~Kim~
Nem könnyű albérletet találni L.A.-ben. Pláne olyat,ami mellett még a rezsit is ki tudná fizetni egy csóró újságíró pályakezdő.
Miután letettem az érettségit,tudtam,hogy mit akarok magammal kezdeni és hová akarok menni Csak nem ment az olyan könnyen... még egy évet otthon vesztegeltem és gyakoroltam az írást,mert nem volt üresedés sehol sem. Életem legszebb napja volt,amikor az idei nyár végén megkaptam az utolsó kiadó állást a "Musik on,world off!" magazinnál. Ez egy tipikus zenei irányultságú hetilap,ahová nagy álmom volt a bejutás. Eddig minden gördülékenyen ment...az alatt az egy év alatt elég pénzt kapartam össze,hogy ne húzzam le anyuékat a repjeggyel és egyéb költségekkel. Szóval egy könnyes búcsú után,s egy fárasztó repülő utat követően itt is vagyok. Los Angeles...
Hűvös szél süvített az arcomba,amitől barna hajam csak még jobban összekuszálódott.
-Hol késik már?-motyogtam magam elé,és hogy ne fagyjak a járda szélére fel s alá járkáltam.
-Hey!-jött egy kedves hang a hátam mögül.-Hogy utaztál?-szorított magához az egyik legjobb barátom Kellin.
-Egész jól.-mosolyogtam rá,s olyan szorosan átöleltem,hogy még a szuszt is kipréseltem a kis gizda srácból.-Hiányoztál.-súgtam pipiskedve a fülébe.
Kellin már nagyon-nagyon régóta barátom volt,egészen pontosan 6 éve. Még a gimi elején ismerkedtünk meg,mikor ő volt az "új fiú". A többiek gyorsan kipécézték a babaarcú,vékony srácot,és kiközösítették,látványosan piszkálták. Én meg egyszer megelégeltem és helyette is beolvastam nekik. Azután...már ketten lettünk kiközösítve. De őszintén nem bántam a dolgot,mert Kellinben igaz barátra leltem,nem úgy mint a képmutató ribancokban. Voltak barátnőim,nem húzódtam el anno a dologtól,de minddel megromlott a kapcsolatom idővel. Vagy féltékenyek voltak rám,vagy csak színlelték a barátságot,hogy Kellin közelébe férkőzzenek,(ez már az után volt,hogy végzősök lettünk,és Kellin bandájának megindult a karrierje,amit mellesleg egy szép emlékünk után Sleeping with Sirens-nek nevezett el)de ezek sosem nyertek zöld kártyát barátom szívéhez...sőt,olyan is volt,hogy valamelyik "barátnőm" ráhajtott a pasimra,akinek ez annyira nem esett zokon,meg is fektette,miközben velem járt. Ez azért nagyon betalált,mert én tényleg éreztem iránta valamit. Miután Kellin összekaparta a darabokra hullott szánalmas kis szívemet,megfogadtam,hogy nem hagyom,hogy átgyalogoljanak rajtam. Bosszúból rövidesen szétrobbantottam a párocskát...nem vagyok könnyű eset,beismerem. Hatalmas respect Kellinnek,amiért "elvisel".
-Te is nekem.-adott egy puszit a hajamba,és megragadta az egyik bőröndömet.-Viszont azt hiszem van egy rossz hírem.-nézett rám félénken.
-Mi az?
-A kecóra,amit kinéztél,ma reggel lecsapott egy jegyes pár. Mivel ők hajlandók voltak felárat fizetni érte,a tulajdonos egyből lefújta a további érdeklődőkkel való találkáit. Így a tiedet is.
-Szuper...-indítottam egy kis szarkazmussal a hisztit,de megszántam három hónapja nem látott spanomat és abba is hagytam.-Akkor befogadsz egy szegény homleszt?-vigyorogtam rá,hisz tudtam,nyert ügyem van.
-Hogyne.-mosolyodott el,s mutatta az utat a lakásáig. Szűk öt perc múlva már a kulcsokkal babrált a zárnál.
-De csak szólok,nem egyedül lakom itt.-nyöszörögte,miután betaszította az ajtót a vállával.-A basszerosunkkal Justinnal béreljük. Sajnos a stúdió fizetése a jövedelmeink nagy részét felemésztette...szóval le vagyunk égve egy kicsit. De jó arc a tag,hidd el.
