~Kim~
Csend van...nem is tudom hiányzott-e már,hogy újra körül vegyen a némaság,de jól esett. A lágy szellő néha-néha meglibbentette a függönyt amely suhogva moccant meg. Kinéztem a hatalmas méretű ablakon,és a látvány teljesen magával ragadott. A hold halovány fénye által megvilágított tenger kristálytiszta vizének hullámzása és találkozik a sárgán ragyogó homokkal...a pálmafák zöld leveleinek a zörgése,melyek alatt a földön el-el vétett kagylók voltak,a háttérből pedig kivilágított bódék színes fénye szűrődött rájuk. Mesés,szinte már már festői kép. Ez késztetett arra,a kicsit sem veszélytelen akcióra,hogy felmásszak az ablakpárkányra,és a lábam a semmibe lógatva,jegyzetfüzetem(amit mindig magamnál hordok) és ceruzám az ölembe helyezve nekilássak egy grafittal mázgált tájképnek. Belemerültem,hagytam,hogy magával ragadjon a természet. Már épp az árnyékoláshoz láttam volna hozzá,amikor is kivágódott az ajtó,hangosan a falnak csapódva. Rémültemben hatalmasat ugrottam,épphogy megkapaszkodtam az ablakkeretben,ami megmentett attól,hogy lezuhanjak a második emeletről.
-A kurva száját annak a parasztnak...-kezdtem bele cseppet sem nőies monológomba,amikor is Evával és Ash-vel találtam magam szembe. Eva haja kuszán állt,pólója felgyűrődött,arca piros volt. Ash nadrágja már ki volt gombolva,pólója az egyik ágy lábánál pihent.
-Ohh.-esett le.-Inkább nem is zavarok.-kaptam fel a füzetem és a rajzeszközöm,majd magukra hagytam őket. Dühös voltam,elvégre majdnem kiestem egy kibaszott ablakon,miattuk,de titkon nagyon is szorítottam nekik,hogy összejöjjenek. Még ha egy estére is,de boldogok,és én ennek nem állok az útjába. Mivel Ash és Eva kitúrtak,muszáj lesz új szállást keresnem...és igen,kinek nincs így szobatársa rajtam kívül? Andynek. Köszönöm Istenem,tényleg nem kínoztál még eleget! Na,de mindegy...hányas szobába is került? Talán a 24-esbe? Úgy rémlik. Megálltam a szoba előtt és minden mindegy alapon,cuccaim a hónom alá csapva kopogtam be.
-Pillanat.-jött egy torz hang az ajtó mögül,majd nemsokára szemben is találtam magam a gazdájával. Egy hidrogén szőke igazi plasztikcica nyitott ajtót egy szál ingben. Torkom hirtelen elszorult,gyomrom mazsolaméretűre zsugorodott. Ha én most jó helyen járok az azt jelenti,csak játszott velem. Ő is...
Nyeltem egy hatalmasat,hogy hangomat visszanyerjem,majd megszólaltam.
-A-Andy-t keresem.
-Andy-t?-szaladt fel a szemöldöke.-Andy a második neved Jack?
-Nem és még mindig Jake vagyok.-került elő a gitáros kifulladva a háta mögül. Hatalmas kő esett le a szívemről.-Hát te,mi járatban vagy Kimi?
-Valami Andy-t keres.-tájékoztatta nyavalygós,magas hangján a szöszi.
-Szobát cseréltünk végül. A 26-osban találod meg.
-Köszi.-intettem és tovább is álltam. Pár szobával arrébb ismét kopogtattam.
-Szabad!-hallottam egy ismerős,kellemesen mély hangot.
Óvatosan benyitottam és egy ágyon elterülő,cigifüstöt a plafon felé fújó Andy vonzotta magára a tekintetem. Póló nélkül,fekete nadrágjában heverészett.
-Szia. Nem zavarok?
-Te sose.-fordította felém fejét és elmosolyodott.-Mi a helyzet?
-Ki lettem paterolva a szobánkból.-vakargattam a tarkóm.-Épp Ash és Eva. Szóval. Izé. Ja. Dugnak.-nyekeregtem. Jóízűen felnevetett.
-Ezért nem jött még vissza Ash...már kezdtem aggódni,hogy fél órába telik két sört szerezni. Mi van nálad?-méregetett.
-Hát,nem sör.-röhögtem.-Csak a jegyzetfüzetem. Épp rajzoltam amikor rám törtek.
-Megnézhetem?-ült fel és kíváncsi,kisfiús ragyogással a szemében várta a választ.
