~Andy~
Vasárnap. Az egyetlen szabadnapunk a héten,amikor nem kell fotózkodnunk,interjút adnunk,vagy éppen csak a stúdióban próbálnunk. Felüdülést nyújtott,ugyanakkor általában unalmasan telt...nem igazán volt olyan dolog,amit a hét többi napján ne tehetünk volna meg,szóval számomra már elvesztette a varázsát. Egészen tízig döglődtem az ágyban,majd mintha csak az enyém lenne a ház,kislattyogtam a fürdőbe,egy szál boxerben.
-Öhmm. Izé szia.-mondta a tükör előtt sminkelő Kim,aki már ébren lehetett egy ideje. Kék kockás inget viselt fekete farmerrel,haját pedig laza lófarokba kötötte. Mellé sétáltam,s arcot mostam.-Te mindig ilyen "lengén" öltözöl?-kérdezte.
-Igen. Zavar?-húztam fel a szemöldököm.
-Kicsit.-pirult el.
-Akkor jó.-vigyorogtam,mire horkantott egyet.
-Kösz.
-Szívesen,máskor is.-nyomtam meg a mondat utolsó felét,s direkt úgy kerültem meg,hogy vállammal súroljam az övét,mivel tegnap arra az elhatározásra jutottam,hogy elegem volt az egy éjszakás kalandokból. Egy év alatt bőven volt időm megtapasztalni az árnyoldalait,előnyeit. Jó volt kötöttségek nélkül a testiségeknek élni,s szebbnél szebb nőkkel ágyba bújni,de ugyanakkor fájdalmas is. Üresfejűek voltak,és nagy részük teljesen részeg,velem az élen...de az az az űr,amit másnap reggel éreztem,az volt a legkínzóbb. Ezen rossz érzések ellenére sem hagytam fel velük ezidáig a múltam miatt. Úgy voltam vele,ha nem kötődök senkihez,akkor nem lesz aki megbántson. Aki összetörjön,s a szilánkjaimba törölje a lábát,mint annak idején Juliet tette. Tisztán emlékszem annak a napnak minden pillanatára. Egy koncerten léptem fel épp,s Julietet is magammal vittem,szokás szerint. Jinxx gitárszólója alatt mindenki kapott egy kis időt szusszanni,egy asszisztens véletlenül az öltözőnkben hagyta az ásványvizeinket. Láttam rajta,hogy Ash sminkének javítgatása el fog még neki tartani egy darabig,így felajánlottam,hogy elszaladok értük. Az öltözőben azonban nem várt látvány fogadott. Juliet épp a kidobós srác alatt vonaglott a kanapénkon,s mint láttam rajta,cseppet sem bánta. Felfordult a gyomrom,és úgy éreztem,hogy abban a pillanatban simán meg tudnám fojtani mindkettőjüket. Persze nem tettem. Felkaptam a palackokat,és olyan erősen vágtam be magam mögött az ajtót,hogy az majd' kiszakadt a keretéből. Ezután kiürítettem a fejem,és igyekeztem minden dühöm kiordítani magamból a színpadon. Eszméletlen showt csaptam színtiszta gyűlöletből. A rajongók sikítoztak,s a koncert végén már-már egymást taposva próbáltak mihamarabb a turnébuszunkhoz tömörülni,mivel oda volt beígérve az autógram osztás. Zihálva szédelegtem le a lépcsőn,aminek az alján ott várt rám. A tüdőm és torkom meggyötört volt,és a hevesebb érzelmeim is csillapodtak valamelyest,ezért képes voltam visszafogni magam,és nem torkom szakadtából rákiabálni,hogy "Többé nem akarlak látni te ribanc!". Ash és Jake még így sem értették,hogy tudtam ilyen higgadt maradni. Ők állításuk szerint,ha az igazinak hitt szerelmük csalta volna meg őket,minimum kirúgták volna alóla a lábát. Igazi úriemberek... Szóval nem akartam újra így járni,ezért nem közeledtem senkihez sem "úgy" az utóbbi időkben. De tegnap azt hiszem minden megváltozott. Felébredt bennem az elnyomásban elő régi énem,s eldöntöttem,hogy amíg nem látom reménytelennek a helyzetet,s így reagál az érintésemre,addig harcolni fogok. Szükségem van rá,s arra a mámorító érzésre,arra a melegségre,ami a közelében átjárt. Mintha apró elektromos hullámok cikáztak volna a mellkasomban. Mindemellett persze álszent sem vagyok,nagyon vonzónak találom a lányt...olyan természetes a barna hajával,barna szemével és szép arcával. Az alakja is tökéletes... volt rajta fogni való,de csak a szükséges helyeken. Eme nagy elmélkedésem pillanatok alatt zajlott le a fejemben,annyi idő alatt,amíg el nem értem az ajtóig,ahol valami mennyei illat csapta meg az orrom. Kíváncsian baktattam a konyhába,ahol egy tányér rántotta várt rám pirított baconnel. Nem gondoltam volna,hogy nekem is készít reggelit,de mivel két személyre terített,félreérthetetlen volt a szituáció...
