Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

18. fejezet

Másnap reggel Stiles némileg megviselten érkezett suliba. Állítólag ő is átbeszélte a fél éjszakát Scottal, plusz kicsit meg is fázott, amit nem találtam logikátlannak, ugyanis az edző imádta őket kint futtatni a hidegben. Ettől függetlenül a beszélőkéje ugyanolyan jó volt, továbbra is ontotta a szarkasztikus megjegyzéseit mindenre, ami élt és mozgott. Adeline-t sikerült is jól felidegesítenie, úgyhogy amíg ők a szócsatájukat vívták, megbeszéltem Scottal is, hogy délután megyek velük Derekhez. Ő látszólag jobban örült a hírnek, egy elégedett mosolyt villantott rám beleegyezése jeléül. Innentől kezdve az útjaink kettéváltak, én a morcos Adeline-nel tartottam, míg a fiúk elmentek a másik irányba. Ez az iskolában általában így ment.

Adeline percekig csöndben jött mellettem, ami nem volt rá jellemző. Egy kihaltabb folyosórészen rá is kérdeztem, hogy mi történt. A szája szélét rágcsálva nézett rám.

- Hát... Nem lehet, hogy esetleg... Mesélted, hogy Stiles nagyon ellenkezett, mikor Derekről volt szó, és emellé ezer éve ismer téged, és mindig nagyon kedves veled. Nem lehet, hogy tetszel neki? - kérdezte óvatosan, egyenesen a szemembe nézve.

- Tessék? - nevettem fel a képtelen ötleten, miután felfogtam, hogy miről beszél. - Biztosan nem. Születésem óta ismerem, tudnám, ha így lenne, és egyébként is, neki tényleg Lydia jön be. De ez most hogy jutott az eszedbe?

- Hát, már egy ideje gondolkoztam rajta, mert olyan fura, mikor veled van, de oké... Hiszek neked.

Adeline sokszor bármibe képes volt szerelmet belelátni. Most biztos voltam abban, hogy téved. Stilesszal együtt nőttünk fel, majdnem minden nap látjuk egymást. Olyanok vagyunk, mint a testvérek, egy ilyen dolgot nem tudna előlem eltitkolni. Látnám rajta. Egyszerűen csak aggódik, hogy Derek valami rosszba visz bele.

Emlékszem, egyszer oviban kihallgattuk, hogy a szüleink mit beszélgetnek. Azzal poénkodtak a konyhában, hogy Stilesszal össze fogunk házasodni, mi pedig komolyan vettük. Akkoriban én teljesen biztos voltam abban, hogy nekem a férjem egy másik ovis kisfiú lesz, amit Stiles is tudott, és pár napig azon ötleteltünk, hogy ezt hogyan oldjuk meg. Akkor a szüleinknek feltűnt, hogy túl komolyan vagyunk, és mikor elmeséltük nekik, hogy mi a baj, csak nevettek. Aztán pár év múlva Stiles találkozott Lydiával, és míg neki a lány azóta a nap óta tetszik, én egészen mostanáig nem is gondolkodtam komolyabb kapcsolaton, mint a Google Képeken nézegetni a kedvenc hírességeimet. Na jó, ez így nem teljesen igaz, csak érzékeltetni akartam köztünk a különbséget.

***

Suli után Stiles és Scott megvártak, hogy velük tartsak Derekhez. A két srác elül ült, és a szokásos kódnyelvükön beszélgettek, én meg hátul unatkoztam. Alig vártam, hogy végre odaérjünk, és valakivel normálisan tudjak beszélgetni. Mondjuk azért arra számítottam, hogy Derek a két fiúval ellesz egy darabig, mivel eredetileg csak ők mentek volna.

Úgy vettem észre, Derekhez mindenkinek szabad bejárása van. A fiúk nem kopogtak, nem hívták fel, egyszerűen csak bementek hozzá. Még a köszönést is lazán kihagyták. Azért ő sem törte magát annyira, egyedül hozzám jött oda, hogy adjon egy puszit (amit Stiles leplezetlen rosszallással figyelt, amíg Scott oldalba nem bökte - azután már azzal volt elfoglalva, hogy a barátját szidta meglehetősen szenvedő arccal).

Gondoltam, valahová félrevonulok, amíg ők beszélgetnek, de Derek nem hagyta. Összekulcsolta az ujjainkat, és maga után húzott a hatalmas ablak előtt álló asztalhoz, ahol egy nagy térkép volt kiterítve, piros filccel összefirkálva. Nem értettem semmit abból, amit mondtak, de azért figyeltem, hátha rájövök. Ők persze gondosan megválogatták a szavaikat, teljes tudatlanságban hagyva engem. Derek tényleg hamar lerendezte őket, ahogy ígérte: nagyjából negyed óra múlva el is mentek.