-Ha szeretnéd...-tartottam felé,mire ő kikapta a kezemből és csodálattal lapozta végig. Mellé ülve figyeltem az arcát oldalról,kielemezve minden egyes vonását. Volt hogy egy-egy halványabb mosoly átsuhant rajta,volt hogy elkomorodott.
-Ezek gyönyörűek.-nézett a szemembe.-Nagyon jól rajzolsz.
-Köszönöm.-ívelt felfelé a szám.
-Lenne kedved engem is papírra vetni?
Végül is...legálisan bámulhatom! Még szép hogy!
Bólintottam egy aprót,majd a padlóra invitáltam ahol a legjobb fényviszonyok mellett láthattam neki a portréjának.
-Te mit csinálsz?-röhögtem el magam,amikor a kezét a feje alá téve az oldalára feküdt és csábosan rebegtette pilláit.
-Tudod,a Titanic. Te vagy Jack én pedig Rose. Csak kisebb cickókkal. És nekem nem az van odalent...
-Jól van,értem én.-vágtam közbe vigyorogva,mert kezdett egyre inkább zavarba hozni.-Inkább ülj föl!
Teljesítette a kérésem és játszva a jófiút kihúzta magát. Immáron nyíltan szemléltem meg őt,hagyva hogy a kezem szinte magától mozogjon a benne lévő ceruzával. Hamarosan elkészült a vázlatom,és neki láttam a részletek kidolgozásának és az árnyékolásnak. Belefeledkeztem a művembe és a modellem tökéletes orcájába. Alig negyven perc múlva arra lettem figyelmes,hogy már nincs mit csinálnom a képen,s a vonalak,satírok a helyükön a szükséges tónussal tarkították a lapomat.
-Kész.-fordítottam szembe vele a munkám.
Elkerekedett szemekkel,leesett állal nézte.
-Huh,nem hittem volna,hogy ilyen szép vagyok.-méregette.
-Önbizalomból nincs hiány...
-Most én jövök!-lapozott egy új oldalra.
-Tessék?-pislogtam hatalmasakat.
-Lerajzollak.-kételkedő arckifejezésem látva neki is állt.
Hatalmas hozzáértéssel súrolta a ceruzával a lapot,homlok ráncolva,kidugott nyelvvel összpontosított.
-Nem ér lesni!-szólt rám.
-Ahj,de legalább azt áruld el,hogy halad!
-A szemed jön. Ne mocorogj! És ne beszélj!
Eleget tettem kérésének,hagytam,hogy szinte az arcomba mászva tanulmányozza látószervem. Közel hajolt,az orrán át kiáramló meleg levegő csikizte a bőröm,ezzel még tetőzve a zavaromat.
-Nem tudom megállapítani,kékes zöld szemeid vagy barnás zöld szemeid vannak...-Bámult továbbra is pofátlanul kevés távolságra tőlem.
-Miért lényeges? Csak grafitunk van.-értetlenkedtem.
-Tudod,valahányszor valami gyönyörű dolgot látok,igyekszem részletesen az elmémbe vésni.-mosolygott. Kék szemeivel hol az ajkaim,hol a szemeim közt cikázott.
Szívem majd kiszakadt a helyéről,amikor is rekedtesen megszólaltam.
-Szerintem barnás zöld.
-Csakugyan.-ejtette ki megfontolva ezt a szót telt ajkaival,melyben komiszan csillant fémes piercingje. Kezével lassan előrenyúlt,s egy kósza hajtincset a fülem mögé gyűrt. Hüvelykujjával tovább haladt az állam vonalán,le egészen a számhoz,amit óvatosan megérintett. Tekintete elködösült,akárcsak az enyém. Félénken felemeltem én is a kezem,és a nyakára helyeztem azt biztatóan mosolyogva. Akarom Őt,és ezt jól tudja.
Ajkait puhán az enyéimre nyomta,nyelvével óvatosan végig simított alsó ajkamon,bejutásért könyörögve,amit meg is kapott. Lágy csókban forrtunk össze,miközben nyelveink érzéki táncot jártak. Gyomromban mintha egy lepkeraj éledt volna fel,mellkasomat kellemes melegség öntötte el. Mielőtt szétváltunk volna a levegőhiány miatt,finoman beharaptam alsó ajkát,majd nyomtam rá egy apró puszit.
Ragyogó szemei mellett hiábavaló volt a színészkedése. Bűnbánó arcot vágva nézett rám.
-Igazából nem tudok rajzolni.-tartotta felém a füzetet,amin egy amorf,emberre is alig hasonlító valami díszelgett. Elnevettem magam,majd kiütöttem a kezéből a "csodás portrém".
