Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

15. fejezet

Közben rájöttem, hogy milyen kutyus ez! A nagynénim csivavája, Liza! Anya felhozta, hogy engem zaklasson, amíg a felnőttek beszélgetnek, mert én vagyok a kutyabolond. :D Nem is tudom, az ilyen nagyszájú, apró kutyákkal valamiért kevésbé jövök ki. Mikor először találkoztunk, az valami ilyesmi volt:

Nagyim: Itt a Liza, a kutya, akiről meséltem!

Én: De jó, hol? *keresem a szememmel, lépek előre*

Nagyim: RÁ NE LÉPJ!!

Én: *lenézek a bokámhoz* Jaaa...!

Hehe :D Már vagy negyed órája megállás nélkül ugat. Na jó, hagylak titeket olvasni, megyek vissza Lizához bwahahaha!! :DD

Derek Hale

Mikor meghallotta Stiles hangját, kedve támadt megölni valakit. Jelen esetben magát a srácot, aki bűzlött a dühtől. Rendben, jogos volt az aggodalma, de idegesítően túlzásba vitte. Úgy viselkedett, mintha a lány apja lenne, nem pedig a barátja, Derek meg a legkevésbé sem érezte úgy, hogy engedelmeskednie kéne egy tizenhat éves, gyenge, teljes mértékben emberi fiúnak. Fél kézzel el tudta volna intézni, hogy soha többet ne keljen fel, mégis állandóan hősködni próbált.

Legyőzte a késztetést, hogy leüsse Stilest, elvére mégiscsak jóban van a lánnyal, meg aztán sok szemtanú lenne rá. Felállt, és karba font kézzel lenézett a fiúra.

- Megtaláltad? – Magára erőltette a világ összes nyugalmát. Azt már régen megtanulta, hogy a hatalom egyik legfontosabb eszköze a higgadtság.

- Szerintem nincs itt – rázta meg a fejét Stiles. – De hé, az, hogy elmegyek segíteni neked, rohadtul nem azt jelenti, hogy rámászhatsz Zarára!

- Úgy emlékszem, nem kértem ki a véleményedet.

- Mi történt? – kapkodta közöttük a fejét Scott értetlenül. Derek megforgatta a szemét. Scott McCall erős volt, de nem a magas fokú intelligenciájáról híres. Sokszor egyszerűbb volt simán csak figyelmen kívül hagyni.

- Menjetek és keressétek meg! Itt van a pasija a pályán, biztosan nem ment messzire! – Derek nevetségesnek tartotta, hogy tizenhat évesen ilyen komolyan vették ezt az egész szerelem-dolgot. Persze ő maga sem volt szent, ennyi idősen neki is volt barátnője, de az némileg más volt. Vérfarkasként megvolt az esélye, hogy tényleg mellette akart volna maradni élete végéig, de emberként ennek a valószínűsége elég csekély volt, és mégis ők játszották a hősszerelmest.

Lenézett a mellette ülő lányra, aki összevont szemöldökkel méregette őket. Ő is tizenhat éves, fiatal, és esélyes, hogy öt perc múlva le is cserélje Dereket. Ezzel a ténnyel teljes mértékig tisztában volt, hiszen tudta, hogy egy ilyen kapcsolat nem működhet, mint amilyen az övéké. Fogalma sem volt, végül miért ment bele. Csak abban reménykedett, hogy a lány majd magától is rájön, hogy rosszul döntött, és hamar lelép. Derek biztos volt abban, hogy nem követi el még egyszer ugyanaz a hibát, és sehogyan sem fogja belekeverni őt ebbe a vérfarkas-dologba... Vagyis tulajdonképpen a saját életébe. Márpedig ki akarna egy olyan ember mellett megmaradni, aki egyfolytában titkolózik előtte? Az biztos, hogy nem egy középiskolás lány. Ha elmenne, az Derek számára már nem kéne, hogy jelentsen semmit. Ő már elégszer megjárta. Ha valami mocskos, nem számít, ha még mocskosabb lesz. De ha valaki tiszta, nem lenne szabad bemocskolni.

Stiles és Scott elmentek, hogy tovább keressék a banshee-t. A lány felállt, és mellé lépett. Nem kérdezett semmit, pedig kíváncsinak tűnt. Ő is a távolodó fiúkat nézte.