A lakásuk a másodikon volt,6-os szám alatt. Benyitott,és az előbb említett srác épp ekkor hajolt le egy leesett chipsért,majd bekapta.
-Cső.-intett lazán,csámcsogva,majd rájött,hogy az imént leejtett chipssel együtt egy hajszálat is bekapott,ezért neki is állt kihalászni azt a megrágott rágcsából.
Felhúzott orral szemléltem a hím példányt,majd bemutatkoztam.
-Szia. Kimantha Black vagyok,de a haveroknak csak Kim.
-Dzsásztiuon Hillshh.
-Tessék?
-Justin Hills.-szállt ki a szájából és kezet nyújtott. Igen,azt a kezét,amin a bűnös hajszál csüngött.
-Ne haragudj,de-toltam félre és megveregettem a vállát.-majd máskor.
Nem nagyon hatotta meg a dolog,rögtön letámadta Kellint.
-Hé,Quinn,honnan ismersz te egy ilyen fullos csajt?-legeltette rajtam a szemét.
-Kocc van,Kimi az enyém.-karolt át védelmezően. Bizonyára nagy nőcsábász lehet a fickó.
-Ahaa. Szóval ez ilyen barátság...szextrákkal?!-húzogatta a szemöldökét egy ijesztő mosoly kíséretében. Édes istenem,milyen kis barbár ez a gyerek.
-Nem. Ez egy nagyon erős barátság. Szóval tabu mindenkinek az én legjobb barátnőm,oké?-tagolta a mondandóját. Volt egy olyan érzésem,hogy erre szükség volt,mivel erősen másnaposnak tűnt a srác. Valahogy nem állt úgy a szeme ahogy kellett volna.
-Ühümm.-bólintott.-Kár érte...asszem' megyek szunyálok egyet.-nézett az órára. Fél hét volt már. Szinte repült az idő.
-Jó ötlet. Holnap délelőttösek vagyunk a stúdióban,ne feledd!
-Vettem.-csapta be maga mögött az ajtót.
-Hová cuccolhatok?-lóbáltam sporttáskám.
-Hozzám. A folyosó végén jobbra.
-Rendben.
-Amúgy mit vacsorázzunk? Pizza jöhet?
-Mindig.-mosolyogtam,s még a szemem sarkából láttam,hogy elő veszi a telefonját és tárcsázni kezd.
Kellin szobája egész otthonos volt. Világos kék falak sötét barna,már már fekete bútorokkal,az ablak mellett egy jókora ágy állt,annak két szélén éjjeli szekrények. Szemben a falon egy kisebb LCD TV lógott,az alatt meg egy alacsony szekrény sor. Valószínűleg itt voltak a ruhái. Nem nagyon akartam bepofátlankodni a privát szférájába,hisz nem sokáig maradok,(továbbra is keresem az álom lakásom,ami a talpra állás következő lépcsőfoka)szóval csak az egyik éjjeli szekrényt vettem a birtokomba,s gyorsan átvedlettem valami lazább szerelésbe. Egy bő szürke pólóba,fekete cicanadrággal. Kedvenc kombinációm itthonra. Miután a telefonomat töltőre dobtam,lófarokba kötöttem hosszú hajam,és kisétáltam a konyhába.
-Van kedved filmet nézni?-túrta nagy hévvel a DVD-ket.
-Persze.
Leültem mellé a puha szőnyegre és szinte azonnal kiszúrtam a nekem valót közülük.
-Nézzük meg a Batman-t! Kérlek!
-De már vagy ezerszer láttuk.-sóhajtott.
-Légyszíves.-vettem elő a legelbűvölőbb oldalamat.
-Legyen Batgirl,de csak mert édesanyám jó fiúnak nevelt...-forgatta a szemeit,és betette a kedvenc filmem. Az est további része nyugodtan telt. Megnéztük a filmet,mialatt betoltunk együtt egy családi pizzát. Ennek nagy részét Kellin fogyasztotta el...annyit eszik,mint én háromszor. Mégis szerintem simán elfújná a szél.
Fél tíz volt,mire a film véget ért és elpakolásztuk a disznóólat ami az evészetünk eredményeképp maradt a szőnyegen és a dohányzó asztalon. Vettem egy zuhanyt,majd amíg Kellin pancsolt,addig feltúrtam az utazó táskám hőn imádod e-cigim után. Alig fél éve,hogy teljesen leszoktam a dohányzásról. Azóta csak nikotin mentes liquid-eket szívok. Nem mintha lét elemem lenne,de nekem olyan megnyugtató...
