Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

9. fejezet

Úgy volt, ahogy sejtettem. Stiles a suliban az első két óráig feltűnően kerülte a tekintetemet. Ő Scottal lógott, én mindig más osztálytársammal beszélgettem, így nem volt túl sok alkalmunk találkozni kettesben. Igazából most kivételesen annyira nem is akartam. Én is haragudtam rá egy kicsit.

Harmadik óra után kellett volna gyanút fognom, mikor is Allison, Scott barátnője hívott valahová (a sulin belül). Se a lánnyal, se a sráccal nem beszélek annyit annak ellenére, hogy Stilesszal milyen jóban vagyok, de azért követtem őt, egészen a kémia teremig. Előtte lecövekeltem, és gyanakodva néztem Allisonra.

- Miért akarsz pont itt beszélni? – Ez a hely ugyanis Stilesék „titkos" búvóhelye volt. – Vagy várj csak, nem is te szeretnél magadtól, hanem valaki megkért rá!

Már rájöttem, hogy mi a helyzet, de azért karba font kézzel vártam a lány magyarázatát.

- Bocsi, de annyit magyarázott nekem, hogy nem tudtam nem belemenni – nézett rám bűnbánóan Allison. – Mondtam neki, hogy keressen meg ő, de nem akarta. Összevesztetek? Úgy tudtam, elég jóban vagytok.

Megráztam a fejemet, majd kicsaptam a teremajtót, és becsörtettem a laborba.

Odabent Stiles és Scott álltak egy asztalnak dőlve, ahogyan vártam. Csípőre tett kézzel lefékeztem az előbbi egyén előtt.

- Mi van veled? Most komolyan, miért hajtogatod mindig azt, hogy veszélyes alak?! – csaptam bele a téma közepébe.

- Mert az is – vont vállat Stiles.

- Igen? És ezt alá is tudod támasztani valamivel, vagy csak úgy állítod?

- Azt... nem mondhatom el, de bízz bennem!

Azt hiszem, itt ismét elérkeztem a kiabálós-csapkodós pontra. Az öklömmel ráütöttem az asztalra, ahogyan szoktam, ha mérges vagyok. Idegesítő és nevetséges szokás tőlem, de reflexből jött mindig.

- Mégis hogy bízzak benned, ha lassan hónapok óta titkolózol előttem? Nem, nem vagyok sem hülye, sem vak! Tudom, hogy van valami veled és Scottal, aminek valószínűleg köze van Derekhez is, de ha annyira szörnyű, amit csinál, akkor mondd el! Ha igazad van, nem fogok idióta módra a karjaiba hullani, de ha csak annyit tudok, hogy rossz, és kész, akkor azzal mit kezdjek?!

A két srác összenézett. Scott már nyitotta volna a száját, de Stiles a felemelt mutatóujjával elhallgattatta. Allison a háttérben állt, kicsit zavarban volt, az ajkát harapdálta. Felsóhajtottam.

- Tudom, hogy nem rossz szándékból csinálod ezt, de az életben lesznek még rizikós helyzetek, és nem védhetsz meg mindegyiktől – mondtam jóval halkabban, és vártam a reakcióját. Csak biccentett, és sokáig nem is mondott semmit. Láttam, hogy már nem haragszik rám, de magában vívódott, és az aggodalom kiült az arcára.

Két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és átöleltem.

- Mi lenne, ha hagynád, hogy minden menjen a maga útján? Ha veszélyes a helyzet, ígérem, kiszállok!

Nem gondoltam, hogy valaha is megtörténne ez, de azt mondtam, ami jobban közelített ahhoz, amit valószínűleg hallani akart. Derek első látásra talán rémisztő volt, és általában morcos, de nem rossz ember – a nyakamat mertem volna tenni erre. Nem volt rá bizonyítékom, de határozottan éreztem. Nem érdemelte volna meg, hogy csak azért utáljam, mert mi van, ha mégis rossz.

Stiles is átölelt, hosszú ideig álltunk így.

- Nem ígérem, hogy egy rossz szavam sem lesz, de megpróbálom visszafogni magam – felelte. Ezzel azt hiszem, kvittek voltunk. Egyikünk akarata sem teljesült, de nem mondhatjuk, hogy nem történt semmi.