Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

36. fejezet

Peter sokkal másabb volt, mint aminek megismertem. Lehet, hogy nem miattam volt épp olyan, amilyen, de határozottan nem az a pszichopata nagybácsi volt, akivel Beacon Hills-ben találkoztam.

Elvitt fagyizni, moziba, még állatkertbe is. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet képes lenne tenni bárkiért is.

Egyik este épp a szobámban ültem az ágyon, a ruháimat hajtogattam, amikor átjött. Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Azt hittem, megint lehív a bárba vagy valami ilyesmi, de helyette nemes egyszerűséggel leült mellém az ágyra. A kezeit lazán összekulcsolta az ölében.

- Gond van? – kérdeztem óvatosan, mire megrázta a fejét.

- Dehogy, pont ellenkezőleg... A többiek elkapták Paige-et, mehetünk, vissza.

Kiejtettem a kezemből a pólót, amit épp fogtam és tátott szájjal néztem Peterre. Ez olyan... őrülten hihetetlennek tűnt.

- Pakolj össze, Derek már biztosan vár téged. – A mondandója végeztével egy gúnyos mosolyt vetett rám, felállt és az ajtóhoz sétált.

- Engem? De ő... - Összevont szemöldökkel keresgéltem a szavakat. Derek nevének említésére gombóc keletkezett a torkomban. – Ő valaki mással van, mi köze van hozzám?

- Majd megmagyarázza. – A férfi ezeket a szavakat szinte suttogta, majd kilépett a folyosóra és becsukta maga mögött az ajtót.

Lehet, ostoba módon, de feltűnt bennem a remény egy sugara. Remegő kézzel dobáltam be mindenemet a táskámba, majd átrohantam Peterhez, úgy kopogtattam az ajtaján, mint egy őrült. Mikor kinyitotta, kis híján beestem a szobába. Lopva körbepillantottam: nem volt katonás rend, de nem is számítottam rá. Látszott rajta, hogy sok időt tölt el itt, mindenhol az ő tárgyai hevertek. Peter megköszörülte a torkát, mire rákaptam a tekintetemet.

- Készen vagy? – kérdezte, a kezébe véve egy kocsikulcsot. Értetlenül néztem a tárgyra, ugyanis neki tudtommal nem volt autója.

A táskámat megint ő cipelte. Látszólag meg se kottyant neki a súlya. Odalépett a portán a pultnál ülő nőhöz és elé csúsztatta a szobám kulcsát.

- Köszönjük, Ellen.

A nő zavarában elpirult.

- Nincs mit. Az autó a hátsó parkolóban van.

Továbbra sem érttettem, hogy akkor az most kinek a tulajdona, de nem kérdezősködtem. Izgatottan toporogtam, amíg el nem indultunk a kijárat felé.

Peter bedobta a cuccomat egy hatalmas, fekete terepjáró csomagtartójába, majd felém biccentette, hogy üljek be. Mivel Peter vezetett, az anyósülést választottam. Odakint már sötét volt, a férfi pedig villámsebességgel szelte az utakat, mégsem féltem mellette. Egész úton csöndben voltunk. A Beacon Hills-t jelző táblánál már majd' kiugrott a szívem a helyéről, úgy dobogott.

Nem tudom, mire számítottam, de amikor Derek lakása felé vettük az irányt, megdöbbentem. Soha életemben nem voltam olyan izgatott, mint akkor, amikor az épület lépcsőjén sétáltam fel. Peter elhúzta az ajtót, elém pedig a következő látvány tárult: Allison, Erica és Lydia a kanapén ültek, jöttömre az utóbbi egy mosolyt villantott rám. A jobb oldalukon a spanyol nő és Derek álltak egymás mellett, halkan beszélgettek. Tisztán láttam, hogy mikor a férfi meglátott, azonnal elkapta a tekintetét. Keserűen elmosolyodtam. Isaac, Boyd és Scott bal oldalon álltak, Stiles pedig egyenesen felém tartott.

- Zara! Hol a fenében voltál?! Tudod, mennyire megijesztettél?! – Reagálni sem volt időm, a fiú azonnal az ölelésébe zárt.

- Sajnálom – súgtam, a szememet lehunyva bújtam hozzá. Mikor elhúzódtam tőle, akkor tűnt fel, hogy Peter épp ki akar menni az ajtón.