-Kiiim!-kiáltottam el magam,mire pár másodperc múlva már meg is jelent mögöttem.
-Mi van?-lépett a kávéfőzőhöz és zárta el azt.
-Te most komolyan reggelit készítettél?-bámultam a megpakolt tányért,mint akinek nehezére esik felfogni amit lát.-Méghozzá rántottát?
-Miért? Ne mondd kérlek,hogy nem szereted...-kezdett el aggódni,mint aki még mindig azon van,hogy jó benyomást tegyen,s kiérdemelje a helyét.
-Imádom.-öleltem meg,hogy ne stresszel-jen tovább. Általában bejön,ha nem férfi az illető.-Köszönöm.
-Nincs mit.-karolt át tétován.
Leültem és azonnal neki is láttam az azokra a gondtalan,szép időkre emlékeztető reggelimnek,amikor még minden nap anyám főzött rám.-Nagyon finom.-csámcsogtam gyermekded fejjel,mire elmosolyodott,s ő is neki látott az övének. Egy pár percig csendben ettünk,majd úgy éreztem,muszáj letisztáznom vele a dolgokat,már az elején.-Figyelj,-hagytam abba a rágást.-nem kell semmit sem bizonyítanod. Mostantól te is a családunk része vagy. Belecsöppentél és nyomot hagytál az életünkben,amit még fogsz is. Nem mondom,hogy fenékig tejfel öt lüke,gyermeklelkű sráccal lógni,a legelviselhetetlenebbel meg még együtt is élni,-mosolyogtam.-de nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem kell ellátni minket vagy engem,láthattad,mi sem nyaljuk körbe egymást. Itt mindenki egyenlő. Rendben?-lassan bólintott,de azért én folytattam.-De ha véletlenül félre értettem a helyzetet,s csak szeretsz sütni,főzni,én örömmel veszem a dolgot,nem vagyok válogatós.-szúrtam a villámra egy újabb falatot.
-Köszönöm. Az igazság az,hogy nehezen illeszkedek be új környezetbe,szóval még szoknom kell a dolgokat,hogy mi hogy megy itt.
-Hidd el,egy hónap,és velejedig megrontunk.-nevettem fel.-Mellettünk nehéz jó imázst fenntartani.
-Sosem volt nekem olyan.-jelent meg egy sejtelmes mosoly a szája szegletében. Többek között ezt is nagyon kedveltem benne. Titokzatos,és mégis őszinte...Viszont,mielőtt még elolvadnék itt helyben egy férfihoz méltatlan módon,jobban meg kell ismernem,hogy rendbe rakhassam érzelmeimet.
-Mik a terveid mára?
-Egy kicsit gondoltam körül nézek a környéken...tudod,hogy mi,merre,hány méter.
-Nincs szükséged egy idegenvezetőre?