-Nem érdekel.-súgtam ajkaira,amik ezúttal hevesebben,vadabbul csókoltak. Vigyázva,mintha porcelánból lettem volna,úgy emelt az ölébe,s a fenekem alá nyúlva ültetett magával szembe. Míg téptük egymás ajkait,ujjaimmal a tarkóján lévő fürtöket huzigáltam játékosan,s túrtam át. Egyszerűen csak érezni akartam,hogy valódi. Érezni akartam Őt. Puha érintése végigfutott a gerincemen,szinte lángra lobbantva a bőrömet...apró nyögés hagyta el a számat,melynek hatására belemosolygott hosszúra nyúlt csókunkba.
-Azt hiszem...-kezdte elérzékenyült hangon,amit kopogás szakított félbe. Na,ne már,ilyen nincs!
Gyorsan szétrebbentünk,én a földön foglaltam helyet a jegyzetfüzetemet markolászva,ő pedig az ágyra vetődött telefonjával a kezében.
-Szabad!-kiabáltam,majd az engem még mindig vigyorogva néző Andyre kacsintottam.
Nem tudom mi ütött belém,nem is nagyon érdekelt. Csak azt tudtam,hogy most talán végre jó úton járok...szeretem.
-Elegünk volt belőle,a tietek!-lökte be a szobánkba CC-t Jinxx,és becsapta az ajtót.
-Ez meg mi volt?-döbbentem le.
-Lehet,hogy egy kicsit felidegesítettem.-húzta a száját a vétkes.-Meg Tara-t is...
-Mit csináltál?-sóhajtott Andy,és nekiszentelte a figyelmét.
-Megettem a popcornjukat,ugráltam az ágyon,és el akartam lőni egy vízibombát Tara melltartójával.-sütötte le a szemét.
-De miért?-kérdeztem.
-Éhes voltam és unatkoztam.
-Christian Coma,azt hittem értelmes,felnőtt ember vagy!-korholtam.
-Mind azt hittük.-legyintett Andy.
-Lépjünk túl a dolgon.-javasolta CC,majd esküdözni kezdett.-Jó leszek,becs szó!
-Ajánlom is.-fenyegettem.-Akkor,mit csináljunk?
-Film? Nyugi,rágcsa már nem kell,én teli vagyok.-vihogott a dobos.
-Legyen.-egyeztünk bele szinte szinkronban.
Szerencsénkre a fali TV-n rengeteg adó volt,így viszonylag kevés idő alatt találtunk nekünk való műsort. CC nagy ásítások közepette,körülbelül a dúló háború közepén bealudt,nekem pedig a vége felé kezdtek leragadozni a szemhéjaim.
-Pszt!-böktem oldalba Andy-t,a legéberebb tagunk.
-Igen?-meresztgette szemeit a félhomályban. Alig láttam valamit én is...
-Alszunk?
Bólintott,majd lekapcsolta a TV-t. A farmerét a földre lökve bebújt a takaró alá,s mivel CC teljes egészében elfoglalta a másik ágyat,a földön meg csaknem aludhatok,mellé feküdtem.
-Jó éjt Kimó!-nyomott egy puszit a homlokomra,ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra.
-Neked is!-feleltem.
"Aludj már!" mondogattam magamban,de annak ellenére,hogy álmos voltam,valami nem hagyott nyugodni. Mintha nem találtam volna a helyem. Hangtalanul feküdtem a hátamon,nyitott szemmel nézve magam elé. Lassan negyed órája.
-Andy? Ébren vagy még?-fordultam felé.
-Aham.-ásított.-Miért?
-Nem tudok aludni...szóval. Izé. Azon gondolkodtam,hogy talán.-makogtam lányos zavaromban,majd bátortalanul kinyögtem.-H-hozzád bújhatnék?
-Persze.-éreztem hangján a derűt.-Gyere.-vont karjaiba.
Közelebb fészkeltem magam a testéhez és teljesen hozzá lapultam. Puha bőre már-már simogatott,teste melege kellemes biztonság érzést nyújtott. Fejem a mellkasára hajtva hallgattam megnyugtató,ütemes szívdobbanását.
-Köszönöm.-motyogtam,és egy kicsit feljebb kúszva egy ártatlan hála puszit adtam a szájára.
-Nincs mit.-felelte lazán,de a szívverése elárulta. Elégedetten nyugtáztam,hogy nem csak ő van rám ilyen hatással,hanem én is rá. Hosszú idők óta talán most először aludtam el úgy,hogy igazán boldognak éreztem magam...
Tudom,ez most kicsit rövidebbre sikeredett,az előző fejezet pedig a megszokottnál hosszabbra,de hát így alakult. Örülök mindennemű visszajelzésnek és köszönöm,hogy olvastok! ♥
