~Kim~
Reggel a felkelő nap reluxán át beszűrődő sugarai ébresztettek,amelyek felnyitották a szemeim...nem csak szó szerint,átvitt értelemben is. Kérdések tömkelege megült fel bennem,élén a "Hogy jutottam tegnap haza?" és "Mi történt?" állt. Magasröptű gondolataim közepette ütemes dobbanások ütötték meg a fülem,melyek közvetlenül a fejem alól jöttek. Nehézkesen felültem,melynek hatására azonnali fájdalom nyilallt a halántékomba. Iszonyatos fejfájásomról a mellettem békésen szunnyadó Andy terelte el a figyelmem. Már épp nyújtottam volna a kezem,hogy megsimítsam tökéletes arcát,amikor képen csaptak az emlékeim. Letagadott,megbántott,próbált eltántorítani a versenytől,amit ha az emlékezetem nem csal,megnyertem,elrángatott a klubból,veszekedtünk,sírtam,magához ölelt,majd felemelt. Ezek voltak az utolsó képkockáim a tegnapi napról. De akkor mégis mit keres az ÉN szobámban,az ÉN ágyamban,MELLETTEM,az ÉN pokrócom alatt?! Ugye,mi nem...
Pillanatokon belül lesápadtam,s azt sem tudtam mitől jött rám a gyomorgörcs. Attól,hogy talán lefeküdtem Andyvel és még csak nem is emlékszem rá,vagy attól hogy a tegnap esti ital elkezdett visszafele kúszni a torkomon...
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor egy nyújtózás alkalmával a talpig felöltözött Andy bukkant ki a pléd alól. Aztán realizáltam,hogy én is ruhában vagyok,ráadásul a tegnapi cuccaimban. Ja,eléggé másnapos lehetek ha ez csak 10 percnyi kómás érzelem vasút eredményeképp esett le.
-Jó reggelt!-nyöszörgött a mellettem fekvő Andy,szemeit dörzsölgetve. Lassan felült,arcára ijedtség ült ki,amint jobban végig mért.-Kimi,nagyon sápadt vagy. Minden oké?
-Hánynom kell.-tapasztottam egyik kezem a hasamra,másikat a számra,mivel nem lett volna valami gáláns az ölébe hányni...Szinte futva,enyhén szédülve botladoztam ki a mosdóba,ahol a hideg csempére rogyva kapaszkodtam a WC csészébe. Kínlódásom közepette egy meleg kezet éreztem a vállamon,ami hátrafogta a hajam. Hálásan pillantottam fel Andyre,aki aggódva méricskélt.
-Nos,ha most nem lennék ennyire szarul,nem akarnám,hogy így láss. De azért,örülök hogy itt vagy.-tápászkodtam fel,s húztam le tegnapi ivászatom eredményét.
-Beszélnünk kell.-fúrta kékségeit a szemeimbe.
-Egy kicsit rendbe szedem magam,utána hallgatlak.-komorodtam el,mert pontosan tudtam miről akar társalogni.
-Rendben.-bólintott,s húzta be maga után az ajtót.
A csaphoz csoszogtam,ahol bő vízzel arcot mostam és rögtön utána fogat is. Ruháimat a földre lökve álltam a zuhany alá. Percekig csak hagytam,hadd áztasson a víz,ezzel némileg kijózanítva,majd a hajamba sampont,testemre tusfürdőt dörzsöltem. Felüdülés volt újra tisztának érezni magam. Amint végeztem a szobámba vonultam,s bele bújtam az itthoni bő pólómba és cicanadrágomba. Andy már a konyhában várt rám,két csésze kávéval,s egy aszpirinnal. Kezeit tördelve dőlt neki a fekete gránit pultnak,alsó ajkát idegesen beharapta. Iszonyatosan vonzó volt,legszívesebben ott helyben letepertem volna,de nem voltunk most ehhez kellően jó viszonyban. Lehuppantam a vele szemben levő székre és vártam. Már javában a kávém végét kortyolgattam,mire végre megköszörülte a torkát.
-Ne haragudj!-nyögte ki nagy nehezen.
-Miért is?-húztam fel kötekedően a szemöldököm.-Ha jól emlékszem minden okom megvan rá...
Egy darabig hallgatott,láttam rajta nagyon nem akar belekezdeni a magyarázkodásba,de végül belátta anélkül nem tudok neki megbocsájtani.
-Tudod ki az a Juliet Simms?-kérdezte fojtott hangon,szemei indulatosan villantak rám.
-Igen. A volt barátnőd.
-Pontosan. A volt barátnőm.-hangsúlyozta.-Ahogy most a média előtt viselkedik,legszívesebben azt is letagadnám,hogy valaha közöm volt hozzá. Magamutogató,üres egy éjszakás ribanc lett. Mindennap más próbálja fel,és ő erre büszke. Megcsalt,mindenféle szégyenérzet és megbánás nélkül.
