtettem, hogy nem örül ennek annyira, amikor először itt voltunk.

Stilest szemmel láthatóan pont ez zavarta a legkevésbé. Miután realizálta, hogy a haverja nincs itt, idegesen kifújta a levegőt, elköszönt tőlünk és elment.

Alig negyed órával később Scott törte be az ajtót. Derekkel akkor épp a kanapén ültünk. Ahogy a fiú meglátott minket, elvigyorodott.

- Sziasztok, Rómeó és Júlia. Stiles itt van?

Derek arca leírhatatlan volt.

- Az előbb ment el. Utána rugdossalak vagy legközelebb megtanulsz szólni, ha valakihez gyűlést szervezel? – kérdezett vissza ingerülten, mire Scott elkomorodott.

Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)Where stories live. Discover now