-Uuuu,nekem is!-vetődött a patyolat tiszta,még nedves hajú barátom az ágyra,mire az arcába fújtam a párát. Gyermeki mosollyal szimatolt a levegőbe.
-Epres.
-A kedvenced.-nyújtottam át a szerkezetet,s ő is bele szívott.
-Mesélj,mi volt veled mióta nem találkoztunk!-vetettem fel a témát,mert nem sokat beszéltünk az utóbbi időben. Legutóbb nyár elején jött le hozzánk vidékre,és egy hetet maradt. Fesztiváloztunk,és örvendeztünk egymásnak,mint akik a másik felüket lelték meg.
-Hát,alakul a banda sorsa. Mint tudod,kijöttünk L.A.-be szerencsét próbálni. Eleinte csak kisebb klubokban toltuk a feldolgozásokat,majd elővettem a gimis jegyzet füzetem,amiben egy csomó félkész szöveget találtam. Egy kis alakítgatással egész ígéretes dalszövegek jöttek össze. Onnantól már tudod.-adta vissza,és mélyet szippantottam az ízesített vízgőzből. Hogy ne tudnám? Nyáron lehozta nekem az első albumuk dedikált számát,a With Ears to See and Eyes to Hear-t,amit az egész banda aláfirkantott. Nagyon aranyos gesztus volt. Bólintottam és államat a kezemre fektetve hallgattam tovább.-Most készülünk kiadni a második lemezünket.
-Ez szuper.-örültem őszintén a sikerének.-És,mi lesz a neve?
-Let's Cheers to This.-mondta büszkén. Valószínű ő volt a nagy ötletgazda.
Az este további részében pöfékeltünk és beszélgettünk. Rég nem éreztem magam ilyen jól. Éjfél volt,mire leoltottuk a lámpát,és elaludtunk.
Másnap reggel arra ébredtem,hogy valaki átmászik rajtam és kicsapja az ablakot.
-Reggelt Napsugaram!-pörgött Kellin.
-Reggelt. Lennél olyan kedves,hogy becsukod azt a kibaszott ablakot? Kifagy a belem.-morogtam cseppet sem udvariasan,a takarót magamra rántva.
-Oké,Csipkerózsi.-húzta a száját.-Oda leszek próbálni. Kulcsok az asztalon,ha akarsz,nézz szét a városban.
Még fél órát fetrengtem az ágyban,majd kiballagtam a konyhába valami reggeli után nézni. Mikor megláttam az asztalon egy tányérra helyezve két vaníliás croissant,komolyan elgondolkodtam rajta,mivel is érdemeltem ki az élettől egy ekkora csodát,mint Kellin. Kívánni sem lehetne nála jobb barátot...én meg elég paraszt voltam szegénnyel a reggeli órákban.
Miután jól laktam,idejét láttam egy kis városnézésnek. Hűvös volt,szóval bőrdzsekim alá hosszú ujjú pólót vettem kardigánnal. Értelemszerűen csak a környéken kóricáltam,hisz ezt a hatalmas várost nehéz lenne bejárni. Leültem a közeli parkban egy padra,és néztem,ahogy a ködben át-át sejlenek a tömbházak alakjai. Belekortyoltam útközben vett cappuccinomba,s belemerültem gondolataim tengerébe,amiből csak a telefonom csörgése szakított ki.
-Hallo?
-Szia Kim!-hallottam Kellin hangját.-Hol vagy most?
-Sétálgattam a parkban. Miért?
-Be tudsz jönni a stúdióba? Van itt valami,ami azt hiszem érdekelne...ugye tudod a címet?
-Nem igazán. De mi érdekelne?
-Egy kiadó lakás. A másik banda,akik után jöttünk,épp erről beszélt,én meg felvetettem,hogy egy barátomnak szüksége lenne kéróra. Azt mondták,ha én ajánllak,nem lehetsz őrült,de azért lecsekkolnának. SMS-ben küldöm a címet.
-Úr isten! Egy angyal vagy.-döbbentem le.
-Tudom.-mondta,de hangján hallatszott,hogy mosolyog. Letette,majd rá egy percre már jött is az üzenet.
